FA DOLGOZIK
FA DOLGOZIK
Fa dolgozik, – hogy dolgozik a nyárfa!
Dohog, mit méhkas, jó villanytelep.
Malomként jár: szí, fú a néma nyárba,
nem késik el, már büszkén integet.
…Nincs erre hal; a folyó csak habot vet
a csillogásra szomju nap felé.
Erőlködik a szolga táj. A felleg
száll könnyedén csak egyre; senkié.
Én csüggedek. Amit a füben hagytam,
szinte várom, hogy alakom nyoma
fölkél, karonfog és azt mondja halkan,
feküdj csak vissza, – leld örömöd abban,
hogy dolgozik a fű, a viz, a fa,
a felleg s meg nem tébolyul soha.
Dohog, mit méhkas, jó villanytelep.
Malomként jár: szí, fú a néma nyárba,
nem késik el, már büszkén integet.
…Nincs erre hal; a folyó csak habot vet
a csillogásra szomju nap felé.
Erőlködik a szolga táj. A felleg
száll könnyedén csak egyre; senkié.
Én csüggedek. Amit a füben hagytam,
szinte várom, hogy alakom nyoma
fölkél, karonfog és azt mondja halkan,
feküdj csak vissza, – leld örömöd abban,
hogy dolgozik a fű, a viz, a fa,
a felleg s meg nem tébolyul soha.
