Molnár Ákos: El Hakim • John Knittel könyve — Hungária
Molnár Ákos: El Hakim •
John Knittel könyve — Hungária
John Knittel könyve — Hungária
E regényből, illetve regényes önéletrajzból kitűnik, hogy nincs az a magasztos célzatú munka, amit ne lehetne kitűnően megírni, ha írója legény a talpán. Jó író még azt is el tudja hitetni, hogy az ördög gonosz és az angyalban csakugyan angyali lélek lakozik. Knittel oly kitapintható alakokat és olyan atmoszférát teremt, hogy elhisszük minden szavát, a lokáltáncosnő megtérésétől eltekintve. Dosztojevszkíj óta a tiszta lelkű prostituáltat bajos életre kelteni. Szerencsére Aziza megtérése csak az utolsó oldalakon következik be és addig zavartalan e regényes írásmű menete, melyben jelentős és jelentéktelen eseményeket egyaránt feltűz tolla hegyére az író, illetve az orvos, hisz egy egyiptomi kopt orvos naplóját olvassuk, aki mitsem tud az írói szerkesztés és a mese gombolyításának művészetéről.
Knittel, hazaszeretetére hivatkozva, kíméletlen hangon ostorozza Egyiptom közállapotait, a magas rangú tisztviselők megvesztegethetőségét, a nagybirtok kíméletlenségét, mely féllállati sorban hagyja tengődni a parasztokat, a vagyonelosztás visszásságait, ami lehetővé teszi, hogy néhány ezer ember dúslakodjék milliók kárán. Az orvos, nagykultúrájú humanista mivoltának megfelelően, tompított és megértő elkeseredettséggel bírálja hazájának urait is, az angolokat, közben szüntelenül éreztetve, mennyivel közelebb állnak szívéhez a gyűlölettel és mély bánattal ócsárolt, tökéletlen és tunya honfitársai.
Egy bölcs és naiv, szenvedő és örvendező, küszködő és ellankadó embert ölel magához az olvasó e könyv szerzőjében, akinek fejlődéstörténete elejétől végig aktuális politika, a humanista ember küzdelme a durva és kegyetlenül értetlen végzettel, ami, fájdalom, szintúgy emberek kezemunkája. igaz embernek ma kötelessége, hogy ne legyen más állásfoglalása, mint harcolni e végzet ellen: észrevétlenül ivódik belénk e könyv tanítása, mert íróját művészi önkonómiája megóvja programjának hangos elmondásától és a magyar író örömmel ragadja meg egy barbár földrészről feléje nyúló egyiptomi kopt szikkadt, barna kezét, aki ugyanazokért az eszményekért küzd, mint őmaga.
Csak éppen az egyiptomi orvos életregénye, Knittelnek, egy svájci német írónak a kitalált alkotása. S mint ilyen a beleélési képesség egyik bámulatraméltó példája. Az olvasónak előbb szomorúan jut eszébe Kosztolányi szava: S hadd nézzék benned mi az irodalmi... hogy legott felviduljon, az ínyenc örömével, aki csakugyan nem mindennapi falatra bukkant. Az egyiptomi Puszták Népe tehát misztifikáció; ily szemfényvesztő színészek vagyunk mi írók? Ily lenyűgöző egy hatalmas tehetség szava? Hisz így az író színlelte, hogy mitsem tud a szerkesztés és egyéb fogások tudományáról és éppen e színlelésben rejlett egyik varázsereje! Csúf mesterség ez, csak éppen elragadó, ha valaki jól csinálja...
Gaál Andor fordította igen szépen a könyvet.
