1.
csorgatja az ereszt,
esőn, ködön, bús borun át
egy dús szőlőgerezd
tömött bogyói üzenik:
nyugodtan várd sorod,
tavaszod, nyarad eltelik,
de lesz majd új-borod.
tavaszom eltelőben,
hamarosan nyári tüzem,
napom is delelőben.
Úgy forditom sorsom sorát,
hogy már az ősz, az ősz jön:
életem örök új-borát
az ajkaik közt őrzöm.