Kádár Erzsébet: Utazás a szürke folyón • Karácsony Benő regénye – Révai
Kádár Erzsébet: Utazás a szürke folyón •
Karácsony Benő regénye – Révai
Karácsony Benő regénye – Révai
A trapézművész felhúzódik a lengő rúdra, lábát is átveti rajta, s azután lehuppan a cirkusz porondjára. Ügyetlenséget mímel, hogy megnevettesse a közönséget. De vajjon valóban csak mímeli-e? Karácsony Benő új regényében a zöld és kék foltok árán mulattató komédiázás gyakrabban ölelkezik a földdel, mint a magasság és a könnyedség szédületével.
A regény hőse az örök nemzetközi burleszkhős: a nyárspolgár. Patikussegéd egy magyar kisvárosban. Homais úr unokaöccse, akit arconvágtak egy marék rizsporral s abroncsokon ugratnak keresztül. Sebestyén – így hívják a gyógyszerészt – mindenben megbotlik, ami útjába kerül. Első kék-zöld emlékeztetőit gyermekkorában szerzi, majd Párist támadja meg s rántja magára, innen hazafut, végül zátonyra vetődik egy magyar faluban. De az író még mindig nem tágít mellőle, minden elképzelhető helyzetkomikumba belegurítja. A regény úgy ér véget, akár egy vég szövet: elfogy. Elfogy a hős alól a komikus helyzet. Talán azért is érdemes Karácsony Benő regényéről írni, mert szinte műfaj: az erőltetett humoros regény intő példája.
Az író maga is érezhetett valamilyen hiányt, – a gyöngyfűzőszálra sorakoztatott bohócjelenetek mögött mélységeket sejtet; azt érzi, komoly, sírós és igaz dolgokat kell közölnie az élet fortélyairól, örvényeiről, csapdáiról. Szürke folyónak nevezi az életet, s hősét utasnak, akit ez a víz sodor. Megkísérli, hogy a fintorok mögött átcsillogtassa az örök dolgok párás távlatait.
De szívből nevetni csak a merész, vakmerő tréfán lehet; olyan tréfán, amelynek mélyén veszély is lapul. Karácsony Benő azonban nem ennek a veszélynek az írója, – a sors fa-karddal páholja hőseit. Gyógyszerészünk fejére Párisban nyolcvankilós özvegyasszony pottyan, mert túl közel merészkedett egy égő házhoz; pénzét elveszti, mert szélhámosokra bízta… – útjait nem véletlenek keresztezik, maga nyujtózik a pofonok elé. Csak puffanni akar, nem repülni. Együgyűségével egyszer-kétszer megnevettet, de végül az egyforma mulatság kásaheggyé nő.
Az «Utazás a szürke folyón» Karácsony Benő negyedik nagyobb munkája. Köztük a «Napos oldal» közönségsiker is volt. De talán mindenfajta siker kötelez, – aki Tamási Áron hazájából jön, az ne csak Ábel ál-együgyűségét lesse el, a magasabbrendű írás felé is szabad az útja. Karácsony Benő nem is súlytalan író, inkább igénytelen. S erre a harsány igénytelenségre neveli olvasóit is.
