NAGY IDŐ
NAGY IDŐ
…Utcákon keltem át; a járdán
megállitottak, kenyeret,
vászonvégeket hajigálván
kézből-kézbe az emberek.
Rajtuk feledtem szememet.
Talicskán evett egy munkáslány,
üdvözülten, hogy ehetett.
A lelke ott mozgott a száján.
Hidak bocsátottak tovább,
s nők, éjszakák, ahogy megadtam
a tisztelgést arcraborultan.
Ülök már, apró pocsolyák
kékjén nézem, hogy’ száll felettem
a nagy idő a fellegekben.
megállitottak, kenyeret,
vászonvégeket hajigálván
kézből-kézbe az emberek.
Rajtuk feledtem szememet.
Talicskán evett egy munkáslány,
üdvözülten, hogy ehetett.
A lelke ott mozgott a száján.
Hidak bocsátottak tovább,
s nők, éjszakák, ahogy megadtam
a tisztelgést arcraborultan.
Ülök már, apró pocsolyák
kékjén nézem, hogy’ száll felettem
a nagy idő a fellegekben.
