DR. KUTRUCZ KATALIN
DR. KUTRUCZ KATALIN
DR. KUTRUCZ KATALIN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy először tegyek néhány megjegyzést a tárgyalási módra. Az a tárgyalási mód, amelyet a költségvetési törvény, a pótköltségvetés részletes vitájánál most a Ház végül is elfogadott - amely összefüggőnek tekinti a több mint 240 pontot, és semmilyen részletekre tagolást nem tartalmaz -, gyakorlatilag nem más, mint a Házszabálynak a kijátszása.
Nagyon szeretném remélni, hogy mint ahogy mi sem tekintjük ezt precedensnek a jövőre nézve, a Ház másik oldala, vagyis a kormánypárti képviselők sem tekintik ezt precedens jellegűnek, és nem fognak erre az esetre hivatkozni a későbbiek során.
A 241 indítványból a kormány meglehetősen sokat támogatott. Ha megnézzük ezeket a támogatott indítványokat, akkor ezeknek az előterjesztője Keller László és Gaál Gyula képviselőtársam. Ebből úgy tűnik, hogy ezek kormányjavaslatok, tehát ha úgy tetszik, Keller László és Gaál Gyula - az előző ciklusból átvéve más képviselők kifejezését - a kormány "leánykori neve".
A két képviselő úr indítványából pusztán egyhez szeretnék hozzászólni: ez a 11. pontban szereplő indítvány, amely a pótköltségvetési törvényjavaslat 10. §-ának a módosítására irányul. A tandíj... - amelyről már többször szóltam e Ház falai között, de kénytelen vagyok még egyszer szólni. Ugyan már az alkotmányügyi bizottság ülésén az elmúlt héten is elmondtam az észrevételeimet, de nagyon nem szeretném, hogyha a jelen nem lévő Fodor Gábor miniszter úr - aki rendszeresen nem képviseli a tárcáját itt, a parlamentben, és rendszeresen nem figyel oda a tárcáját érintő törvényjavaslatokra - azt mondaná, hogy már megint nem szóltam. Szólok most is, mint ahogy az előző alkalommal is - az ő észrevétele ellenére - szóltam, és remélem, hogy lesz itt a képviselőtársaim közül valaki, aki majd elmondja Fodor miniszter úrnak, hogy azért itt nincs minden rendben, a törvényjavaslat e része körül.
Az úgynevezett "pánikcsomagban" módosította a parlament a felsőoktatási törvényt. Ebben a felsőoktatási törvényben immáron az szerepel, hogy az eddigiektől eltérően a tandíj nem alapvetően a felsőoktatási intézményeknek a bevétele, hanem - így szól a most már megszavazott, de még ki nem hirdetett törvény - az éves költségvetési törvényben intézményi bevételnek minősített része. Ha a felsőoktatási törvény úgy szól, hogy a tandíjnak az a része a felsőoktatásé, amelyet az éves költségvetési törvény intézményi bevételnek minősít, akkor ezt a költségvetési törvényben úgy kell megjeleníteni. Tehát azt kell leírni a költségvetési törvényben - amivel egyébként elméletileg nem értünk egyet, de ha már egyszer itt van, akkor kárenyhítési kötelezettségünk van, tehát úgy kell leírni, azt kell megmondani -, hogy a tandíjnak hányad része, milyen százaléka... vagy egyáltalán. Tehát fordítva kell megfogalmazni, mint ahogy ebben az indítványban szerepel. Azt kell megmondani, hogy a tandíjból mi illeti meg a felsőoktatási intézményeket. Mert ha ezt nem így teszi a költségvetési törvény, akkor a felsőoktatási törvény megfogalmazása miatt bármi van a költségvetési törvényben, a felsőoktatási intézményeknek nem jut semmi.
Szeretném felolvasni - a jobb érthetőség és átláthatóság kedvéért - ezt az indítványt. A következőképpen szól: "Az állami felsőoktatási intézményekben első alapképzésben, valamint nappali tagozatos szakirányú továbbképzésben, továbbá doktori képzésben részt vevő hallgatók által kormányrendelet szerint fizetett tandíj, a külföldi hallgatók költségtérítéseit kivéve, a központi költségvetést illeti meg." Ez így nem helyes, mert ettől nem történik semmi, mert ez nem azt mondja, hogy mi illeti meg a felsőoktatási intézményt, hanem azt mondja, hogy mi illeti meg a költségvetést - ez pedig rossz megközelítés. Igaz ugyan, hogy az alkotmányügyi bizottságban a kormány ott lévő képviselője azt mondta, hogy "de lehet ezt úgy is értelmezni, hogy akkor ebből a másik része, ami itt nem szerepel, az meg a felsőoktatást illeti meg", lehet, tisztelt képviselőtársaim, csak azt az államot, amelyben egy ilyen szöveget másként lehet értelmezni, nem úgy hívják, hogy jogállam - és azt hiszem, hogy itt a Ház mindegyik oldala jogállamot kíván felépíteni. Tehát a törvényt nem úgy kell értelmezni, ahogy elképzeljük, ahogy szeretnénk, hanem ahogy le van írva. Ez a javaslat biztos, hogy nem jó. Ugyanakkor szeretnék beszélni egy másik javaslatról is, amely a 10. pontban szerepel - ez a javaslat ugyanis jó. Az igaz, hogy a kormány ezt az indítványt nem támogatja.
(21.30)
Ez az indítvány úgy szól, hogy az állami felsőoktatási intézmények hallgatói által fizetett tandíj a felsőoktatási intézményeket illeti meg. Tekintettel arra, hogy most már a részletes vita folyik, és előreláthatólag a mai nap folyamán még le is zárul, a Ház előtt pedig más indítvány nincs, csak ez a kettő - az egyik, amelyik szakmailag rossz, a másik, amelyet a kormány nem igazán szeret, de szakmailag jó -, azt hiszem, egyetlen igazán tisztességes megoldás van, ha a kormány támogatja Csizmár Gábor képviselő úrnak a 10. pontban szereplő indítványát. Ez úgy szólna, hogy a hallgatók által fizetett tandíj a felsőoktatási intézményeket illeti meg. Ennek biztosan nagyon örülnének a felsőoktatási intézmények, és talán valamelyest tudna enyhíteni azon a sanyarú helyzeten, amelybe a kormányintézkedések a felsőoktatási intézményeket hozzák.
Ha pedig a kormány ezt a javaslatomat mégsem tudná elfogadni, tehát nem tudná a 10. pontban szereplő indítványt támogatni, akkor szeretném elmondani, hogy én és mi, nem fogunk más indítványt benyújtani, mert azt tartjuk helyesnek, amelyik a 10. pontban van. Ha a kormány azt akarja, hogy itt valami normális megoldás szülessék, akkor nagyon kérem az Oktatási Minisztérium itt nem lévő képviselőjét, fogalmazzanak meg egy jó indítványt, olyat, ami a kormány szándékainak megfelel. Ez az indítvány ugyanis akkor sem lenne jó, ha fordított irányban lenne megfogalmazva, tehát ha úgy fogalmazna, mi az az összeg, amely a felsőoktatási intézményeket illeti meg - mert nem igazán felel meg az oktatás szerkezetének és a hallgatók által fizetendő tandíjaknak.
Mindenképpen igénybe kellene akkor venni az Oktatási Minisztérium segítségét is. Erre az oktatás helyzetének, a felsőoktatási intézmények helyzetének ismerete hiányában a Pénzügyminisztérium nem képes. Ez nem hiányossága a Pénzügyminisztériumnak, nem az ő feladata.
Itt szeretném fölhívni még egyszer a Pénzügyminisztérium jelen levő képviselőjének a figyelmét, hogy akkor szíveskedjenek tanácskozni az Oktatási Minisztériummal és egy szakmailag korrekt javaslatot előterjesztetni valakivel a képviselők közül - esetleg Keller Lászlóval és Gaál Gyulával, ha már úgyis csak az ő indítványaikat támogatták. De az azért nem lenne jó, ha a Ház előtt megint csak olyan indítvány lenne, amelyik szakmailag nem támogatható, és olyan, amelyet meg a Ház nagyobbik fele azért nem szavaz meg, mert a kormány nem támogatja.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az MDF padsoraiban.)
