DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS
DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Országgyűlési Biztosok! A rendelkezésre álló 15 perc legfeljebb annak a vizsgálatára elegendő, hogy az országgyűlési biztosok tevékenysége mennyiben és hogyan felel meg a kihordási idő - mert három év nem semmi - és az elfogadottság - hiszen nem volt ellenszavazat - szempontjából dobogós helyre került törvény és a társadalom elvárásainak.
A törvényjavaslat vitájában annak idején számtalan érv és ellenérv hangzott el az intézmény rendeltetéséről, a jogi eszközök puhaságáról és a személyek kiválasztásának szigorúságáról. Sokan aggódva emlegették a szűk hatáskört is, azzal, hogy az országgyűlési biztos tevékenysége valójában csak egy panaszfelvevő és panaszfeldolgozó szerepre korlátozódik. Az aggodalom alaptalannak bizonyult, mert a beszámolóból megállapíthatóan az országgyűlési biztosok a törvényi korlátok által emelt falak között olyan biztonságos otthont teremtettek, ahová bizalommal térhet be az alkotmányos jogaiban megsértett és a hivatalok packázásai miatt reményt vesztett állampolgár.
Ezzel kapcsolatban érdemes áttekinteni a panaszok sokszínűségét, hogy az állítólagos szűk hatáskörben mi mindennel kényszerültek foglalkozni az országgyűlési biztosok. Az adó- és illetékügyektől kezdve, az állampolgársági, büntetés-végrehajtási, egészségbiztosítási, földhivatali, kárpótlási, közüzemi szolgáltatási, lakás-, biztosítási ügyekig bezárólag még a temetkezés területén kialakult kaotikus állapotokkal, sőt azzal is, hogy egy buszjáratot miért szüneteltetnek a hét végén, vagy miért kézbesítik későn a nyugdíjat.
Köztudomású, hogy a jogászi tevékenység egyre inkább szakosodott. Vannak, akik csak büntetőügyekkel, mások a polgári, gazdasági, találmányi, védjegyügyekkel foglalkoznak, és a választott területtől eltérő tájakra be sem merészkednek. Ugyanakkor az országgyűlési biztosoknak otthonosan kell mozogniuk az egész jogi dzsungelben, az alkotmányon kívül ismerniük kell a hatezres számot majdnem elérő teljes joganyagot, és tevékenységük leginkább annak "a madár sem járta" falusi orvosnak a működéséhez hasonlít, akinek a viperamarástól a veszettségig, sőt a noa bor tüneteitől az agyvérzésig minden kórt azonnal fel kell ismernie, és nemcsak vizsgálni kell tudnia az egészségügyi visszásságot, hanem orvoslása érdekében azonnal kezdeményeznie kell az egyedi intézkedést, mert annak elmaradása esetén már csak a gyászjelentést postázhatják a rokonoknak és az ismerősöknek.
A spanyolok "defensor del pueblo"-nak, a nép ügyvédjének nevezik az országgyűlési biztosukat. A beszámolóból megállapíthatóan magyar kollégáik még többet, egy teljes körű ingyenes jogvédő szolgálatot vállaltak fel. A hatáskör hiánya miatt elutasított panasz esetén is részletes jogi felvilágosítást nyújtanak, sőt tanáccsal is szolgálnak. Tehát valójában jogi mentőállomásként, hatékony segélyhelyként működnek. Ennek érzékeltetésére csupán néhány mondat a beszámolóból: "Az egyéb jellegű panaszok nagy része lényegében jogi tanácsadásra irányult. Az állampolgárok jelentős része ingyenes jogsegélyszolgálatnak tekinti az országgyűlési biztosokat és a hivatalt. Például gyakran kérnek felvilágosítást a nyugdíj kiszámításának módjáról, a magánszemélyek közötti szerződés tartalmáról, a kezességvállalásról, vagy arról, hogy hogyan kérhetnek segélyt." Egy másik mondat: "Egyik alapvető feladatunknak tartjuk azt, hogy a hozzánk forduló ügyfeleket kitanítsuk." Azután: "Igyekeztünk részletesen felvilágosítani az ügyfeleket, megjelölve az ide vonatkozó jogszabályokat, a hatáskörrel rendelkező szerveket. Több esetben az adott jogszabályt is megküldtük a kérelmezőknek."
Vannak, akik az átpolitizálástól féltik az országgyűlési biztosokat, holott ez a félelem alaptalan, hiszen még az apolitikus Móra Ferenc is megírta, hogy minden polgár élete a politikán fordul meg, vagyis a politika az élet minden területét áthatja, és nem az emberi verejték, hanem a jó vagy a rossz politika dönti el az emberek sorsát.
(12.40)
A félelem akkor lenne indokolt, ha a politika helyébe a pártpolitika és a pártérdek lépne, de ilyen sötét, vészes fellegek gomolygását még az égbolt legtávolabbi csücskében sem nagyon észlelik a felkent meteorológusok a műholdas felvételeken. A félelem megalapozottsága esetén még azt is politikának lehetne minősíteni, hogy a beszámoló a társadalmi problémák tükrében mutatja be az átvizsgált panaszokat, és helyesen utal arra, hogy ez informatívnak bizonyul abból a szempontból, hogy melyek az átmeneti társadalomban azok a problémák, amelyek miatt a polgárok felemelik a szavukat.
A tükör valóban megmutatja a társadalmi feszültségek keletkezésének allergikus pontjait, hiszen ezek a problémák főleg a szociális biztonság alapvető feltételei, a jóvátétel, illetve kárpótlás, a piac megteremtése során monopolhelyzetbe került szolgáltatók működése, az egészségügyi és intézményes szociális ellátórendszer, a gyermekek, a diákok állampolgári jogai, a környezetvédelem, a közbiztonság, az áldozatok fokozott védelme területén jelentkeztek. A beszámoló egyébként először foglalkozik kiemelten a gyermekek jogaival és az áldozatok fokozott védelmével.
A törvényjavaslat vitájában többen kifogásolták, hogy az országgyűlési biztos rendelkezésére álló eszközök túlságosan puhák. A beszámoló egyértelműen bizonyítja, hogy ezeket az állítólag puha eszközöket sikerült eléggé keménnyé gyúrni, és a kemény eszközöket ügyesen és hatásosan forgatni. Ebben a témakörben elsőként kell említeni a ténylegesen lefolytatott vizsgálatokat és a vizsgálati módszereket. A beszámoló szerint a felettes szerv vizsgálatra történő felkérésére viszonylag ritkán, csak az esetek 6 százalékában került sor. Ezt a beszámoló azzal indokolja, hogy nem a bizalom hiánya miatt kényszerültünk magunk vizsgálódni. Ezt a gyakorlatot a hozzánk érkezett panaszok előtörténete indokolta. A vizsgált panaszok túlnyomó többsége ugyanis már minden lehetséges fórumot megjárt, orvoslást a panaszos a sérelmére mégsem kapott. Általában nem várható el, hogy pusztán az országgyűlési biztos kérésére bármelyik hatóság felülbírálja saját korábbi álláspontját, és az ügyben újabb vizsgálatot folytasson. Magunknak kellett tehát az alkotmányos visszásság körében kialakult gyanú bizonyítékait megszerezni.
1997-ben 51 alkalommal került sor a széles rétegeket érintő, tömegesen előforduló panaszok átfogó vizsgálatára. Ezek közül kiemelkedő a katonák, a rendőrök emberi jogi helyzetét feltáró, az állampolgárság megszerzésének körülményeit bemutató, a fővárosi kerületek földhivatalának biztonságos és közhiteles nyilvántartást ellenőrző, a kirendelt védők tevékenységét feltáró, a lakáshitelek adósainak és kezeseinek ellehetetlenülését bemutató és egyéb ilyen jellegű vizsgálat.
Az országgyűlési biztosok megfelelően forgatták a nyilvánosság fegyverét is, hiszen megyei látogatásokat végeztek, sajtótájékoztatókat tartottak, és kezdeményezésükre a Magyar Televízió művelődési műsorok stúdiójának gondozásában 1997 júniusától Álompolgár címmel indított adássorozatot az országgyűlési biztosok tevékenységéről.
Megnyugtató adata a beszámolónak az a többször ismételt adat, hogy a vizsgált szervek egyre inkább elfogadják az országgyűlési biztos intézkedéseit. A beszámolóban található részletes táblázat szerint a vizsgálattal érintett szervek 81 százaléka fogadta el az országgyűlési biztos és általános helyettese kezdeményezését és ajánlását.
Az országgyűlési biztosok elismertségét bizonyítják a széles körű társadalmi és szakmai kapcsolatok.
A beszámoló szerint 26 bel- és külföldi konferencián vettek részt és tartottak előadást.
Személyes élmények alapján állíthatom, hogy a világ ombudsmanjai szinte egy nagy családot alkotnak, és ilyen családias jellegű együttélést és együttműködést a mi szakmánkban az ombudsmanokon kívül talán csak a közjegyzőknél és a cégbíráknál lehetett tapasztalni.
Tisztelt Országgyűlés! Ennyi dicsérő mondat után remélhetőleg elviselhető néhány kritikai megjegyzés. A csekély jelentőség miatt csupán 0,65 százalékot kitevő 26 panasz került elutasításra. Nagyon jól tudom, hogy nincs kis vagy nagy alkotmánysértés, csak alkotmánysértés van, de a csekély jelentőség más fogalmi kategória, és a panaszosok érzékenysége ismeretében is bátrabban lehetne élni az elutasításnak ezzel a törvényben biztosított lehetőségével, hiszen nem kell rögtön "ég a ház"-at kiabálni, amikor csak egy mécses lobog a konyhában, és nem kell feltétlenül micsurini módszerrel elefánttá klónozni a bolhát (Derültség.) és nem feltétlenül szükséges túllihegni még az alkotmányos jogok védelmét sem.
Bátrabban lehetne élni az alkotmányos jogok visszásságának ütközése esetén a súlyozás, az arányosítás lehetőségével is. Nyilván nagyon fontos kérdés, hogy a gazdátlanul kóborló vagy pedig csak az olyan eb minősül kóborlónak, amelynek a szökése miatt már csak névleges tulajdonosa van. De a jogkövető és elkötelezetten állatbarát magyar állampolgárt az alkotmány 55. §-ában rögzített személyi biztonságra tekintettel valójában csupán az érdekli, hogy őt vagy a gyerekét se az utcán, se máshol ne harapja meg akár egy törvényesen, akár törvénytelenül kóborló eb.
Nem tárgya ugyan a beszámolónak, az esemény is friss, de én töredelmesen bevallom, hogy az országgyűlési biztosok és a Bács megyei rendőrfőkapitány közötti vitában én többedmagammal a főkapitány úr pártján állok.
A beszámoló többször utal arra, hogy a közbiztonságot panaszosaink nem tartják megfelelőnek, és a beszámoló több esetben elmarasztalja a hatóságokat, főleg a rendőrséget a személyi biztonsághoz való alkotmányos jog érvényesülését elősegítő aktív beavatkozás elmulasztása miatt. Gergényi Péter főkapitány úr nem mulasztott, nem habozott, a magyar állampolgárok személyes biztonsághoz való jogának előtérbe helyezésével megszigorította az ideiglenes tartózkodási engedélyek kiadását, és ha ez esetleg alkotmányjogi visszásságot valósítana meg, akkor a kettő közül vajon melyik a nagyobb súlyú.
Gönczöl Katalin a Magyar Nemzetben megjelent nyilatkozatában azt várja a parlamenti vitától, hogy az növelheti a politikusok és az országos, valamint helyi hatóságok érzékenységét az alapjogok iránt. Az elvárást én azzal szeretném megtoldani, hogy a vita remélhetőleg egyértelmű és határozott igen választ ad arra a kérdésre, vajon kellett vagy kell-e nekünk egyáltalán ombudsman.
A madridi ombudsman-konferencián elfogadott konklúziók egyik pontja magányos farkasnak nevezi az ombudsmant. Én azt szeretném, hogy a magyar ombudsman farkas helyett legyen inkább az ártalmas parlagfüvet és az egyéb alkotmányellenes visszásságot kigyomláló bárány, a magányos jelzőt pedig felejtse el, hiszen a működését az Országgyűlés figyelme és a buzgón panaszkodó állampolgárok teljes bizalma övezi.
A felszólalást azzal szeretném befejezni, hogy köszönet illeti az országgyűlési biztosokat és a hivatal minden dolgozóját a polgárok alkotmányos jogainak széles körű, hatékony védelméért és a gondosan megszerkesztett beszámolóért. A további munkájukhoz sok sikert és változatlanul elkötelezett lelkesedést kívánva a beszámolót a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja nevében őszinte meggyőződéssel elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
