SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ)
SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elkoptatott szavakkal, kifejezéssel élve történelmi bocsánatkérésnek voltak tanúi e Ház falai. Igaz ugyan, hogy a képviselők túlnyomó többsége csak némi késéssel értesülhetett arról, ami itt történt – a technika ördöge, a tolmácsberendezés elromlásának következménye volt –, de mindannyian tudtuk, hogy nagy és jelentős gesztust tett Borisz Jelcin, az Orosz Köztársaság elnöke.
A történelemből jól ismerjük, hogy ezeknek a gesztusoknak gyakran sokkal nagyobb a jelentősége, sokkal maradandóbb a hatása, mint bármely, örök időkre szóló barátsági megállapodásoknak, és más, az örök időknek szánt, de nagyon is mulandó végleges együttműködési formáknak.
Közismert példája a nagy történelmi megbékélésnek Brandt német kancellár varsói látogatása, amikor Brandt kancellár mind a varsói felkelés, mind a varsói gettólázadás áldozatainak emlékműve előtt fejet hajtott, akkor nagyon nagy lépést tett e két nemzet a megbékélés iránt, két olyan nemzet, amelynek pedig évszázados, több évszázadra visszanyúló történetében nagyon sok konfliktus és viszály feszült szembe egymással.
Nagyon sokra értékeltük Borisz Jelcinnek ezt a gesztusát, aki úgy tette meg ezt a gesztust, hogy valójában – mint az imént elhangzott Kónya Imrétől is – semmiféle közvetlen felelősséget ezért az ügyért nem viselt. Nemcsak ő nem viselt, hanem az az ország, az a köztársaság sem visel felelősséget a szovjet beavatkozásért, amelynek ő az első számú képviselője.
Az 1956-os intervenció, a magyar forradalom brutális, durva letörése a szovjet világbirodalom bűne volt. Nem az orosz népé. Nem a mai Oroszország vezető politikusaié, hanem azé a Szovjetunióé, amely akkor világhatalmi, világbirodalmi törekvéseket tartott fönn, és uralma alatt tartotta a világnak mintegy egyharmadát, megalázva, meggyötörve és elnyomva mindazokat a népeket, amelyek e birodalom körébe tartoztak. Nem kevésbé elnyomta az orosz nemzetet is. Hiszen egyetlen nép sem lehet szabad, amely elnyom más népeket és nemzeteket. És bizony a szovjet uralom nemcsak a magyar szabadság és a magyar függetlenség eltiprója és elnyomója volt, hanem ugyanúgy elnyomója volt az orosz nép történelmének, az orosz nép legszentebb hagyományainak, demokratikus eszményeinek is.
Elhangzott itt már, hogy Gorbacsov elnöknek korábban volt több ígérete, volt több kísérlete, de mégis az elhatározó, a döntő gesztust nem tudta megtenni. Azt hiszem, nem véletlen, hogy ez így történt, kedves képviselőtársaim. Gorbacsov a félreformok embere volt. A félig véghezvitt tettek embere volt, akinek a történelmi jelentőségét nem kívánom alábecsülni, nem kívánom kétségbe vonni, de nyilvánvaló, hogy Gorbacsov nem volt képes arra az elhatározó, döntő fordulatra, arra az elhatározó, döntő szembefordulásra a Szovjetunió hagyományaival, politikai praktikáival szemben, amelyet a világ elvárt, és amelyet ő önmagától is elvárhatott volna.
Gorbacsov tett gyenge, halovány gesztusokat az 1968-as intervenció elítélésére, hasonló módon megnyilatkozott a Molotov–Ribbentrop-paktum kapcsán, de legerőtlenebbül valahogy mégis az 1956-os beavatkozást ítélte el.
Hölgyeim és Uraim! Borisz Jelcin neve mindannyiunk számára – ebben biztos vagyok – akkor vált ismertté, amikor a '80-as évek második felében koncepciós körülmények között, nagyon durva körülmények között távolították el az akkori SZKP Politikai Bizottságából. Nem sokat tudtunk róla, de azt hiszem, azt kevesen hittük el, amit akkoriban a magyar sajtó is, nyilvánvalóan az akkori szovjet sajtó nyomán emlegetett, hogy veszedelmes kalandorpolitikusról van szó, elhajlóról, revizionistáról.
Innentől kezdve azt hiszem, többen követtük pályáját, és nagyon nagy reményeket tápláltunk személye iránt. Akkor, amikor látni lehetett, hogy Gorbacsov nem képes megbirkózni a nagy ország, a szertehulló birodalom gondjaival, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Oroszország első emberére várhat csak az a feladat, amit a történelem az orosz nemzet elé állít.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Bizonyára mindannyian emlékeznek azokra a vészt jósló, borús augusztusi napokra, amikor ugyan az időjárás igen kedvező volt, de a hírek egyre veszedelmesebbeknek bizonyultak, amikor a Szovjetunióból, Moszkvából a puccs híre jutott el hozzánk. Ezek voltak azok a napok, amelyek valóságos hőssé emelték Borisz Jelcint, s ezek voltak a napok, amelyek sokunk számára, de azt hiszem, hivatkozhatom a Szabad Demokraták Szövetségére, annak vezető testületére, sokunk számára tehát világossá tették, hogy Borisz Jelcin az egyetlen ember, aki szembe tud szegülni a diktatúra követeléseivel.
Akkor Borisz Jelcin szembe találta magát ugyanazzal a könyörtelen és kegyetlen elnyomó gépezettel, amellyel a magyar forradalom is találkozott 1956-ban. Ezekben a napokban, sőt mondhatnám, hogy órákban, mert alig pár órával a puccs híre után a Szabad Demokraták Szövetsége egy levelet intézett Borisz Jelcinhez. E levél bíztatást, bátorítást fejezett ki, s elmondta, hogy a magyar nép soha nem az orosz népet tekintette ellenségének, hanem mindig is a diktatúrát, az elnyomást, azt a katonai gépezetet, amely most éppen az orosz demokrácia, a bimbózó orosz demokrácia sorsára tör. Ezt a levelet, nekem jutott az a szerencse, hogy az akkor még szovjet nagykövetség első beosztottjának átadtam, aki továbbította is ezt, ugyanakkor távirati úton is eljuttattuk, s nagy örömünkre szolgált, hogy ez a levél másnap már röplap formájában terjedt Moszkva utcáin, erőt adva Moszkva dolgozóinak, hogy Magyarországon fölismerték, hogy kik védik, kik állnak az orosz függetlenség és az orosz szabadság oldalán.
Hölgyeim és Uraim! Még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy ennek a nyilatkozatnak, ennek a gesztusnak a jelentősége abban áll, hogy új fejezetet nyithat meg a két nép, a két nemzet kapcsolatában. Ma ez a kapcsolat nem azokon az alapokon nyugszik, amelyeken nyugodott korábban, nem egy fölérendelt világbirodalom és egy alárendelt kis ország kapcsolata, hanem a nemzetközi közösség két országának egyenrangú viszonyán kell hogy alapuljon.
Borisz Jelcin itteni látogatása és ez a gesztusa pontosan ebbe az irányba nyitotta meg az utat, új fejezetet nyitott a két ország kapcsolataiban, lehetővé teszi, hogy a mindkét ország, mindkét nemzet számára olyannyira szükséges megállapodások – kereskedelmi, gazdasági, tudományos, kulturális és társadalmi megállapodások – és együttműködések területén fejlődhessen tovább a két ország viszonya.
Én azt hiszem, hogy mi mindannyian abban vagyunk érdekeltek, hogy ez az Oroszország ma Európának stabilizáló, Kelet-Európának egy stabilizáló tényezője legyen. Egy olyan ország, amelyik nem a káosz, nem az anarchia veszélyeitől van körülvéve, és nem is a katonai diktatúra és az elnyomás rémétől van fenyegetve, hanem alapvetően a kelet-európai fejlődés és a kelet-európai szabadságtörekvések kiteljesítője lehet.
A mai napokban, éppen a mai napon is mindannyian híreket kaptunk arról, hogy ingatag még a szabadság, ingatagok még a demokrácia intézményei Oroszországban. De a magunk részéről azt hiszem, nem tudjuk reményeinket másba vetni, mint azokba a törekvésekbe, amelyeknek megtestesítője és itteni méltó képviselője Borisz Jelcin volt. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
(10.40)
