Április 9.
Április 9.
Jules Romains azt mondta múlt októberben, hogy egy elodázott háború néha örökre elmarad. A fashodai válságra célzott. Egy hajszálon múlt akkor az angol-francia háború. Októberben a legtöbb francia így gondolkozott. Azóta beletörődtek a háborúba. Éltetni sose fogják. Ámbár a beletörődés a leghatalmasabb éljenzés.
J. R. könyvében (Cela dépend de vous) van egy figyelemreméltó gondolat. Az európai rend kudarcát magukra veszi. A franciák visszarettentek a "bátor békétől", lebecsülték az erejüket, elhitték az ellenségnek, hogy megöregedtek. Alighogy kifújták magukat, egy bátor béke gondolatával kellett volna a világba kivonulniok. Ehelyett drága és megbízhatatlan szövetségeseket vásároltak, nem mertek a versailles-i béke első bírái és megszegői lenni. Rajtuk múlt, hogy a rajnai határ az Európai Egyesült Államokkal érintkezzen. Ma csillagtávolságba sodródtunk ettől az uniótól, de 1920-ban Franciaország közelebb volt hozzá, mint Németország a Szudétaföldhöz! "Ahelyett, hogy az újjászületés örömét elfecsérlik és meghurcolják a hadseregszállítók, milliomos ószeresek, műpártolók, táncos vénasszonyok és selyemfiúk aljas orgiáin – mert jórészt ebből állt az a bizonyos háború után – egész Franciaországot föl kellett volna tüzelni a jog világuralmára a végleges békéért. Még az Egyesült Államok szánalmas tartózkodása is előnyünkre volt, fölszabadította a kezünk, és lehetővé tette, hogy ott lássunk munkához, ahol legjobban sürgették, legjobban várták, s viszonylag legkönnyebb volt, Európában. Nem igaz, hogy mindez utólagos ábránd. Franciaország 1920-ban rövidebb úton, kisebb erőfeszítéssel s kevesebb akadállyal érhette volna el a kiengesztelt, szövetséges Európát, mint az 1920-as Németország a mai Gross Deutschlandot. Csakhogy nem hitetlen szakértői megbeszélésekkel. A tömeget kellett volna megnyerni, mély érzéshullámokra indítani; félénk és tapogatózó biztonság helyett egy vakmerő békéről kellett volna beszélni. Nem félni kellett volna, hanem hinni."
J. R. csak annyira túloz, mint a költők, vagyis jóval kevesebbet, mint a gyakorlati emberek. Jól emlékszem arra a korra, ifjúságom legszebb ideje volt. Vagy csak az ifjúság ragyog rajta? Egy Rothenturmstrasse-i félhomályos kávéházban összeesküvést szőttem a barátommal. Genfből Bécsbe akartuk szöktetni a Népszövetséget. A világ a fantasztáké volt: akármit megtehettek volna, még a legnagyobb jót is.
