2.
2.
Tavaszi határ, ifjuság,
Kínánál, Mexikónál jobban
örökös nyers forradalomban
lüktető-ropogó világ,
száműztek. Ó ha tudnám, honnan.
Kínánál, Mexikónál jobban
örökös nyers forradalomban
lüktető-ropogó világ,
száműztek. Ó ha tudnám, honnan.
Bokrok, sziklák közt kanyarog,
visz ez az ösvény, emel könnyen
mint az értelem egy jó könyvben.
Mit tudtam meg? Amit tudok,
már az is ellenség mögöttem.
visz ez az ösvény, emel könnyen
mint az értelem egy jó könyvben.
Mit tudtam meg? Amit tudok,
már az is ellenség mögöttem.
Elárult. Ami vezetett,
a jövőt is, szép rögeszmémet,
úgy látom csak, ha visszanézek.
Mi van előttem? Úgy megyek,
mint aki fél, hogy visszatérhet.
a jövőt is, szép rögeszmémet,
úgy látom csak, ha visszanézek.
Mi van előttem? Úgy megyek,
mint aki fél, hogy visszatérhet.
S már a hódítás sem vigasz.
Lopott holmik közt mint orgazda
járok a csillogó tavaszba.
Magáénak vallhatja az,
ki parancsát már nem fogadja?
Lopott holmik közt mint orgazda
járok a csillogó tavaszba.
Magáénak vallhatja az,
ki parancsát már nem fogadja?
Mit nyugtalan tekintetem
felszedett estig az utcán át,
a jaj, hajh, baj torz garmadáját,
izzó homlokkal viselem
egy ország parázs-koronáját.
felszedett estig az utcán át,
a jaj, hajh, baj torz garmadáját,
izzó homlokkal viselem
egy ország parázs-koronáját.
