LEVÉL
LEVÉL
…Egy szóval, nincs remény; úgy élek,
mint ebédtelen dél után
éh-kopp estélig a szegények
az idő gondol csak reám.
Már szeretetből sincsen kedvem
áltatni – kit, mondd? Koravén
gyerekként ül a szív a mellben,
tud és lát mindent, amit én.
Kettesben igy ülünk, a morzsák
asztalomon s a csillagok
egy ablakomon magyarázzák,
hol is vagyok. Kihajolok,
mint vonatból, – hajlongó hársfák
suhogják századunk futását.
mint ebédtelen dél után
éh-kopp estélig a szegények
az idő gondol csak reám.
Már szeretetből sincsen kedvem
áltatni – kit, mondd? Koravén
gyerekként ül a szív a mellben,
tud és lát mindent, amit én.
Kettesben igy ülünk, a morzsák
asztalomon s a csillagok
egy ablakomon magyarázzák,
hol is vagyok. Kihajolok,
mint vonatból, – hajlongó hársfák
suhogják századunk futását.
