BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Biztos Asszony, Biztos Urak, tisztelt Országgyűlés! A harmadik országgyűlési biztosi vita alkalmával igyekszem röviden összefoglalni a szabaddemokraták mondanivalóját, és azzal kezdem, amivel az előző felszólalásomat is kezdtem: a szabaddemokraták a benyújtott jelentés és a benyújtott határozati javaslat elfogadását javasolják.
Hadd egészítsem ki ezen a ponton még egy mondattal azt, amit a biztosok tevékenységéről mások is elmondtak és én is elmondtam. Én azt gondolom, valamennyiük tevékenységével kapcsolatban nyugodtan elmondhatjuk azt, hogy ezeknek az új jogintézményeknek a tekintélye és elismertsége nagymértékben annak köszönhető, hogy személyükben tudták ezeket a jogintézményeket olyanná tenni, amilyen ez Magyarországon lett, és ezért tartozunk szerintem mi valamennyien valamennyiüknek köszönettel.
Azt még hadd tegyem hozzá, végighallgatva ezt a vitát az alkotmányügyi bizottságban is, hogy számunkra meggyőzőbb volt az a válasz, amit Majtényi László ott, az alkotmányügyi bizottságban is adott, mint az, amit Pokol képviselő úr itt elmondott. Ennyit talán szabad ebben a vitában megjegyezni. Tehát én nem látom be, hogy itt törvénysértés történt volna.
Magára az alapkérdésre visszatérve, azt gondolom, hogy az az állításom, amit az első tárgyalt beszámolóval kapcsolatban már általában megfogalmaztam, vagyis hogy azt tanulta meg a fejlett világ, hogy a szabadon választott hatalommal szemben is védeni kell a szabadságot, ez kiváltképp világosan érvényes az adatvédelem, az információs szabadság ügyében, és bizony bizonyítja mindaz, amit a beszámolóban és a tavalyi beszámolóban is olvastunk, hogy ez a funkció mennyire szükséges.
A kérdés bővebb fejtegetése nélkül megpróbálok röviden mindkét területre kitérni, egyrészt a személyes adatok védelmének a kérdésére, másrészt pedig a közérdekű adatokhoz való hozzáférés kérdésére.
Az elsővel kapcsolatban visszautalnék Hegyi Gyula képviselőtársunknak egy rendkívül rokonszenves mondatára, amely rokonszenves mondata azonban megítélésem szerint téves. Azt mondta pár perccel ezelőtt Hegyi Gyula, hogy az egyszer megszerzett szabadságjogokat nem lehet korlátozni. Ez nagyon rokonszenves mondat, de a magyar tapasztalatok és a fejlett országok tapasztalata is azt mutatja, hogy ez - tetszik, nem tetszik - nem igaz. Olyan új helyzetek adódhatnak a társadalom fejlődésében, amikor az egyszer megszerzett szabadságjogokat, nagyon józan megfontolásokból, a társadalom korlátozza. Én nem vagyok alkotmányjogász, de itt, a parlamentben már megtanultam több év alatt, hogy az egyik alkotmányos jogot a másik alkotmányos jog érdekében bizony korlátozni szokták. Hogy egy általam jobban ismert példát mondjak, Németországban egy évtizedes folyamat kellett ahhoz, hogy egy új kompromisszumot alakítsanak ki a lehallgatási lehetőségek tekintetében a magánlakás szabadsága és az állam bűnüldözési érdekei között.
Tehát bizony előfordul, hogy egyszer megszerzett szabadságjogokat az állam korlátoz. És az államnak erre van hajlama, mert ugye az államnak jogos igényei vannak, amelyek a szabadságjogok korlátozására késztetik - mert az adószedő mindig bele akar látni valamennyiünk pénztárcájába és bankszámlájába. És a maga szempontjából igaza van, amikor közteherviselésre hivatkozva mindent tudni akar a pénztárcánkról. A bűnüldöző is mindent tudni akar rólunk, és szíve szerint minden szobánkba belátna, és az utcákat telerakná kamerákkal, és az idők végezetéig megőrizné ezeket a felvételeket, mert ez az ő dolgát megkönnyítené. És bizony, aki a közegészségügyért felel, annak is hajlama van arra, hogy minden adatot minden polgár egészségi állapotáról összegyűjtsön, beszerezzen, tároljon és megnézhesse.
És ugyanakkor, ha az államnak, az állam különböző hatóságainak ezeket az igényeit, az ő szempontja szerint jogos igényeit hagynánk kielégíteni, akkor visszajutnánk az orwelli zsarnokságba. Éppen ezért az államnak ezeket a törekvéseit nekünk korlátozni kell; még akkor is, ha a bűnüldözés igényei ezt megkívánnák meg a közteherviselés igényei ezt megkívánnák, akkor is azt kell mondanunk, hogy a magánlakás, a magánzseb, a magánegészség előtt egy bizonyos határon megálljt kell mondanunk az állam igényeinek, és itt minden civilizált állam kompromisszumokat keres, és kompromisszumokat kell hogy találjon. Az új kormányunk szemlátomást elmozdulni akar, amikor az adószedő érdekében változtatni akar bizonyos törvényes szabályokon, amikor a bűnüldöző érdekében változtatni akar bizonyos szabályokon, de ugyanakkor nekünk, országgyűlési képviselőknek az is a dolgunk, hogy támaszkodva arra, amit az adatvédelmi biztos nekünk tanácsol - mert ő csak tanácsolhat -, korlátozzuk a kormány ilyen törekvéseit, és valóban kompromisszumra szorítsuk a mindenkori kormányt.
(21.10)
Tehát az idő miatt most csak ezt az általános elvet szeretném világossá tenni: lehet, hogy a kompromisszumban nekünk is, mint más fejlett országoknak, változtatnunk kell - a tegnapi kompromisszumokból a holnapi kompromisszumokba -, de föl kell készülnünk arra, hogy a főrendőr, a főadószedő törekvéseit bizony korlátozzuk. Ez így van, remélem, minden párton belül, mert az első ciklusban is - gondoljunk Kupa Mihály pénzügyminiszter úr vagyonnyilatkozat-törekvésére -, meg a második ciklusban is, amikor az adózás rendjéről szóló törvényt módosítottuk, minden frakción belül lefolytattuk ezt a harcot. Remélem, hogy a mostani kormánytöbbség pártjain belül is ennek a követelménynek is meg annak a követelménynek is meglesznek a képviselői, és a benyújtott törvényjavaslatok már így fognak kialakulni.
A másik kérdésnél, a közérdekű adatok kezelésével kapcsolatban is szeretnék egy állandóan visszatérő kérdésről beszélni, ez pedig az államtitok kérdése. Az előző ciklusban az akkori kormánypártokat az akkori ellenzék részéről sokszor érték éles támadások bizonyos 80 éves titkosítások meg egyebek kapcsán. Ismét szeretném hangsúlyozni, hogy az adatvédelmi biztos tevékenysége nagyon sokat jelentett a magyar demokrácia számára, hogy fölhívta a kormány a különböző miniszterek figyelmét arra, hogy az ő titkosítási tevékenységeik, titkosítási lépéseik mennyiben indokolatlanok, hogy azok az adatok, amikről azt hitték, hogy szabadon titkosíthatják, sokszor közérdekűek; gondolhatunk itt akár a bős-nagymarosügyi keretegyezmény kérdésére is. Az azonban, lássunk világosan, hogy nekünk van egy titokvédelmi törvényünk, és az, hogy ma 80 évig titkosíthatnak bizonyos dolgokat, már egy változás, mert az előző kormány idején még határidő nélkül lehetett mindent titkosítani, mert nem volt titokvédelmi törvény, és éppen azért, mert nem volt rajta határidő, nem volt olyan feltűnő, hogy valójában egy titkos minősítés még az Antall-kormány idején is egy örök időre szóló titkosítást jelentett - most már csak 80 évet.
Persze, mi a magunk részéről helyeselnénk és támogatnánk, ha az a kormány, amelynek a képviselői az előző kormány részéről ezt rossz néven vették, módosítaná a titokvédelmi törvényt. Mi támogatni fogjuk azt is, ha szűkíti az államtitkok körét és azt is, ha rövidíti ezeket a határidőket, de valójában persze ehhez nem is kell törvényt módosítani, elegendő, hogy a miniszterek és egyéb potenciális titokgazdák ne használják ki azokat a maximális lehetőségeket titkosításra. Ezt megtehetik anélkül is, hogy a törvényt módosítanák, és mi akkor is üdvözölni fogjuk, ha saját hatáskörükben mint jogalkalmazók fognak bölcsebben, okosabban eljárni, mint ahogy azt az előző kormány tette.
Meg fogjuk látni, hogy mi lesz az új kormány új gyakorlata, és gondolom, az adatvédelmi biztos úr is ugyanolyan megértéssel, ugyanakkor keménységgel fogja az új kormány ilyen irányú gyakorlatát elbírálni, mint ahogy nagyon helyesen ezt az előző kormánnyal megtette. Ennek alapján reméljük, hogy - kedvenc szavukat használva - a polgárok hozzájutása a közérdekű adatokhoz a következő kormány idején jobb lesz, tágabb lesz, szabadabb lesz, mint ahogy az az előző kormányok idején lehetett, és akkor eredményes lesz mindaz, amit az adatvédelmi biztos úrtól tanultunk ebből a valóban nagyon kiváló kötetből idén is meg tavaly is, és remélem, tanulni fogunk jövőre is.
Köszönöm szépen a figyelmet.
