MÁTYÁS FERENC: MEGÖSMERTEK
MÁTYÁS FERENC: MEGÖSMERTEK
Szél vonójára sírt a góré,
az ereszről csurgott a hólé,
a csősz kutyái úgy ugattak,
nem ösmertek rám, leszaggattak
minden darabka rongyot rólam,
úgy megváltoztam a zakómban.
az ereszről csurgott a hólé,
a csősz kutyái úgy ugattak,
nem ösmertek rám, leszaggattak
minden darabka rongyot rólam,
úgy megváltoztam a zakómban.
Nem tetszett nekik cifra gúnyám,
azt hitték, hogy idegen úr jár
közöttük, lucskos rossz cipőm se
győzte meg őket és a csősz se
csittitgatta, hogy ép maradjak,
azt akarták, hogy kiszaladjak
azt hitték, hogy idegen úr jár
közöttük, lucskos rossz cipőm se
győzte meg őket és a csősz se
csittitgatta, hogy ép maradjak,
azt akarták, hogy kiszaladjak
a tanyából, hogy idegen lett
minden, ami rajtam átvedlett.
De kurjantottam s füttyentettem
s megösmerték a gazdát bennem,
rámugráltak és nyalogattak
örömükben és beugattak
minden, ami rajtam átvedlett.
De kurjantottam s füttyentettem
s megösmerték a gazdát bennem,
rámugráltak és nyalogattak
örömükben és beugattak
mindenik cseléd ablakába
és bekisértek a tanyába,
honnét a lámpánk kicsi fénye
jött elém a korom sötétbe.
S az egész tanyát fellármázták
s farkukat az égig csóválták…
és bekisértek a tanyába,
honnét a lámpánk kicsi fénye
jött elém a korom sötétbe.
S az egész tanyát fellármázták
s farkukat az égig csóválták…
