DR. POKOL BÉLA
DR. POKOL BÉLA
DR. POKOL BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének beszámolója kapcsán már jeleztem azokat az aggályokat, amelyek az ombudsmani intézmény hazai létrehozásakor keletkezett strukturális problémákra vonatkoztak. Mivel az adatvédelmi biztos egy szakosított ombudsmant jelent az általános ombudsman-intézmény keretében, az ott jelzett problémák felmerülnek itt is. Vagyis az igazi ombudsman-pozíciótól a függetlenített egyéni alkotmánybírói státusz felé elcsúszást, az Országgyűléstől való teljes szervezeti izolálást és a jogszabályalkotásba való bevonást itt is fel lehet vetni kritikaként az adatvédelmi biztost szabályozó 1992. évi LXIII. törvénnyel szemben. Ezek a problémák azonban függetlenek az adatvédelmi biztos pozíciójának mindenkori betöltőjétől, és ha jó a törvény, ha rossz a törvény, mindenesetre, amíg maga a törvényi szabályozás okozza ezeket a problémákat, addig ez nem vethető fel személyesen a pozíció betöltőjével szemben. Nos tehát, ebből a szempontból ugyanúgy, ahogy a kritika korábban is teljes mértékben különválasztotta a pozíció betöltőjét és magát az alapul vevő törvény strukturális problémáit, ezekért a problémákért megítélésem szerint jelen esetben az adatvédelmi biztos úr - úgy lehet mondani - nem felelős.
Itt hadd térjek vissza az első beszámolóm kapcsán a következőre. Bauer Tamás, úgy érzem, mindenképpen helytelenítően vetette fel, hogy én egyáltalán ilyen kérdéseket szóba hozok. Hadd jelezzem azt, hogy egy intézménynek, strukturális alapproblémát betöltőknek lehetnek problémái. Ennek tehát több dimenziója van, a különböző hozzászólók eltérő irányban szólhatnak hozzá az adott kereten belül. Mivel az előtudásom erre is vonatkozik, illetve sok-sok napon keresztül tényleg beledolgoztam magam a témába, azokat a kérdéseket, amelyek nem merültek fel, felvetettem. Egyáltalán azt, hogy kritikaként azt meg lehet fogalmazni, hogy a parlamentben ilyet fel lehet vetni, ezt egyszerűen visszautasítom, elfogadhatatlannak találom. De maga a kérdés, hogy egyáltalán ezt így Bauer Tamás felvetette e kritikával szemben, úgy érzem, egyszerűen nem méltó egy modern parlamentben.
Ezt tehát azért jeleztem, mert tudom nagyon jól, hogy ezek strukturális problémák, amelyekről viták vannak. Az más, hogy a vitáknak különböző szintjei vannak. Az aktuál napi politikába és a mélyebb strukturális kérdésekbe belemélyedők, eltérő politikusok, eltérő teoretikusok, ideológusok s a többi eltérő szinten szólhatnak bele. De azt, hogy a magyar parlamentben ennek a felvetését furcsának találni, ezt semmiképpen nem tartottam helyesnek.
Nos, visszatérnék tehát a mostani kérdésekhez. Itt meg is állnék a párhuzamvonással az adatvédelmi biztos és a már tárgyalt általános ombudsman és helyettese között, mivel megítélésem szerint a jelen esetben az adatvédelmi biztos esetében már személyes tevékenységében is lehet találni kifogásolnivalót. Engedjék meg nekem, hogy három ilyen fontosabb kifogást emeljek ki tevékenységével kapcsolatban.
Az első problémát az adatvédelmi biztosnak az a törvényértelmezése jelenti, amivel a számára megadott jogszabálytervezetek feletti véleményezési jogot kiterjeszti, és a nyilvánosság előtt már a politikai vita alatt álló jogpolitikai koncepciók felett is véleményt alkot, és ezeket a napilapok és más médiák nyilvánossága előtt vagy támogatásáról biztosítja, vagy visszautasítást jelent be velük szemben. Az adatvédelmi biztosra vonatkozó törvény 25. §-ának (1) bekezdése szó szerint így fogalmaz: "Véleményezi az adatkezelésre vonatkozó jogszabály tervezetét." Ez a felhatalmazás nem engedi meg, hogy az Országgyűlésben vagy a médiák nyilvánossága előtt politikai vita alatt álló, jövőbeli törvényjavaslatok támogatására vagy elutasítására irányuló politikai küzdelembe beszálljon az ombudsman. Ez a tágítás azért jelent komoly veszélyt, mert így az ombudsman - ha akarja, ha nem - átcsúszik a politikai viták kellős közepébe. Az Alkotmánybíróság, amely pedig kapott ilyen felhatalmazást az őt szabályozó törvénytől, éppen ezért utasította vissza már működésének első hónapjaiban, 1991-től egy elvi jellegű döntésben azt, hogy a kész törvénytervezetek elkészülte előtt foglalkozzon az Országgyűlés és a nyilvánosság előtti vitában levő törvényjavaslatok alkotmányosságának kérdésével.
Az adatvédelmi biztos nem kapott ilyen jogosítványt, ennek ellenére bátran él vele. Úgy gondolom, ezzel a hatáskörtágítással két rá vonatkozó törvényhelyet is megsért. Az említett 25. § (1) bekezdése mellett - amely csak a törvénytervezetek véleményezésével ruházza fel - megsérti az általános ombudsman-törvény 5. §-ának (4) bekezdését is, amely kimondja, hogy politikai tevékenységet nem folytathat és politikai nyilatkozatot nem tehet. Mivel néhány hete e kérdés kapcsán már a nyilvánosság előtt vitába keveredtünk az ombudsman úrral, így tudom, hogy ő erre a kifogásra úgy érvelt, ha ő "egy lerágott csontot jelentő alkotmányjogi érvet" említ a tömegmédiák nyilvánossága előtt egy törvénykoncepció támogatására vagy elutasítására, az egyszerű szakmai kérdés, és nem politizálás.
Hadd jelezzem itt is e felfogás tévességét a politizálás természetét illetően. Ha az ember egy egyetemi előadáson néhány tucat diák előtt mond egy bevett szakmai érvet, az nem politizálás. De ha ugyanezt szó szerint megismétli a százezreket és milliókat elérő médiákban, egy olyan időben, amikor az egy politikai vita alatt álló kérdésben pro vagy kontra valamelyik fél részére érveket ad, a másik pozícióját pedig gyengíti, az a legkeményebb politizálás. És a napilapok, a televíziós és rádiós hírmagazinok joggal csapnak le rá és hirdetik már a címlapon az ombudsman álláspontját.
Megítélésem szerint tehát kétszeresen is törvénysértő az adatvédelmi biztos ilyenfajta gyakorlata: túlmegy ezzel a számára megadott véleményezési jog felhatalmazásán, és megsérti a politizálásba bekapcsolódását tiltó rendelkezést.
Másik problémát jelent az adatvédelmi biztosi hivatal esetében az, hogy bevett gyakorlattá kezd itt válni, hogy a biztos munkatársai is nyilvános véleményt mondanak a hivatal nevében lényeges politikai kérdésekben.
(21.00)
Az említett nyári vita az adatvédelmi ombudsman és köztem épp annak kapcsán zajlott le, hogy egyik munkatársa a hivatal nevében visszautasítást helyezett kilátásba a kormány tervezett maffiaellenes törvénycsomagjával szemben, és ezt címlapon hozta az egyik országos napilapunk. Az adatvédelmi biztos a munkatársa eljárására vonatkozó kritikával szemben úgy védekezett, hogy ő egy belső utasításban ezt megengedte munkatársa számára. Én nem gondoltam, hogy ez egy elegendő válasz, így megkérdem most itt is: milyen jogon tehet ő ilyet? Az Országgyűlés őt bízta meg, hogy éljen bizonyos törvényi jogosítványokkal, és ő személyesen felel ennek ellátásáért. Az előkészítő és technikai munkákba bevonható munkatársak nem élhetnek ezekkel a jogosítványokkal.
Az ombudsmanokat szabályozó törvényben egyetlen rendelkezés vagy utasítás sincs, amely ezt célozta volna. Hadd jelezzem, hogy a spanyol ombudsman esetében - ahol, mint az előző ombudsmani beszámolóm kapcsán idéztem, a parlament egy bizottsága hagyja jóvá az ombudsman munkatársainak kinevezését -, ott kifejezetten utalás történik a munkatársak érdemi eljárási jogosítványára. Ezért van ott joguk kivételesen az ombudsman jogosítványainak gyakorlására. Nálunk ilyen nincs. Ez tehát a hazai szabályozás alapján nem megengedett, és megítélésem szerint az Országgyűlésnek kérnie kell az adatvédelmi biztost, hogy a jövőben változtasson ezen a gyakorlaton.
Végül a harmadik problémát az adatvédelmi biztosnak az a törvényértelmezése jelenti, ahogy a rá vonatkozó törvényből a nyilvánossághoz fordulását szabályozó rendelkezést felfogja. E törvény 25. § (3) bekezdése azt mondja ugyanis, hogy ha az adatkezelő a jogellenes adatkezelést nem szünteti meg, az adatvédelmi biztos tájékoztatja a nyilvánosságot az adatkezelés tényéről, a kezelő személyéről és a kezelt adatok köréről. Az ezt megelőző bekezdés pedig azt írja, hogy a nyilvánosság elé fordulást megelőzően fel kell szólítani az adatkezelőt a jogellenes adatkezelés megszüntetésére, és ha ez 30 napon belül nem szünteti meg az adatvédelmi biztos által jogtalannak ítélt helyzetet, akkor fordulhat a nyilvánosság felé.
Ezt a rendelkezést szintén a politikai harcokba bekapcsolás elkerülése végett hozták létre, védve az ombudsmant az e harcokba való belecsúszástól. Ugyanis teljesen természetes, hogy már egy vizsgálat bejelentése és lefolytatása egy minisztériummal, egy főhatósággal, egy párttal vagy egy hozzájuk közel álló szervezettel szemben a többpárti demokráciában politikai hírértékkel bír. Tehát a helyzet úgy áll, hogy az adatvédelmi ombudsman ezt a törvényhelyet egész egyszerűen félretolja sokszor, és már az is a lapok címoldalán van, ha gyanít egy jogellenes adatkezelést, és ha a sajtóban futó politikai küzdelmek szempontjából a vizsgált személy, szerv vagy bárki éppen támadás alatt áll, akkor nem kerül le a címoldalakról heteken keresztül az ombudsman vizsgálódása, igaz, még semmilyen jogellenes adatkezelésről nincs döntése.
Ez a gyakorlat tehát egyértelmű törvénysértés megítélésem szerint. Az ombudsman médiákhoz fordulása az ő legfőbb fegyvere, ha nem fogadja el a vizsgált hatóság vagy szervezet az ajánlását, és az említett törvényi előírás e fegyver alkalmazását tiszta előfeltételekhez köti. Azzal, hogy az adatvédelmi ombudsman nem tartja be ezt az előírást, és a vizsgálatot immár a kezdetektől a nyilvánosság előtt folytatja, mások kezébe adja ezt a fegyvert, akik nem az adatvédelem érdekében, hanem politikai ellenfeleik leküzdésére használhatják ezt fel. Ez független attól, hogy ezt szubjektíve akarja-e az adatvédelmi ombudsman vagy nem. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Mindezek alapján úgy látom, hogy az adatvédelmi biztos tevékenysége csak fenntartásokkal fogadható el, és az említett három törvényhely megsértésének megszüntetése az előfeltétel ehhez.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
