4.
4.
A láz, a láz, mely tagjaimban
feszűl s agyam feszíti szét,
úgy hajszol, mint vadat a sásba
űz vad kopó, az elmúlásba:
hallom szivem riadt neszét.
feszűl s agyam feszíti szét,
úgy hajszol, mint vadat a sásba
űz vad kopó, az elmúlásba:
hallom szivem riadt neszét.
A csönd, a csönd előtti hangok,
e hörgő, elhaló neszek:
odvában nyög így a beteg vad, –
milyen szép szót tudott a tegnap,
S a holnap néma. Nem leszek.
e hörgő, elhaló neszek:
odvában nyög így a beteg vad, –
milyen szép szót tudott a tegnap,
S a holnap néma. Nem leszek.
A láz, a csönd, a tegnap, holnap:
üres szavak, szemembe már
csak a megtágult horizontok
ragyognak és egy arcot boldog
hűséggel holt szemem bezár.
üres szavak, szemembe már
csak a megtágult horizontok
ragyognak és egy arcot boldog
hűséggel holt szemem bezár.
