Április 1.
Április 1.
"Letört a magyar Fronde" írják a külföldi lapok. Gróf Károlyi Gyula visszavonult a politikától. Azt hiszem, túlságosan siettek a hasonlattal. Magyarországon 1514 óta csak egy hatalom van, a Fronde.
A szó eredetileg főúri ellenzéket jelentett, a bomló hűbériség utolsó föllobbanását. Az angol főnemességből a politikai kudarc után (Tudor abszolutizmus!) nagytőkés oligarchia lett, a franciából (Bourbon abszolutizmus!) udvari mulattató, s a király gárdistája. De Lengyelország és Magyarország a Fronde kezén maradt. Ez a szó itt is, ott is pontosabban talál, mint oligarchia vagy arisztokrácia.
Nálunk a király nem jutott el Versaillesig – (Mátyás már a küszöbén volt!), – s Dózsa népe se a hazai Szentföldig, amelyért összegyűlt. Rákoson a király, Temesváron a paraszt hódolt a Frondenak. Pár év múlva Mohácsnál már ez a hűbéri reakció találkozott a janicsárokkal, s a rákövetkező másfél százados keresztény-gyaur bajvívás egy végzetesen meghosszabbított magyar középkort leplezett. A hanyatlás elől a vértanúságba menekülhettünk. Ha nem jön a török, mással bűnhődtünk volna a Fronde diadaláért, százötvenéves háború helyett talán egy százötven éves feldarabolással, mint a lengyelek.
Egy lemondás nem csinál tavaszt. Az emberek múlandók, a rendszer hosszú életű. A magyar Fronde is. Le roi est mort, vive le roi! Meghaltak a kiskirályok, éljenek a kiskirályok!
