5.
5.
Én ezt akartam. Mikor egyedül
magányom szégyenpadján darvadoztam,
mikor jártam az őszi útakat,
mint őrzött álmot szivemben hordoztam.
magányom szégyenpadján darvadoztam,
mikor jártam az őszi útakat,
mint őrzött álmot szivemben hordoztam.
Én ezt akartam, ezt a tiszta szót,
e forró gondot, ezt a lázas békét,
ezt az otthont nyugtató válladon,
erőmnek ezt a boldog gyengeségét.
e forró gondot, ezt a lázas békét,
ezt az otthont nyugtató válladon,
erőmnek ezt a boldog gyengeségét.
Én ezt akartam: téged és magam,
körénk az undornak rakott falát;
belűl te vagy: vágy, álom és kaland,
öröm, cél, élet, béke és család.
körénk az undornak rakott falát;
belűl te vagy: vágy, álom és kaland,
öröm, cél, élet, béke és család.
