DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlési Biztosok! Tisztelt Képviselőtársaim! Igyekszem nem átlépni a kétperces időkeretet, bár én sem kétpercesre jelentkeztem. Egy mondat erejéig felidézném a kisebbségi biztosoknak az emberi jogi bizottságban tett azon állítását, ami gyakorlatilag összecsengett, mert mindegyik kisebbségi biztos megemlítette. Ez a következő volt. Ők örömmel tekintenek arra, hogy köztük és az általuk megszólított hatóságok között nem egy alá-fölérendeltségi viszony működik, hanem köztük és a hatóságok között egy érdemi párbeszéd alakul ki, ahol vagy elfogadják az álláspontjukat, vagy nem. Általában persze elfogadják, és magát a tényt, hogy egy ilyen viszony van a biztosok és más hatóságok között - ezt Gönczöl Katalin fejtette ki elsősorban -, egy örömteli tényként kezelik.
(20.10)
Azt gondolom, hogy az Országgyűlésnek ma, amikor érdemben foglalkozott ezekkel a biztosi jelentésekkel - amelyekről én azt mondtam a bizottsági ülésen, hogy szinte tankönyvszerűen lehetne használni őket, olyan színvonalasak -, nem elég itt megállnia. Tehát nem elég érdemben egy napot szentelnünk ezekre a jelentésekre, hanem nekünk, képviselőknek kell hogy legyen fülünk és hallásunk ahhoz, hogy megértsük és továbbgondoljuk azt, amit a biztosok itt nekünk sugallanak.
Ha van érdemi párbeszéd a hatóságok és a biztosok között, ez az érdemi párbeszéd ki kell hogy alakuljon az Országgyűlés és a biztosok között, mert különben az ő tevékenységük csak féloldalas lesz. Ez akkor is igaz, ha ezek a biztosok az Országgyűlés intézményei. Ezért is még inkább fontosnak tartom, hogy ez a párbeszéd kialakuljon köztünk. Hogy ezt az érdemi párbeszédet továbbvisszük-e, ez akkor fog eldőlni, amikor ezeket a napirendeket félretéve a napi törvényalkotási munkánkban elővesszük azokat a kérdéseket, amelyeket gyakorlatilag a kisebbségi biztosok sugallanak.
Most, hiszen Kaltenbach Jenő biztos úr jelentésénél tartunk, mindössze egy-két gondolatot hadd fejtsek ki röviden ezzel kapcsolatban. A biztos úr azzal kezdte a mondandóját, hogy ő egy olyan jogterületen vizsgálódik, dolgozik, amely nemzetközileg is kevésbé szabályozott, kevésbé kodifikált - kétségtelen, hogy ez így van. Nyilvánvalóan ebből is adódik az, hogy ez Magyarországon talán még inkább így van. Ha neki nehézségei vannak, vagy ha a társadalom a megszólalásait ellentmondásosan kezeli, ahogy ezt Bauer képviselő úr kifejtette, én többek között ezt ennek is tudom be. Azt gondolom, az ő mozgásterének a nehézségét - ez a jelentéséből is kiderül - az jelenti, hogy egy olyan területen dolgozik, amely szabályozatlan vagy hézagosan szabályozott. Van egy alaptörvény, amelyet kisebbségi törvénynek hívunk, és ez a kisebbségi törvény nyilvánvalóan csak egy parlamenti ciklus óta tudott működni; tehát belőlem nem az elégedetlenség munkál, amikor azt mondom, hogy hézagosan szabályoz ez a törvény. Amikor viszonylag sokszor szólítja meg a polgármesteri hivatalokat és a települési önkormányzatokat, az nem azért van, mert a települési önkormányzatok kisebbségellenesen működnek vagy így gondolkodnak, hanem egyszerűen a szabályozás ellentmondásosságából vagy az alulszabályozott helyzetből törvényszerűen adódnak konfliktusok, és ezért gondolom azt - sok képviselőtársammal egyetértésben -, hogy az első és legfontosabb feladatunk az kell legyen még itt az önkormányzati ciklus elején - sőt, Tabajdi Csaba képviselő úrral egyetértve mindjárt a kisebbségi önkormányzati választások után -, hogy ezzel az alaptörvénnyel szembenézzünk. Az alaptörvény módosítását valamelyest előkészítette az előző kormányzat, ezért én azt gondolom, ez egy jó kiindulási alap ahhoz, hogy ennek a kisebbségi törvénynek a módosításával érdemben foglalkozzunk.
Dávid Ibolya miniszter asszony említette azt - és ez szintén kitetszik Kaltenbach Jenő jelentéséből -, hogy nemcsak maga az alaptörvény szabályoz hézagosan, hanem az alaptörvény és más szaktörvények között sincsenek igazán jogi átvezetések. Kaltenbach úr egy pozitív példát említ, az oktatási törvény módosítása kapcsán említ pozitív példákat, és ugyanakkor azt mondja, hogy a kulturális törvényt úgy sikerült a parlamentnek megalkotnia, hogy köszönő viszonyban is alig van a kisebbségi törvénnyel. Azt gondolom, a dolgok logikája a következő lenne: először az alaptörvényt kell helyretennünk, módosítanunk szakmai konszenzus alapján, az érintettekkel való konzultáció alapján, és utána kellene a szaktörvények között ezeket az átfedéseket megteremtenünk.
Egy utolsó gondolatot hadd mondjak, erre már részben történt utalás. Azt gondolom, ebben a négyéves parlamenti ciklusban valamit kezdenünk kellene a kisebbségek parlamenti képviseletével; nem hiszem, hogy elég lenne a régi síneken való gondolkodás. Ezzel nem minősítem azokat a törekvéseket, amelyekkel az előző parlament megpróbálta kezelni ezeket a kérdéseket. Nem hiszem, hogy valamelyikünk is komolyan gondolhatja azt, hogy azokat egy az egyben előszedve most, a parlamenti ciklus ideje alatt, azok mentén való gondolkodás alapján megoldhatnánk a kisebbségi kérdést, ezért azt mondom, keressünk új megoldásokat. Új megoldás lehetne a kisebbségi törvény módosítása kapcsán - amit én alaptörvénynek mondtam ebben a gondolkodási körben - megteremteni azokat a lehetőségeket, amelyek a kisebbségek képviseletét teljesebbé teszik a magyar parlamentben. Szándékosan nem mondok parlamenti képviseletet, hanem csak arra utalok, hogy a kisebbségi törvény módosításával és nyilvánvalóan egy, a Házszabályon való igazítás kapcsán keressünk olyan lehetőséget, amely teljesebbé teszi a kisebbségek képviseletét. És erre azért már megfogalmazódott számtalan lehetőség.
Örülök annak, hogy Kósáné Kovács Magda bizottsági elnök asszonytól ma megkaptam a holnapi bizottsági ülésre az invitálást. A napirendek között látom azt a gondolatot is, hogy az emberi jogi bizottság ebben a parlamenti ciklusban, sőt ebben a félévben próbáljon valamilyen szakmai muníciót adni a kisebbségi törvény módosítására. Még egyszer mondom: én hiszem azt, hogy legalább a gondolkodás síkján érdemes közösen végiggondolnunk azt, hogy ennek a törvénynek a módosítása kapcsán hogyan tehetnénk teljesebbé a kisebbségek parlamenti képviseletét.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
