I.
I.
A sovány fák akár az angyalok
akik az üdvözült lelket fogadják,
sorban állnak, s nagy zöld szárnyuk ragyog.
akik az üdvözült lelket fogadják,
sorban állnak, s nagy zöld szárnyuk ragyog.
A virágok könnyű szirmukon tartják
halálba hajló kétes sorsukat
és a pilledt fényt elomoltan falják,
de lobogva kisérik az utat.
Ó boldog fák! Lelkesülő virágok,
kik nem kérdik az idő mit mutat,
halálba hajló kétes sorsukat
és a pilledt fényt elomoltan falják,
de lobogva kisérik az utat.
Ó boldog fák! Lelkesülő virágok,
kik nem kérdik az idő mit mutat,
csak élnek, lengnek mint az ifjú lányok,
de tudják ha a szél jön, menni kell,
ha jön a szél, elkezdődnek a táncok,
de tudják ha a szél jön, menni kell,
ha jön a szél, elkezdődnek a táncok,
de addig nincs menekvés, élni kell!
Ó tömör élet, nyári nagy tanulság!
Intésed a lélek nem ejti el.
Ó tömör élet, nyári nagy tanulság!
Intésed a lélek nem ejti el.
Más minden csak szó és olcsó hiúság.
