ELNÖK (Szabad György)
ELNÖK (Szabad György)
ELNÖK (Szabad György): Köszönöm. Szólásra következik Herczeg János a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. (Herczeg János: Tévedés!) Tévedés. Köszönöm.
Szólásra következik Hegedűs István a Fiatal Demokraták Szövetsége részéről.
Felszólaló: Hegedűs István (FIDESZ)
HEGEDŰS ISTVÁN (FIDESZ)
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban ünnepi alkalom volt, amikor Borisz Jelcin eljött Magyarországra, és itt a Parlamentben is elmondta beszédét, valamint a 301-es parcellánál fejet hajtott Nagy Imre és mártírtársai előtt.
Úgy gondolom, hogy ezzel a látogatással valóban lezárult egy történelmi korszak, valóban most már két független ország kapcsolatairól beszélhetünk, Magyarország régóta nem megszállt ország, Magyarország szabad ország, és szabadon alakítja ki kapcsolatait Oroszországgal.
Borisz Jelcin látogatása gesztus is volt egyben, az a nyilatkozat, amelyben elhatárolta magát 1956-tól, amelyben elítélte az akkori szovjet beavatkozást, több volt ugyanakkor mint gesztus, ezeknek az új kapcsolatoknak az alapjait is megteremtette.
Azok a dokumentumok, amelyeket Borisz Jelcin elhozott s átadott Göncz Árpád köztársasági elnök úrnak, aki továbbadta ezeket a dokumentumokat az 1956-os kutatóintézetnek, ezek a dokumentumok újra és újra bebizonyítják azt az általunk ismert tényt, hogy a Kádár-korszak, amely sokak számára mint egy puha vagy felpuhult diktatúra ma már kicsit nosztalgikus emlékét jelenti, ez a diktatúra milyen véres és gonosz eredetű volt annak idején.
Azt hiszem, ezen ma már, ebben a Parlamentben senki sem vitatkozik. Ugyanakkor az a véleményem, hogy ezt a látogatást és ezeket a dokumentumokat sem szabad úgy fogadnunk, mint amelyek a mai belpolitikai élethez kívánnának bárki számára valamilyen politikai érveket adni, ezeket a dokumentumokat a maguk történelmi helyén kell értékelnünk.
Úgy vélem, hogy az orosz és a magyar különleges jó viszony mintaértékű lehet ebben a régióban. Oroszország számunkra különlegesen fontos partner lehet, hiszen a Biztonsági Tanács állandó tagjáról van szó, olyan szövetségesünk lehet tehát, amely szövetséges a világpolitika számos kérdésében ezentúl egyeztetni fog velünk, amely szövetséges továbbra is rendkívül nagy súllyal fog részt venni a világpolitika színpadán.
Hadd emeljek ki egy dokumentumot, amelyet Borisz Jelcin itteni látogatásakor fogadtak el Magyarország és Oroszország képviselői. Ez az az elvi nyilatkozat, amely a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek jogairól szól. Egyetlen mondatot hadd idézzek ebből a nyilatkozatból:
"A felek kötelezik magukat, hogy következetesen biztosítják a kisebbségek alapvető jogainak és szabadságjogainak mind egyéni alapon, mind csoportjuk más tagjaival közösen történő gyakorlását, beleértve törvény előtti egyenlőségüket és diszkriminációjuk meg nem engedését."
Itt olyan közös álláspontról van szó, amely nemcsak Magyarország és Oroszország közös érdeke, hanem a régió valamennyi országának közös érdeke, hogy ez a szemlélet hassa át a régió valamennyi országát, Magyarországot, Oroszországot és Magyarország szomszédjait is.
Úgy vélem, hogy ez a közös nyilatkozat és a javuló új alapokra helyeződött magyar–orosz kapcsolatok nem kell és nem szabad, hogy fenyegessenek más országokat, és félreértés minden olyan beállítás, mint hogyha ez a látogatás valamilyen újfajta tengely kovácsolását készítené elő.
Még egyszer mondom: minta kell, hogy legyen ez a látogatás Magyarország számára is abból a szempontból, hogy hasonló alapokra helyezzük minél előbb Magyarország és a többi közép-európai ország kapcsolatát is, mindenekelőtt szomszédainkra gondolok. Nem azon kell – azt hiszem – vitatkozni, hogy kinek a sikere ez a látogatás.
Ez közös sikerünk, többen emlegették már, hogy pártjaiknak milyen fontos szerepük volt tavaly a moszkvai puccs idején, előtte vagy utána. A Magyar Parlament külügyi bizottsága is ellátogatott tavaly áprilisban Moszkvába, és kérte, hogy az akkori szovjet vezetés ítélje el az 1956-os beavatkozást. Akkor ez a hatpárti delegáció ebből a szempontból sikertelenül érkezett haza, sikertelenül utazott ki annak idején Moszkvába, ezt az elhatárolódást, ezt a bocsánatkérést akkor a hatpárti magyar delegáció nem tudta elérni.
Most viszont mégis a magyar külpolitika sikere és a hat parlamenti párt sikere, de mindenekelőtt az ország sikere, hogy ez az elhatárolódás bekövetkezett. Úgyhogy az az érzésem, nem azon kell vitatkoznunk, hogy kinek az érdeme ez, hogy a magyar Kormány érdeme ez vagy más pártok érdeme ez, ez a mi közös sikerünk, és azt hiszem, ez az egyetlen lehetséges és helyes megközelítés.
Egyetértek azzal, amit Kónya Imre idézett, hogy a teljes igazság feltárása lehet a célunk, amit Borisz Jelcin elmondott itteni látogatásakor. Valóban, azt hiszem, hogy ez a látogatás és 1956 újra középpontba állítása, amit Borisz Jelcin látogatása elért, és a valós történelmi emlékek újrafelidézése, ez lehet ennek a látogatásnak a legfontosabb hatása, valamint az a külpolitikai siker, amit itt elkönyvelhettünk ebben a patkóban, és amit az egész ország népe, úgy vélem, a rádióban és a tévében is, és a legkülönbözőbb publikációkban nyomon tudott követni.
Ezeknek a megfontolásoknak az alapján a FIDESZ parlamenti frakciója támogatásáról biztosítja a nyilatkozattervezetet. Köszönöm. (Taps.)
