LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én tényleg szívesen tanúsítanék önmérsékletet, de azt hiszem, hogy az önmérséklet szellemi és erkölcsi értelemben mindnyájunkra kötelező.
A magyar parlamentben nem hangozhatnak el félreérthető kijelentések, olyanok, amelyeknek pontos értelmezése alól valamelyik képviselőtársunk végül is elzárkózik. Magyarázattal tartozik nemcsak a választóknak, hanem azoknak a képviselőtársaknak is, akik megtapsolták a hozzászólását, nyilván jóhiszeműen, talán nem figyelve fel erre a bizonyos részletre.
Azt hiszem, az a bizonyos pontosítás, amely elhangzott, miszerint képviselőtársam egy olyan kisebbségre gondol, amelyik nem nevezi magát kisebbségnek, valamint ennek a kisebbségnek is egy kisebbsége az, amelyik történelmileg örökölt pozíciójával visszaélve cselekszik a nemzet érdekével szemben - most talán már pontosan idézek -, mindenképpen valamilyen magyarázatot követel.
Én nem azt kérdezem, hogy melyik kisebbségre gondolt képviselőtársam, mert ez nyilvánvaló. Azt szeretném megkérdezni, hogy ha van olyan kisebbség, amely szerinte magát nem kisebbségnek tartja, de képviselőtársam viszont kisebbségnek nevezi, álláspontja szerint tulajdonképpen ki dönthet arról, hogy ebben az országban egy állampolgár kisebbségi-e vagy nem. Megítélhetjük-e kívülről, hogy ő egy kisebbséghez, pláne egy, bizonyos tagjaiban a nemzet érdekei ellen fellépő kisebbséghez tartozik-e? Hogyan vélekedik erről képviselőtársunk? Meg tudná-e azokat a konkrét példákat nevezni, amelyekben eme kisebbség bizonyos tagjai eme pozíciójukkal visszaélve, kirekesztően és a nemzet ellen jártak el?
A másik kérdésem, illetve felvetésem nekem is a kollektív bűnösséghez tartozik. Kósa Magda képviselőtársam egyfajta értelemben már idézte, emlegette Radnótitól ezt a bizonyos "bűnösök vagyunk mi"-gondolatot; de óriási különbség van aközött, ha valaki önként veszi magára egy nép bizonyos tagjai által elkövetett politikai és történelmi hibáknak a fájdalmát és a felelősségét, mintha kívülről ítélünk vagy tartjuk lehetségesnek a megítélést a kollektív bűnösség felől!
(20.20)
Szeretnék emlékeztetni arra, hogy Radnóti Miklós épp egy ilyen kívülről való, kollektív bűnösségről szóló ítéletnek lett az áldozata. Épp ezért nem tartom méltányosnak az ő szavait bármilyen módon a kollektív bűnösség akármilyen fajta igazolásául emlegetni.
Köszönöm szépen.
