1.
1.
A korcsolyázó önfeledt
ívelésével fut a síma,
síkos mennybolton egy pacsirta -
Ki fejti meg az örömet,
mellyel az eget teleírta -
ívelésével fut a síma,
síkos mennybolton egy pacsirta -
Ki fejti meg az örömet,
mellyel az eget teleírta -
Tavasz, tavasz, hogy vártalak.
Mint egy ismerős állomásra,
már a vonatajtóban állva
vártam, megáll egy percre csak
az esztendő zakatolása.
Mint egy ismerős állomásra,
már a vonatajtóban állva
vártam, megáll egy percre csak
az esztendő zakatolása.
Kiszállok. Lomb leng, kút csobog,
emlékezem, hisz jártam itten:
rokonok és patyolat-ingben
lányok csapata fogadott.
Föld lesz alattam, csend felettem.
emlékezem, hisz jártam itten:
rokonok és patyolat-ingben
lányok csapata fogadott.
Föld lesz alattam, csend felettem.
De fut az idő fényesen
zöld színnel, illattal a légben.
Itt vagyok benn a tündöklésben,
a férfikorban s nincs helyem;
idegen vagyok e vidéken.
zöld színnel, illattal a légben.
Itt vagyok benn a tündöklésben,
a férfikorban s nincs helyem;
idegen vagyok e vidéken.
Állhatok, - száll, rohan a táj
az előbb zöld s már barna-sárga
halmaival. Nyomul kiáltva
tar karjaival a halál.
E főt immár készen találja.
az előbb zöld s már barna-sárga
halmaival. Nyomul kiáltva
tar karjaival a halál.
E főt immár készen találja.
