KÖLCSEY
KÖLCSEY
Mint egy szerzetes, úgy élt a magányban.
Fanyar füsttel a kunyhók körbefogták,
sovány parasztok, poros, lomha csordák,
s ő elmerengett: ez-e amit vártam:
Fanyar füsttel a kunyhók körbefogták,
sovány parasztok, poros, lomha csordák,
s ő elmerengett: ez-e amit vártam:
Koldus népek közt élet hogy derenghet?
Kátyuba jut a lélek, eszme, szépség,
s hogy nemes szivét halálra ne sértsék,
ájult szavakat szórt a gyöngy-egeknek.
Kátyuba jut a lélek, eszme, szépség,
s hogy nemes szivét halálra ne sértsék,
ájult szavakat szórt a gyöngy-egeknek.
Gyémánt-eszével látta sorsunk átkát,
hogy ősi erőnk rút fekélyek rágják:
szeme riadt lett, borongó és árva.
hogy ősi erőnk rút fekélyek rágják:
szeme riadt lett, borongó és árva.
Aztán egy este felcsattant a dallam,
a Zrinyi-dal, hogy te is, én is halljam,
szörnyü szavát a századokba tárva!
a Zrinyi-dal, hogy te is, én is halljam,
szörnyü szavát a századokba tárva!
