SZOMOLNOKI LÁSZLÓ: IDEGESSÉG
SZOMOLNOKI LÁSZLÓ: IDEGESSÉG
fényes szemed alján három sötét halász leselkedik,
hálójuk marokba vonva, sanda arccal csak azt lesik,
mikor bukik fel szememben lelkemnek egy titkos hala,
mit a sulyos pányvájukkal irgalmatlan kifogjanak.
hálójuk marokba vonva, sanda arccal csak azt lesik,
mikor bukik fel szememben lelkemnek egy titkos hala,
mit a sulyos pányvájukkal irgalmatlan kifogjanak.
én nem mondom, te sem mondod, mégis amig átölellek,
ugy érzem, a hátunk mögött árnyékaink ölre mennek,
ha csak egy pohár vizet kérsz, vagy egy hüvös cikk narancsot,
ugy nyujtom, ugy teljesitem, mint gyülöletes parancsot.
ugy érzem, a hátunk mögött árnyékaink ölre mennek,
ha csak egy pohár vizet kérsz, vagy egy hüvös cikk narancsot,
ugy nyujtom, ugy teljesitem, mint gyülöletes parancsot.
türelmetlen türelemmel, fogszoritva várunk, várunk,
nyakunk körül szöges örvvel, bársony párducpár, ugy járunk
ketrecünkben, vad sétánkban kigyózva kerüljük egymást,
mégis néha sik szőrünkön a szög buggyanó sebet ránt.
nyakunk körül szöges örvvel, bársony párducpár, ugy járunk
ketrecünkben, vad sétánkban kigyózva kerüljük egymást,
mégis néha sik szőrünkön a szög buggyanó sebet ránt.
ám ilyenkor, - lám szelidség kezd szitálni a szemedben,
kedves arcod kezeim közt fekszik, mint egy jó keretben,
sóhajtok és megcsókollak, épugy szeretlek, mint régen,
nehéz szürke felhők usznak fölöttünk, kegyetlen égen.
kedves arcod kezeim közt fekszik, mint egy jó keretben,
sóhajtok és megcsókollak, épugy szeretlek, mint régen,
nehéz szürke felhők usznak fölöttünk, kegyetlen égen.
