Illyés Gyula: Nincs mit panaszolnom…
még ifju erőben.
Ha csahol is, egy szemrántásra elkullog
a halál mellőlem.
látok egy-két csárdát,
hol az utazót a komor alkonyokba
fehér ággyal várják.
helyemet keresve,
amíg forgolódva kényesen befekszem
kihevert helyemre.
a melegség és csók -
lusta szeretőként elfordulok, élet,
mer' alunni még jobb.