IFJ. HEGEDŰS LÓRÁNT
IFJ. HEGEDŰS LÓRÁNT
IFJ. HEGEDŰS LÓRÁNT (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Biztos Úr! Tisztelt Ház! Amikor Németh László 1940-ben Kolozsvárott a visszatért magyarságot köszöntötte az itthoniak nevében, arra figyelmeztette őket, hogy kisebbségből kisebbségbe jönnek, hogy a magyar lét kisebbségi lét a megmaradt országon belül is, és hogy sokáig az is marad. Nem tévedett, de azt talán nem láthatta előre, hogy kisebbségi létünknek milyen mélységei következhetnek 1940 után mindmáig.
(19.50)
Igen, mindmáig, mert mélypontra a legutóbbi években érkeztünk. Mostanság, amikor befejeződni látszik a magyarság kiforgatása még megmaradt lelki, kulturális javaiból, itt-ott még állami integráltsági fokot is súroló nívójáról egy elképesztő bennszülötti nívóra, akkor és éppen akkor állami hivatal, az ombudsman hivatala őrködik azon, hogy az állampolgár a törvények garanciái mellett az emberiesség íratlan szabályainak védelmét is élvezhesse - a kisebbségi állampolgár és a többségi magyar egyaránt. Élvezhesse - de mégis azt kell mondanunk a gyakorlat szerint -, már ha nem tartozik a többségi kisebbséghez, azaz a nemzethez.
Mindezt azért tartottam szükségesnek előrebocsátani, hogy érzékeltessem, a magyar saját hazájában kisebbségi mivoltát érzékelve és átélve nem intoleranciával kíván a kisebbségi polgárok felé fordulni, hanem éppen mintegy sorsközösséget is kényszerűleg vállalva - noha mindezt nem kellene megtennie a Magyar Köztársaság területén - segítse az ő életük kibontakozását minden jogi és gyakorlati vonatkozásával egyaránt.
A Magyar Igazság és Élet Pártját gyakran vádolták ezen kisebbségi magyar lét emlegetésével, intoleranciával, faji diszkriminációra való törekvéssel, antiszemitizmussal és így tovább. Mi ezen gyanúsítgatásokat visszautasítjuk, és a leghatározottabban kijelentjük, hogy a magyar történelmi tradíciót feltétlenül szem előtt tartva, abból erőt merítve, évezredes hagyományainkat feltétlenül követve a továbbiakban is, a Magyar Igazság és Élet Pártja tagjaiként is a magyarországi kisebbségek jogait mi magunk is biztosítani és garantálni kívánjuk, s ebben a kisebbségi ombudsmannak minden segítséget meg kívánunk adni, s köszönjük azt a segítséget, amelyet ő tevékenységével ez ügyben végez mindannyiunk javára.
Ami a konkrét, jelentésbeli megjegyzéseinket illeti: elhangzott, hogy nem alakult ki a megfelelő technikája az egyes etnikai konfliktusok rendezésének, amivel egyet is értünk, és szükséges ezt a technikát kidolgozni. De ezzel szemben látnunk kell, hogy kialakult egy másfajta technika, mely etnikai konfliktust szít ott, ahol pedig a konfliktus lényege mégsem etnikai megalapozottságú. Az ombudsman is tett erre vonatkozóan halvány utalást, hogy a sajtónyilvánosság több helyen olyan jellegű tudósításokat készített, amelyekben kizárólag ezt az etnikai jelleget hangsúlyozta a többi szociális és egyéb szempont elhanyagolásával. Itt úgy vélem, hogy mindannyiunk összefogására van szükség, éppen a kisebbségekkel való békés egymás mellett élés és az ő életrendjük békés és gyümölcsöző alakítása végett ahhoz, hogy ezt a gyakorlatot a tömegtájékoztatásban lehetőség szerint minél inkább háttérbe szorítsuk, illetőleg kiküszöböljük.
Ami a kisebbségek parlamenti képviseletére vonatkozik, mi ezt az ajánlást természetesen magunkra nézve is - éppen a kisebbségi jogok érvényesítése miatt - mintegy erkölcsileg kötelező érvényűnek fogadjuk el. De azt a jellegű hasonlítást - ami több ponton megjelent, éppen magyarországi kisebbségi képviselők részéről -, hogy összehasonlítják a határon túli magyar kisebbségeknek az ottani parlamenti képviseletét a magyarországi helyzettel, mindezt nem tartjuk elfogadhatónak. Hiszen ott a népképviseleti elv alapján szavazás révén kerültek be ezek a kisebbségi képviselők a bukaresti, a pozsonyi, a belgrádi parlamentbe, vagy éppen a kijevi parlamentben is van egy magyar kárpátaljai képviselő.
De ez természetesen nem azt jelenti, hogy a kisebbségek parlamenti képviseletét a Magyar Országgyűlésben ne lehetne megoldani. Ennek a jogi kereteit meg kell találni, éppen azért, mert nekünk kisebbségi létünkben is garantálnunk kell - minden ellentétes érzület és magyarellenes megnyilvánulás ellenére is -, hogy a pozitív gyakorlatot állíthatjuk szembe, az igazi emberiesség gyakorlatát állíthatjuk szembe, a krisztusi szeretet életgyakorlatát állíthatjuk szembe a gyűlölettel, a kirekesztéssel, a másság nem tisztelésével. De emellett meg kell jegyeznünk azt is, hogy mindez nemcsak a kisebbség élethelyzetére, hanem a többségre is kell hogy vonatkozzék ebben az országban.
Finoman kívánok utalni csak arra, hogy Magyarországon van egy olyan kialakult élethelyzet, amelyben kisebbségi származású emberek kisebbségi mivoltukat fel nem fedve a többségi érdeket sértik meg, illetőleg a nemzeti érdek érvényesülését nem teszik lehetővé, elsőrendűen úgy vélem a tömegtájékoztatásban. Olyan jellegű kijelentésekre ragadtatják magukat, mely a magyar nemzet érdekérvényesítését is, illetőleg a magyarság érzületét is egyúttal sértik. Ezen kirekesztéssel szemben is, úgy vélem, feltétlenül fel kell lépni.
Egy konkrét ajánlással kapcsolatosan szeretném még az álláspontunkat kifejteni. Ez így hangzik a beszámoló elején: "Jelentősnek mondható eredmény, hogy az adatvédelmi biztossal tett múlt évi ajánlásunk hatására lényegében megszűnt a bűnügyi tudósításokban, illetve körözési felhívásokban korábban jelentkező diszkriminatív gyakorlat, melynek következtében a feltételezett tettes személyleírását a nemzetiségére tett utalás pótolta." Itt semmiképpen sem kívánunk visszatérni az előző időszak gyakorlatához, de hadd említsem meg, hogy a mi értékelésünk szerint ez a magyarázat nem felel meg teljes egészében a valóságnak, hiszen itt nem pótlásról volt szó abban az esetben sem, hanem legfeljebb kiegészítésről.
Szerintünk abban az esetben lett volna ez mindenestül fogva diszkriminatív gyakorlat, hogyha kizárólag egyetlenegy nemzetiségnél jelent volna meg a nemzetiségi hovatartozás feltüntetése és a többinél nem. Természetesen értjük a kialakult élethelyzet indokát, ami miatt meghozták ezt a döntést, akkor viszont őszintén, éppen a problémamegoldás érdekében szembesülni kell azzal, hogy egy bizonyos etnikumhoz tartozó népcsoport tagjai közül többen kerülnek be ebbe a bűnüldözési statisztikába, mint más népcsoport tagjai. Ennek az ok-okozati összefüggését is feltétlenül meg kell vizsgálni, és nem hiszem, hogy annak megemlítése, létezik etnikai megalapozottságú bűnözés, önmagában véve diszkriminációt, illetőleg előítéletes gondolkodást jelent.
Itt irodalmi példaként hadd idézzem Radnóti Miklóst, ő mondja, vallja magyar költőként, hogy "bűnösök vagyunk, akár a többi nép". Nyilván a kollektív bűnösség elvét mi elutasítjuk joggyakorlat szerint is, és Isten ments, hogy bárki visszatérhessen ebben az országban vagy Európában ennek alkalmazásához. Viszont a kollektív bűnösség tényét - teológusként mondhatom - nem utasíthatjuk el, hiszen az emberi bűn a teológia tanítása szerint nemcsak személyes valónkig, hanem kollektív tudatalatti mélységeinkig is elhatolt, és ennek megfelelően közösségi bűnök is léteznek, s ezt Isten színe előtt kell nekünk megvallani.
Köszönjük a biztos úr jelentését, és mi magunk is a Magyar Igazság és Élet Pártja részéről elfogadásra javasoljuk a jelentést. (Szórványos taps.)
