BERZSENYI
BERZSENYI
Én a kúriák hűs magányán látlak,
antik homloku költőm, bús nemesség,
kiben egy ősi, elsodort világnak
hite dacolt, hogy végkép el ne essék.
antik homloku költőm, bús nemesség,
kiben egy ősi, elsodort világnak
hite dacolt, hogy végkép el ne essék.
A magyar élet villáma már fénylett,
riadt nyájak és nyárfák összebujtak.
Te hirdetted, hogy erősség az élet,
ha nincs is fénye hitnek és tejutnak.
riadt nyájak és nyárfák összebujtak.
Te hirdetted, hogy erősség az élet,
ha nincs is fénye hitnek és tejutnak.
A földeiden új tavaszok nőttek:
kövér rozsok és tüzesvérü vad bor,
s te erős szivvel azt zengetted akkor:
kövér rozsok és tüzesvérü vad bor,
s te erős szivvel azt zengetted akkor:
a bölcs nemesség a forgó időnek
utat mutat és csüreit kitárja,
s utána zúghat pusztulást a nyárfa.
utat mutat és csüreit kitárja,
s utána zúghat pusztulást a nyárfa.
