Kardos László: Két jelentéktelen ember • Dormándi László regénye — Pantheon
Kardos László: Két jelentéktelen ember •
Dormándi László regénye — Pantheon
Dormándi László regénye — Pantheon
Egy határszéli bányavároskába egy idegen érkezik. Fiatal férfi, Pestről jött, a szabadságot akarja itt olcsón, nyugodtan eltölteni. Amint bérkocsin bekocog az állomástól, felkölti egy fiatal rendőrtiszt figyelmét, aki — maga sem tudja miért, hogyan — ellenszenvesnek és gyanúsnak érzi az ismeretlent. Vizslatni kezd körülötte, makacsul figyeli és figyelteti, „adatokat" gyűjt ellene, a miközben az idegen a legártatlanabb lélekkel nyaral, megállapítja róla, hogy csakis kommunista agitátor lehet, aki a bányák munkásai közt akar sztrájkot szítani. Történetesen készül is valami a bányák körül, s az akció véres elfojtása közben a feldúlt megsebesült rendőrtiszt agyonlövi az éppen arrakószáló idegent.
Két jelentéktelen ember — ez a regény címe, s a „jelentéktelen" szó nyilván azt hangsúlyozza, mily kifürkészhetetlen, démoni erők emelnek szürke sorsokat „jelentékennyé", tragikus események középpontjába. Ez a nyaraló vendég igazán tökéletesen jelentéktelen ember, semmi titka az égvilágon, jóindulatú, szerény igényű, fantáziátlan. És egészen jelentéktelen a rendőrtiszt is: kisvárosiasan korlátolt agy, tipikus vidéki presztizsproblémákkal, makacsságokkal, becsvágyakkal. Külön-külön ez a két ember fakó, érdektelen folt. De egymáshoz való rejtélyes viszonyuk, ahogy az egyik vak ösztönöktől hajtva űzőbe veszi a másikat, fölragyogtatja, izgató színekkel hevíti át őket. Elszoruló szívvel érezzük, hogy láthatatlan, kiszámíthatatlan, őrült erők labdáznak velünk, s a játék vérre megy. A rendőrtiszt ellenszenve, gyanúja, vádja teljességgel alaptalan és értelmetlen a józan emberi szemlélet számára, de — s ez a hátborzongató a történetben — egy emberentúli síkban végzetes, céltudatos és ellenállhatatlan akarat emeli a rendőrtiszt revolverét az ismeretlen szíve ellen.
Ez a kísérteties sejtés a regény magja, ennek a magnak kellene átfűtenie az egész könyvet. Ez az „átfűtés" azonban nem teljes. Valami könnyű esetlegesség érzik a mese fordulataiban, írói számítás, kombinációs játék. A titok, amely a regény mögött lappang, nem eléggé titok, sokkal inkább véletlen furcsaság. Holmi fátylakat szeretnénk ráteregetni a mesére, hogy ne legyen minden oly világos és érthető. A szándék és elképzelés, amelyből a regény született, bonyolultabb, mélyebb és súlyosabb, mint maga a regény.
Több tekintetben viszont igen jó munkát végzett az író. A mese vonala jól tagolt, élénk, a szerkezeti építmény karcsú és biztos, a nyelv egyenletes és tiszta. Kellemes olvasmány.
