II.
II.
A virradat s az alkonyat között!
piheg a nap tizenhat puha órát…
piheg a nap tizenhat puha órát…
S vélnéd elolvadt, pedig megszökött,
csak messziről hallod a bucsu nótát,
csak messziről hallod a bucsu nótát,
amit aztán átvesznek a füvek,
majd zengni kezdik a fák borzongással,
s az ég alján csipkés, lila tüzek
hirdetik tovább fáradt lobogással:
majd zengni kezdik a fák borzongással,
s az ég alján csipkés, lila tüzek
hirdetik tovább fáradt lobogással:
«Ó boldogok akik hamar elégnek,
a halál csak másik arca a létnek,
de mint az élet ő is egy veled.»
a halál csak másik arca a létnek,
de mint az élet ő is egy veled.»
Lobogj hát lelkem boldogitó daccal,
ne törődj a leselkedő kudarccal,
és megkettőzöd rövid életed!
ne törődj a leselkedő kudarccal,
és megkettőzöd rövid életed!
