SCHMIDT FERENC
SCHMIDT FERENC
SCHMIDT FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlési Biztos! Először is szeretném a Fidesz állásfoglalását rögzíteni. A Fidesz felfogásában a kisebbségek úgy jelennek meg, mint a közös erényekért és hibákért felelősséget viselő, a többséggel sorsközösségben élő egyének összessége, és nem mint a jogaikért a többség ellenében küzdő csoportok. Az előttünk lévő beszámolója immár második alkalommal ad számot a tapasztalatairól az állampolgári, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokról, azok kivizsgálásáról, orvoslásáról és annak érdekében tett kezdeményezéseiről, intézkedéseiről.
A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa ügyfélforgalmából levont összegző következtetése alapján az 1997-ben beérkezett panaszok számát illetően alig történt változás az előző évhez képest. Elgondolkodtató, hogy az évente felmerülő mintegy 350 ügyszám csökkentésére megtett-e minden intézkedést a jogszabályalkotó és a jogalkalmazó az ombudsman ajánlásainak megfelelően, hiszen többségében ismétlődő problémákról van szó.
Magának az ombudsman intézményének létét és szükségességét ma már széles társadalmi rétegek ismerik el, véleményem szerint is befolyással lehet a megoldások elősegítésében. A kulturális sokszínűség Magyarország évszázados jellemzője. Alig akad manapság magyar család, ahol a felmenők között ne lenne felfedezhető 3-4 különböző nemzeti közösséghez tartozó ős.
A polgári kormány hálás feladata az együttélés évszázados, hagyományos természetességének megismertetése, annak tudatosítása, hogy a különböző nemzeti és etnikai csoportok milyen módon gazdagították közös kultúránkat.
Az ezredforduló felé közeledve a nemzeti és etnikai konfliktusok olyan összetett módon jelentkeznek, hogy szükségessé vált egy önálló kisebbségi kontrollmechanizmus megalkotása, melynek feladata kifejezetten a kisebbségek jogainak biztosítása. Összehangolt intézkedéssorozatot kívánunk útjára indítani, melynek alapja, hogy a kisebbségi önkormányzatok rendszerét minél inkább közelíteni kell egy kulturális autonómia intézményéhez. Nem véletlen a beszámoló egyik megállapítása, mely szerint már tendenciának is nevezhető, hogy a kisebbségi ügyekkel kapcsolatos panaszok közel fele a helyi önkormányzatok okozta visszásságok ellen irányul.
A helyi hatalom diszkriminatív gyakorlata - egyszerű szabálytalanságok, segélyezési, lakásügyi, oktatási és még sorolhatnám - kap egy csapásra politikai töltetet, ha kisebbségi, jellemzően roma ügyfelekről van szó. A felsorolt problémák közül természetesen a lakásügyek azok, amelyek a lakosság jelentős rétegét érintik. Az állami és az önkormányzati lakásépítések drasztikus csökkenése, az építkezésekhez nyújtható támogatások lehetőségeinek beszűkülése, valamint a kedvezményes lakáshitelek kamatainak radikális emelése mind-mind a lakhatási lehetőségeket csökkentették. Az önkormányzati bérlakások állományának csökkenése, valamint a szociálisan rászorultak egyre növekvő számú elhelyezési kötelezettsége is igen komoly feszültségforrásá vált.
Mindannyian tudjuk, hogy a helyi önkormányzatok feladatkörébe utaltatott a lakásgazdálkodás, valamint a szociális ellátásról való gondoskodás ügye. Azonban ezen feladatainak nem mindegyik önkormányzat képes eleget tenni, elsősorban anyagi források híján. Úgy vélem, hogy az ombudsmanok helyesen jártak el, amikor indítványozták az Alkotmánybíróságnál annak az alkotmányellenességnek a megállapítását, hogy az állam elmulasztotta a szociális biztonsághoz való alapjogból származó, a lakhatáshoz való jog biztosítására alkalmas szabályozó intézményrendszer megalkotását.
(19.10)
A másik igen kritikus pont a létminimum alatt élők szociális támogatása. Ezen a téren pozitív változást hozott az a tény, hogy hatályba lépett a gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásáról szóló 1997. évi XXXI. törvény. Az a tény, hogy a szociális segélyezés rendszerétől nem várható el a létfenntartás költségeinek teljes átvállalása, feladatként szabja meg a segélyezési rendszer oly módon történő átalakítását, hogy az ne ösztönözzön a munkaerőpiactól való távolmaradásra.
A kisebbségek kulturális autonómiájának biztosítása céljából létrehozott kisebbségi önkormányzatok megszilárdultak, életképesnek bizonyulnak. A működésük során felhalmozódott tapasztalatok alapján manapság már látszanak e sajátos önigazgatási rendszer hiányosságai is, természetesen számos előnyük mellett. A kisebbségi önkormányzati rendszer a jelenlegi szabályozásban mind pénzügyi, mind szakmai, mind helyi politika szempontjából a települési önkormányzat jóindulatára van bízva. Jómagam tagja vagyok a helyi települési és egyben a német kisebbségi önkormányzatnak is, így elmondhatom, hogy amíg a kisebbségi önkormányzat mindig érdekelt a partneri kapcsolatban, addig ugyanez nem mindig egyeztethető össze a település önkormányzatának érdekeivel.
A kisebbségi önkormányzatok kapcsolatrendszerének szabályozási és hatásköri normái rendezésére való tekintettel a már előző évben tervbe vett, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény módosítását mielőbb meg kell oldani. Indokolja a törvénymódosítást továbbá az a tény is, hogy előzetes információk szerint a leadott kezdeményezésekkel mintegy megduplázódik a kisebbségi önkormányzatok száma, tehát mindenképpen kívánatos, hogy az újonnan megválasztott kisebbségi önkormányzatok már korszerűbb jogszabályi háttérrel működjenek.
Az új szabályozásban természetesen helyet kell hogy kapjon a ma még vitatott megyei szintű kisebbségi önkormányzatok feltételrendszere is. Ugyancsak az új, módosított jogszabálynak kell - elképzelésünk szerint még a ciklus első felében - megoldania a kisebbségek képviseletének intézményét is, amelyhez Hargitai János frakciótársam a napokban a sajtóban nyilvánosságra hozott elgondolásai alapul szolgálhatnak.
A következő nagyobb problémakör a nemzeti és etnikai kisebbségek oktatásával van összefüggésben. A kisebbségek számára kiemelkedően fontos a kisebbségi oktatás tartalma és minősége az önazonosság megtartása érdekében. Az e témában beérkezett beadványok száma alapján a biztos úr által elrendelt országos vizsgálat felszínre hozott egy sor meglévő jogszabályi hiányosságot is. A vizsgálat alapján megtett kezdeményezései és ajánlásai remélhetően elősegítik a kisebbségi érdekek érvényesítési lehetőségét a közoktatásban.
A Magyarországon élő nemzetiségek és etnikumok helyzetének elemzésekor nem feledkezhetünk meg a roma közösségekről sem. A romák helyzete más, mint a többi hazai kisebbségé. Gondjaik ugyanis elsősorban nem kulturális jellegűek. Számukra hatványozottan felmerülnek szociális, foglalkoztatási, felzárkóztatási és oktatási kérdések is. A helyi konfliktusok kezelésére olyan eljárási módszerek kidolgozásán munkálkodunk, amelyek egyszerre vennék figyelembe a törvényességet és az egyenlőség elvét, továbbá megfelelő kompromisszumra törekednének.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
