JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP)
JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP)
JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Parlament tavaly nyáron fogadta el a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényt. Az akkori éles viták világosan jelezték, hogy első nekifutásra e kérdésben rendkívül nehéz lesz egyszer s mindenkorra lezárt, kész és végérvényesnek tekinthető törvényt alkotni. Az ellenzék akkor egyetértett azzal, hogy orvosolni kell az egyházakat ért korábbi jogsérelmeket, és biztosítani kell számukra az európai normáknak és az egyházak valóságos társadalmi súlyának, és támogatottságának megfelelő szerepvállalás lehetőségét a szociális, kulturális és hitélet területén. A törvény elfogadását azonban mégsem támogatta, mert olyan potenciális konfliktusforrásokat látott benne, amelyek a helyi társadalom megosztásához, a felesleges viták és szélsőséges indulatok kialakulásához vezethetnek.
A konfliktusok mára valósággá váltak. A törvény végrehajtását kísérő elmérgesedett viták és helyi konfliktusok jól rávilágítanak a törvény pontatlanságaira, hiányosságaira és veszélyes következményeire. A konfliktusok hátterében alapvetően az áll, hogy a törvény nem adott jogi garanciákat az alapellátás, az érintett intézményekben dolgozó munkavállalók és az intézmények szolgáltatásait igénybe vevők érdekeinek figyelembevételére, illetve érvényesítésére. A hiányosságok korrigálása – amit e javaslat is céloz – nemcsak jogunk, hanem kötelességünk, hogy a jövőben elkerüljük a szélsőséges vitákat és indulatokat.
Indítványom hatálya a volt egyházi ingatlanok egy meghatározott körére terjed ki: azokra az ingatlanokra, amelyekben jelenleg állami, illetve önkormányzati fenntartású oktatási, nevelési, egészségügyi, szociális, kulturális, gyermek- és ifjúságvédelmi közfeladatokat ellátó intézmény működik.
Célja kettős: egyrészt igyekszik törvényi garanciákkal biztosítani az alapellátást, a közalkalmazotti munkavállalók és a szolgáltatást igénybe vevők érdekeinek figyelembevételét, másrészt elsőbbséget kíván adni e munkajogilag és alkotmányosan is védett, általánosabb társadalmi érdekeknek.
A javaslat a fenti ingatlanok visszaadása során négy szempontból megszorítást, illetve korlátozást épít be a reprivatizáció folyamatába.
Először: az ilyen közintézménynek helyet adó ingatlan nem adható vissza, ha az egyház az intézmény hasonló célú, illetve feladatkörű működtetését nem vállalja. A megszorítás célja az, hogy a törvény végrehajtása ne okozzon hiányokat és működési zavarokat az oktatási, kulturális, szociális és egészségügyi alapellátás terén. Az eredeti törvényből ugyanis ez a gondolat hiányzik.
Másodszor: a javaslat értelmében nem adható vissza az ingatlan, ha a jelenlegi fenntartó az egyház által foglalkoztatni nem kívánt vagy az egyházi alkalmazást nem vállaló intézményi dolgozók további foglalkoztatásáról nem tud gondoskodni. Ez a megszorítás közvetlenül érvényt kíván szerezni a nemrég elfogadott munkatörvénykönyv megfelelő rendelkezéseinek, melyek kimondják, hogy vallási, felekezeti és világnézeti okokból egyetlen munkavállalót sem érhet hátrányos megkülönböztetés – márpedig könnyen előfordulhat, hogy az egyházi tulajdonba kerülés után az egyház, természetesen törekvéseinek megfelelően, csak olyanokat kíván a továbbiakban alkalmazni, akik világnézetileg felfogásához közel állnak.
Harmadszor: közoktatási alapfeladatokat ellátó intézmény esetében az indítvány értelmében nem adható vissza az ingatlan, ha a beiskolázott gyermekek szüleinek többsége nem ért egyet az intézmény egyházi fenntartásával, illetve működtetésével. Ez a korlátozás a szülők és a gyermekek érdekeit kapcsolja be az érdekegyeztetés mechanizmusába, akiknek a jelenlegi törvények szerint a körzetükön belül joguk van az állami, illetve önkormányzati alapellátásra.
(10.10)
Végül negyedszer: nem adható vissza a közoktatási intézménynek helyet adó ingatlan, ha a jelenlegi fenntartó az érintett önkormányzat területén nem tud azoknak a gyermekeknek a megfelelő elhelyezéséről gondoskodni, akik az egyházi tulajdonba vétel után az intézmény szolgáltatásait nem kívánják igénybe venni.
A javaslat célja az, hogy az Alkotmányban rögzített jogoknak megfelelően érvényt szerezzen az állami és önkormányzati alapellátás elsőbbségének. Az állami és önkormányzati intézményeknek ugyanis kötelessége a legkülönbözőbb érdekek összehangolása és figyelembe vétele az oktatás megszervezése terén, míg az egyházaktól ez nem kérhető számon.
A javaslat szerint a fenti, korlátozással érintett ingatlanok esetében az egyház igényeit az eredeti törvény megfelelő rendelkezései alapján csereingatlannal, ingatlanvásárlásra, épület létesítésére biztosított pénzbeli kártalanítással, valamint részleges kárpótlással kell kielégíteni. Ez a köztes megoldások egész sorát foglalja magában. Iskolák esetében például lehetőséget ad arra, hogy a társadalmi igények felmérése után az iskolai körzetek átrendezésével, valamint a gyerekek és pedagógusok átcsoportosításával a visszaigényelt ingatlan helyett az egyház olyan oktatási intézményhez jusson, amely eredetét tekintve nem egyházi tulajdonú ingatlanban működik.
Az indítvány napirendre tűzése és megvitatása lehetővé tenné, hogy közösen gondoljuk újra végig az eredeti törvény legneuralgikusabb pontjait, és a jövőben elkerüljük a maihoz hasonló szélsőséges feszültségeket és konfliktusokat. Ehhez kérem a tisztelt Ház támogatását.
S végezetül egyetlen megjegyzést engedjenek még meg. Tudom, sokak számára csábító a lehetőség, hogy ezt a javaslatot egyházellenesnek állítsák be. Azoktól, akik erre hajlanak, kérem, hogy a tisztesség kedvéért mindig tegyék hozzá, hogy ez a javaslat az alapellátás, az intézményi dolgozók, a szülők és a gyermekek érdekében fogalmazódott meg, mert nem az egyház ellenében, hanem ezeknek az érdekeknek a figyelembevételével kérem az eredeti törvény megfelelő pontjainak módosítását.
Elnök úr, köszönöm a szót, önöknek a figyelmet. (Taps.)
Határozathozatal
