II. ERZSÉBET KIRÁLYNŐ, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság uralkodója:
II. ERZSÉBET KIRÁLYNŐ, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság uralkodója:
II. ERZSÉBET KIRÁLYNŐ, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság uralkodója: I am most grateful to you, Mr Speaker, and to all members of Parliament for the honour you do me by your invitation today. The magnificence of your Parliament building, like the warmth of my welcome in Hungary, will live in my memory in the years to come.
Throughout my life, I and my countrymen have followed your fate and fortune. We have watched as the hope of a better world in 1945 was dashed by the darkness of the Iron Curtain, and as the dream of 1956 was betrayed, to be followed by the bitter years of repression. There were those long years of struggle, led by so many of you in Parliament today, to win the freedom of your country, most memorably those nightmare days in the autumn of 1956, when the light of Hungary was brutally snuffed out.
Now you have relit the flame, and it shines all the more brightly because of the sacrifices made for it. Hungary proved a pathfinder, not just of freedom but of the peaceful road to independence and democracy. That this was achieved by negotiation between rulers and ruled, between occupiers and occupied, without a single shot being fired is a testament to the maturity and wisdom of all Hungarians.
But this should come as no surprise. Over the centuries we have seen Hungary influence and enrich a world well beyond your borders. In every field of human endeavour, in science and in letters, from poetry to nuclear physics, there are famous men and women who bear the distinction of a Hungarian name. How welcome it is that this great talent is again released to be freely expressed and shared.
History will, I believe, show that communism was a phenomenon which, though it might have been born of idealism and a sense of injustice, in practice betrayed the very people it was alleged to serve. It created suspicions and divisions within society. It eroded the values of the family, of religious faith, and of individual responsibility. But only when it finally collapsed did we see the full damage that had been done by the years of abuse.
You are having to cope now, in a troubled world, with the consequences of those years. It is easier to destroy an old structure than to build a new one. As we try to define and develop the just societies in which we want to live, we realise that there is no blueprint for the perfect state, no right to dictate how others should live. Each country has to decide what suits it best.
But we have developed some clear standards for national and international conduct - the Charter of the United Nations, the Universal Declaration of Human Rights, the Helsinki Principles and many other documents to which both our countries subscribe. They provide the basis for a civilised and peaceful world. We cannot banish human frailty, nor can we always enforce good behaviour, but we can set examples of tolerance, compassion and responsibility in our daily lives.
I know that in Hungary more and more people are joining together to help and sustain those less fortunate than themselves; that people have a deep concern for the environment in which they live; that people speak out when they see prejudice and injustice. In a free society, it is the people who are the conscience and strength of the nation.
When we look at Europe today, we see that it is no longer divided into two camps by conflicting ideology and hostile armies. We have friends from the Atlantic to the Urals and beyond. That can only be a source of encouragement and hope. But there are dark clouds too.
The outbreak of ethnic violence that has followed the collapse of the old order is a terrible reminder of man's capacity for inhumanity to man. Through the United Nations and the European Community, Britain is seeking with others to restore peace and bring humanitarian aid to the former Yugoslavia. We know the heavy burden which Hungary bears, the generous support given to refugees, and your deep concern for people of Hungarian origin who live beyond your borders.
It is the duty of us all to help our fellow Europeans create and maintain ordered societies in which people can go about the ordinary business of life in peace.
We believe that the European Community is a central force for building the prosperity and security of our continent. It is not an exclusive club, though the conditions for membership are demanding. The Community works for a better future, a future in which we shall each retain our traditions and customs but share in the strength and experience of our fellow Europeans. We hope and believe that Hungary will join us in this great adventure, for your rightful place is to be again in the mainstream of European history and culture.
It is commonplace to say that we live in difficult times. But it could hardly be truer than today. The last three years have seen a more dramatic change in power and politics in central and eastern Europe than anyone thought possible a decade ago. The task of managing the transition from an authoritarian state in which people were silenced, to an open society in which everyone must be heard, requires great courage and skill, qualities which Hungary and its people possess in abundance.
Lajos Kossuth used to say "The future belongs to democracy". As I look to the future I have no doubt his words are true. We in Britain rejoice in what you have achieved, and we have every confidence in your continued success. Together we must harness the talent of the human race, to build a better, more tolerant and porsperous world.
Mr Speaker, Prince Philip and I are delighted to be here, I shall always remember with gratitude that you asked me to address the first freely elected Parliament of the new European democracies.
God Bless Hungary!
14 May 1993 British Embassy, Budapest
*Nagyon hálás vagyok önnek, Házelnök úr és az Országgyűlés minden tagjának mai megtisztelő meghívásukért. A magyar Országház nagyszerűsége és az a meleg fogadtatás, amelyben Magyarországon részesültem, felejthetetlen emlék marad számomra.
Egész életemben jómagam is, honfitársaim is figyelemmel kísértük a magyarok sorsát. Láttuk, hogy a jobb világ reménységét, amely 1945-ben felvillant, hogyan zárta el a vasfüggöny sötétsége, és 1956 bizakodását hogyan követte árulás és sokéves keserű elnyomás. Hosszú esztendőkig folyt a küzdelem, amelyet a jelenlévők közül oly sokan vívtak hazájuk szabadságáért, és kiváltképp megrendítőek voltak 1956 őszének azok a lidércnyomásos napjai, amikor Magyarország fényét brutálisan kioltották.
Önök most újra meggyújtották a lángot, és az az érette hozott áldozatoktól még fényesebben ég. Magyarország nemcsak a szabadság ösvényét nyitotta meg, hanem rátalált arra a békés útra is, amely a függetlenséghez és a demokráciához vezet. A magyarok bölcsességének és érettségének fényes bizonyítéka, hogy ezt a hatalmon lévők és alávetettek, a megszállók és megszállottak közötti tárgyalások révén érte el, egyetlen puskalövés nélkül.
De ezt nem tekinthetjük meglepőnek. Évszázadokon át láttuk, hogy a magyarok mennyire hatottak a sajátjukénál sokkal tágabb világra, mennyire gazdagították azt. Az emberi alkotómunka minden területén, a tudományban és az irodalomban, a költészettől az atomfizikáig számos magyar férfi és nő viselhette büszkén magyar nevét. Mily csodálatos, hogy ez a nagy tehetség ismét szabaddá vált, és megint kifejezheti magát önmaga és a világ javára.
Azt hiszem, a történelemírás megmutatja majd, hogy a kommunizmus, még ha idealizmusból és igazságérzetből született is, a gyakorlatban épp azokat árulta el, akiket állítólag szolgálni kívánt. Súlyos gyanakvást és megosztódást hozott létre a társadalomban. Szétmarta a család, a vallás, az egyéni felelősség értékrendjét. De csak akkor láttuk, mekkora kárt okozott hosszú éveken át tartó rombolásával, amikor végleg összeomlott.
Önöknek most egy zaklatott világban kell megbirkózniuk ezeknek az éveknek a következményeivel. Könnyebb ledönteni egy régi építményt, mint újat emelni. Miközben igyekszünk meghatározni és kifejleszteni azt az igazságos társadalmat, amelyben élni akarunk, rá kell ébrednünk, hogy a tökéletes államnak nincs kész modellje, és senkinek sincs joga megszabni, hogy mások hogyan éljenek. Minden országnak magának kell eldöntenie, hogy neki mi felel meg a legjobban. De kialakítottuk a nemzeti és nemzetközi magatartás néhány világos szabályát: az Egyesült Nemzetek Chartáját, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, a helsinki elveket és számos más dokumentumot, amelyet mindkét ország elfogad.
(10.30)
Ezek a civilizált és békés világ alapjai. Az emberi gyengeséget ugyan nem száműzhetjük, a tisztességes magatartást sem kényszeríthetjük ki, de mindennapi életünkben példát adhatunk a türelemre, együttérzésre és felelősségre.
Tudom, hogy Magyarországon mind több ember fog össze, mert segíteni és támogatni akarja a nálánál kevésbé szerencséseket; hogy aggódó gonddal figyelik a természeti környezetet, amelyben élnek; hogy tiltakoznak, ha előítélettel és igazságtalansággal találkoznak. Egy szabad társadalomban az egyén a nemzet lelkiismerete és ereje.
Ha szemügyre vesszük a mai Európát, láthatjuk, hogy immár nem szakítják két táborra egymással szembenálló ideológiák és ellenséges hadseregek. Barátaink élnek az Atlanti-óceántól az Uralig és azon túl is. S ez valóban bizakodással és reménnyel tölthet el bennünket. Vannak azonban sötét felhők is.
Az etnikai erőszakhullám, amely a régi rend összeomlását követte, félelmetes figyelmeztetés arra, milyen embertelenül bánhat embertársaival az ember. Az Egyesült Nemzetek és az Európai Közösség révén másokkal egyetemben Nagy-Britannia is igyekszik helyreállítani a békét és humanitárius segélyt eljuttatni a korábbi Jugoszláviába.
Tudatában vagyunk annak, milyen nehéz terhet kell Magyarországnak viselnie, milyen nagylelkűen segíti a menekülteket, és milyen mély aggodalommal figyeli azoknak a sorsát, akik a határain kívül élnek. Mindnyájunknak kötelessége segíteni európai sorstársainkat, hogy olyan rendezett társadalmat hozzanak létre és tartsanak fenn, amelyben az emberek mindennapos ügyeiket békében és megelégedéssel intézhetik.
Hiszünk abban, hogy az Európai Közösség az a központi erő, amely kiépítheti kontinensünk jólétét és biztonságát. Ez nem zártkörű klub, bár a tagság feltételei szigorúak. A közösség a jobb jövőért dolgozik, olyan jövőért, amelyben mindnyájan megtartjuk hagyományainkat és szokásainkat, de osztozunk európai társaink erejében és tapasztalatában. Reméljük és hisszük, hogy Magyarország csatlakozik hozzánk ebben a nagy kalandban, mert önöknek joguk van hozzá, hogy ismét elfoglalják helyüket az európai történelem és kultúra fő áramlatában.
Közhely azt mondani, hogy nehéz időket élünk. De ez talán sohasem volt igazabb, mint ma. Az utóbbi három év során Közép- és Kelet-Európában több drámai változás játszódott le a hatalom és a politika színterén, mintsem azt bárki is hihette volna egy évtizeddel korábban. Átvezetni az országot egy önkényuralmi államból, amelyben az emberek hallgatni kényszerültek, egy nyitott társadalomba, amelyben mindenki hallathatja a szavát, nagy bátorságot és okosságot kíván - olyan tulajdonságokat, amelyeknek Magyarország és népe bővében van.
Kossuth Lajos gyakran mondta, hogy a jövő a demokráciáé. Ha a jövőbe nézek, nem kételkedem, hogy igaza van. Mi Nagy-Britanniában örvendünk annak, amit önök elértek, és mélységesen bízunk további sikereikben. Együttesen munkára kell fognunk az emberi faj roppant képességeit, hogy egy jobb, türelmesebb és gazdagabb világot építsünk.
Tisztelt Házelnök Úr! Fülöp hercegnek és jómagamnak is nagy örömömre szolgál, hogy itt lehetünk. Mindig hálával fogok visszagondolni az ön szíves meghívására, hogy szóljak az új európai demokráciák első szabadon választott országgyűléséhez.
Isten áldja meg Magyarországot!
(Szabad György helyéről felállva tapsol, a plénum valamennyi tagja - ugyancsak felállva - hosszan tartó, nagy tapssal fogadja a királynő beszédét.)
