Június 24.
Június 24.
Pisa a tizennegyedik század óta hanyatlik. Két ellensége volt: a homok a kikötőben, Genova a vizeken. Az elsőt a tenger adta, a másodikat maga szerezte. Hogy ezt megértsük, nézzünk a fordított olasz látcsőbe.
Egy sereg városállamot látunk a lunigianai tengerparton. Lelkileg és politikailag is közelebb voltak a tengerentúlhoz, mint egymáshoz. Genova, Pisa, Livorno nemzetközi szerződéseket kötött a fél világgal, de hazafiságuk csak a várfalig ért. Pisa tornyából jól látszik Lucca. Az már ellenség volt. Az volt Genova is, csak sokkal veszedelmesebb. 1282-ben legyőzte Pisát, s könyörtelen békét, valóságos westfaleni szerződést parancsolt rá. Egy ország néha megszabadul a rossz béke bilincseitől. Pisa kicsi volt ehhez.
Egyetemi város. Az új rendszerben Salvemini volt a főiskola első kitaszítottja. Azóta többször is tisztogatták. Valamikor itt tanított Vezalius, s Galilei a ferde toronyból mérte az esés törvényét. Vezalius titokban boncolt, Galilei történetét ismerjük. Szóval: nekik is nehéz volt.
Egy palota az Adorno-parton Byron itteni telelésére figyelmeztet. Bolygó-pályája tele van ilyen emléktáblával, van Velencében, Estében, s másutt is. Schelleyt mindenüvé szállóvendégül hívta. A költőtárs élt is a hívással, összes érett műve olasz földön született. Római földben fekszik. De sehol sem láttam az emléktábláját. Ő csak vendég volt, a házbért Byron fizette. Nem vitás, hogy kinek jár az emléktábla.
