Április 23.
Április 23.
A varsói belváros egy kopár Bécs, ha Bécs alatt a Freyungot, Herrengasset s a Minorita teret értjük. Canaletto lefestette a két várost, a veduták a megszólalásig egyformák. A varsói magas művészetben, e látható felhámban a főúri műpártolás s a bevándorolt művészet találkozott, akárcsak nálunk. A különbség annyi, hogy Varsót kizárólag olasz diaszpóra építette, a karmelita templom a római Rainaldi egyik tervrajzáról röppent ide, a Lazienki mesterét Bacciarellinek hívták. Köztudomású, hogy Napóleon milyen hitványul játszott a lengyelekkel. Mégis ragaszkodnak az emlékéhez, s ez a városon is meglátszik, feltűnő sok benne az empire. De ennek az empirenek is olasz a mestere, Corazzinak hívták. A nép fizette az olasz importot, s katonát adott a szabadságharcokhoz. Ő is csak a romantika varázsütésére szólalt meg először, mint a magyar. A barokk, rokokó és empire művészekkel Olaszország felköltözött ebbe a szeles északi városban, Mickiewicz és Chopin már Lengyelországot vitte Európába.
Varsó az utolsó nyugati város keleten. A katolicizmus s az arisztokrácia tette azzá. Csak Európa bonyolult földrajzában képzelhető el, hogy az Európa és Ázsia közt közvetítő, egyszerre római és buddhisztikus, racionális és mitikus, kertészkedő és nomád, szóval mindenképpen közép-európai Németországtól keletre ismét egy primitívebb Nyugat-Európa, s nem egyszerűen Kelet-Európa következik. A lengyel hivatástudatnak ugyanaz a szótára, mint a Nyugat és kelet közt vívódó, s végül a keresztény vértanúságot választó magyarnak.
Lengyelország legtüskésebb belügye az ukrán kérdés. Rendszerint elintézik azzal, hogy a lengyel-ukrán viszály a földesúr s a jobbágy megújított ellentéte: a lengyel a birtokos, az ukrán a szegény. Ezzel csak az igazság felét mondták ki. Hová tegyük akkor egyfelől az ellengyelesedett, katolikus ukrán földbirtokost, másfelől a lengyelgyűlölő, jómódú ukrán burzsoáziát? Itt már nem segít a gazdasági magyarázat. Sokkal közelebb járunk a teljes igazsághoz, ha a szerb-horvát testvérharc lelki hátterét a lengyel-ukrán ellentét mögé vetítjük. A testvérfajokban és rokon nyelvekben – (mert az ukrán egy lengyellel fröccsentett orosz nyelv) – két vallás, két világkép, két művelődési eszmény csattan össze. Képzeljünk el egy Magyarországot, amelyben a dunántúli és felvidéki magyar Rómától, a jász, a kun, a székely Bizánctól kapta volna a keresztet.
