BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Biztos Asszony, Biztos Urak, tisztelt Országgyűlés! A Szabad Demokraták Szövetsége a többi frakcióhoz hasonlóan üdvözli, támogatja a kisebbségi biztos munkáját, javasolja a benyújtott jelentés és határozati javaslat elfogadását. Abból a szerteágazó kérdéskörből, amelyet a jelentés tárgyal, én is képviselőtársaimhoz hasonlóan csak néhány kérdést emelhetek ki, és ugyanúgy, mint a többiek, a jelentéssel kapcsolatban természetesen általában beszélünk a magyarországi kisebbségi kérdésről.
A jelentés fontos tanulsága, hogy nem igaz az az általánosan elterjedt hiedelem, hogy miközben a szomszéd országokban az ottani magyar kisebbség helyzete sok tekintetben súlyos, közben Magyarországon a kisebbségi kérdésben minden rendben van. A jelentésből kiderül, hogy a magyarországi kisebbségek is küzdenek diszkriminációval, küzdenek problémákkal, hogy a jogalkotásnak és különösen a jogalkalmazásnak bőven van mit tennie. De a magyarországi kisebbségek körében - és ez közhely - két típusú kisebbségi helyzet között kell különbséget tennünk. Az egyik a magyarországi németek, horvátok, szlovákok, románok, ukránok, lengyelek problémája, amely alapjában véve nyelvi, kulturális, oktatási probléma, hiszen ezeknek a kisebbségeknek a szociális helyzete a magyar többség szociális helyzetétől, struktúrájától lényegében nem tér el. A németeké valószínűleg egy kicsit még kedvezőbb is. Így tehát - és ez kiderül a jelentésből is - kulturális, oktatási kérdések azok, ahol problémák merülnek fel és ahol problémák szorulnak orvoslásra.
Más a helyzet a legnagyobb magyarországi kisebbséggel, a roma kisebbséggel. Jól tudjuk valamennyien, hogy a magyarországi roma kisebbség problémája etnikai és szociális, kulturális probléma egyszerre, életviteli, életmódprobléma, oktatási, egészségügyi probléma is. Ebből fakadnak azok a nagyon súlyos feszültségek, amelyek a roma lakosság és a nem roma többségi lakosság együttélésekor felmerülnek. Azt sem árt újra meg újra felidézni, hogy ezek a problémák az elmúlt tíz évben súlyosabbá váltak, mint a megelőző években, egyszerűen azért, mert miközben a nyolcvanas években még a roma férfi lakosság körében lényegében teljes volt a foglalkoztatás, a gazdasági válságunk következtében 70 százalék körüli munkanélküliség alakult ki az ő körükben. Az az integrációs folyamat pedig, amely nagyon sajátos módon legalábbis elindult a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években, a gazdasági válságunk, gazdasági visszaesésünk következtében visszafordult, és a helyzet évről évre súlyosbodott. Ez az a helyzet, amelynek talaján a diszkriminációval a foglalkoztatásban, a bűnüldözésben, az oktatásban és mindenekelőtt a lakásban, letelepedésben, helyben maradásban a magyarországi roma népességnek újra meg újra szembe kell néznie.
Ebből a helyzetből fakad az, hogy az ilyen problémákkal, ilyen jogsértésekkel vagy vélt jogsértésekkel foglalkozó kisebbségi ombudsman bizonyos értelemben más, nehezebb helyzetben van, mint ombudsman kollégái. Tapasztaljuk, hogy az állampolgári jogok általános biztosának és helyettesének, illetve az adatvédelmi biztosnak a fellépése, tevékenysége nagyon széles körű társadalmi támogatottságot élvez. Általában népszerűek az ő fellépéseik, a kisebbségi ombudsman fellépései viszont megosztják a közvéleményt, hiszen szemben a másik két ombudsmannal - akik a hatóságok jogsértéseit vagy feltételezett jogsértéseit kell hogy vizsgálják és kell hogy állást foglaljanak -, a kisebbségi ombudsmannak elsősorban helyi önkormányzatok olyan fellépéseivel kapcsolatban kell állást foglalni és kisebbségi jogokat védenie, ahol a hatóság mögött a többségi lakosság legalább részleges támogatása is ott van. Itt bizony nagyon súlyos, valóságos konfliktusok vannak, ahol rendszerint valamennyi igazsága mindkét félnek van. Ilyen konfliktusokban kell az etnikai, szociális szempontból hátrányos helyzetben levő kisebbség, a roma kisebbségiek szempontjait, érdekeit védenie az ombudsmannak.
Miért is neki kell védenie? Hiszen a roma lakosságnak és az összes kisebbségi csoportnak megvannak a maga szervezetei Magyarországon, ez is a rendszerváltásunknak egy nagyon fontos eredménye, hogy a kisebbségek, köztük a roma kisebbség a saját érdekképviseleteit kialakíthatta, és ki is alakították. Azért, mert nagyon fontos valamennyiünk és a magyar társadalom számára, hogy világos legyen, hogy amikor itt a kisebbség érdekeit jogsértésekkel és diszkriminációval szemben védeni kell, akkor ez nemcsak az ő ügyük, hanem az egész társadalom ügye, és az ombudsman nem az ő nevükben, hanem az egész társadalom nevében lép fel az őket ért jogsértésekkel szemben. Ez jelenti a sajátos funkciót a kisebbségi ombudsman esetében. Ezért tartjuk nagyon fontosnak ennek az intézménynek a létezését, és ez a jelentés is meggyőz bennünket arról, hogy ez egy nagyon fontos intézmény. Nagyon fontos akkor is, amikor kiáll valóságos érdeksérelmekkel szemben, és nagyon fontos akkor is, amikor feltáró munkája során kideríti, hogy a vélt érdeksérelem nem valódi érdeksérelem és nem kisebbségi érdeksérelem.
Ezzel kapcsolatban szeretnék egy sajátos csapdahelyzetre rámutatni. Az a tény ugyanis, hogy van kisebbségi ombudsman, a közélet nagyon sok szereplőjében kelti azt a hamis benyomást, hogy akkor ezzel a kisebbségi érdekvédelem, a kisebbségeknek az őket ért sérelmekkel szemben való megvédése el is van intézve. Mit értek ezen? Ha körülnézünk Nyugat-Európa fejlett demokráciáiban, akkor azt láthatjuk, hogy a legtöbb nyugat-európai országban a kisebbségek mindenekelőtt a bevándorlók, és éppen a bevándorlók azok - a törökök Németországban, az arabok Franciaországban -, akik a magyarországi romákhoz hasonló helyzetben vannak, ahol az etnikai különállás a szociális hátrányokkal ötvöződik.
(19.40)
Amikor őket sérelem éri, akkor az állam, a parlament, a politikai pártok első számú vezetői szoktak fellépni és szolidaritást vállalni velük. Gondoljanak képviselőtársaim arra az esetre, hogy amikor francia huligánok arab bevándorlókat öltek meg, akkor maga Mitterrand elnök tartotta fontosnak, hogy a Szajnába azon a helyen koszorút dobjon, ahol ez a gyilkosság történt. Amikor török bevándorlók és menekültek szállásait gyújtották fel Németországban szélsőjobboldaliak, akkor a parlamenti pártok vezetői együttesen léptek fel és vezették a felvonulást ezekkel a szélsőségesekkel szemben.
Azt hiszem, nagyon fontos egy demokratikus társadalomban, hogy a kormány képviselői, a parlamenti pártok vezetői együttesen fejezzék ki a szolidaritásukat, együttesen lépjenek fel a jogsértésekkel szemben, és ne tekintsék ezt a kisebbségi ombudsman, hogy úgy mondjam, magánügyének, az ő reszortjának. Azt gondolom, nagyon fontos volt, hogy amikor a sátoraljaújhelyi vagy a székesfehérvári konfliktusok kialakultak, az akkori kormány belügyminisztere világossá tette, hogy mi a kormány álláspontja ebben a kérdésben, és nagyon sajnálatos, hogy a legutóbbi zámolyi ügy esetében a kormány képviselői hallgattak. Elvárjuk azt, hogy ilyen konfliktusok esetében a jelenlegi kormány képviselői, a ma legnagyobb parlamenti párt képviselői ugyanolyan egyértelműen fogalmazzák meg az álláspontjukat, mint ahogy ez korábban megtörtént.
Végül egy utolsó mondat: az antidiszkriminációs törvény megalkotását a Szabad Demokraták Szövetsége is indokoltnak tartja, és minden eszközzel támogatni fogja. Köszönöm a figyelmet.
