DR. GÖNCZÖL KATALIN
DR. GÖNCZÖL KATALIN
DR. GÖNCZÖL KATALIN, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Hölgyeim és Uraim! Másodszor kerül sor arra, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa törvényi kötelezettségének eleget téve a parlament plenáris ülésén beszámol éves tevékenységéről. E beszámoló, amelyet önök már több hónapja őriznek, igen terjedelmes. Elnézést kérek a terjedelem miatt; ha azonban beletekintettek, akkor érzékelhették, hogy egy része a mi munkánk érdemi beszámolója, más része példatár, érzékeltetvén munkánk minőségének példaszerű felsorolását.
Nekünk törvényi kötelezettségünk az, hogy az Országgyűlés elnökének március 31-ig juttassuk el az előző évi munkánkról szóló írásos anyagot. Ennek a kötelezettségünknek eleget tettünk, szóbeli beszámolóm egy picit kitér az azóta eltelt időszakra, annak azonban nem kíván elébe vágni, amit úgy hívnak, hogy 1998. évi országgyűlési biztosi beszámoló.
(A jegyzői széket Vidoven Árpád foglalja el.)
Talán nem felesleges felidézni azt a törvényi keretet, amely keretek között az országgyűlési biztosok működnek. A törvényt, amely szerint mi működhetünk, egy 1993-as politikai akarat hozta létre, és az országgyűlési biztosok megválasztására '95. július 1-jén került sor.
E törvényben az állampolgári jogok országgyűlési biztosának feladata az alkotmányban rögzített emberi jogok védelme. Felléphet, ha alkotmányos emberi jogok sérelmét észleli vagy annak veszélyét érzékeli. Az alkotmányos emberi jogok sérelme létrejöhet, ha a hatóságok a jogszabályokat nem tartják be, vagy akkor is, ha az alacsonyabb rendű jogszabályok nem felelnek meg a magasabb rendű jogszabályoknak, egészen az alkotmányos emberi jogok katalógusáig.
Az emberi jogok biztosa, az országgyűlési biztos vizsgálati jogköre a törvényben igen szélesen van meghatározva. Minden cél- és okszerű lehetőséget felhasználhat arra, hogy a tényállás megállapítását sikerre vigye. Ilyen módon az intézmények köre, amelyeket megkereshet, minden lépcsőben lehetséges, és az alkotmányos visszásság alapos gyanújának megállapítását segíti.
Az országgyűlési biztos minden hatóságot vizsgálhat, kivéve a magánszférát és a bíróságokat. Ilyen módon vizsgálhatja a hatóságokat, amelyek az állampolgárral kapcsolatba kerülnek, és vizsgálhatja a monopolhelyzetben lévő szolgáltatókat is. Ha a vizsgálat végén gyanúja megerősödik arról, hogy emberi jogokkal kapcsolatos alkotmányos visszásság alakult ki, akkor viszont ereje elgyöngül. Hiszen csak és kizárólag ajánlásokat fogalmazhat meg az alkotmányos emberi jogi visszásságok általa jónak vélt orvoslására.
Mit jelent az ajánlás? Az ajánlás tulajdonképpen azt jelenti, hogy a megszólítottat rábírni törekszik arra, hogy szakítson a rossz beidegződésekkel, ne kövessen el jogsértést, vagy ne szakadjon el az alkotmányban foglalt emberi jogi értékektől. Erre bárki, a megszólított - és természetesen elsősorban ő - válaszol. E válasz lehet elfogadó, e válasz lehet nemleges, e válasz lehet egy párbeszéd, egy szakmai párbeszéd kezdete. E párbeszéd lehet nagyon hosszú, e válasz lehet kompromisszumkereső eljárás kezdete, illetve maga az eljárás lehet egy kompromisszumos párbeszéd.
E párbeszéd akkor hiteles, ha kizárólag szikáran szakmai, ha kizárólag érdemi, és egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy nemcsak szakmai és nemcsak érdemi, hanem a másik oldal is meghallotta a szavunkat, és egyre kevésbé érzelmi. Tehát a megszólított hatóságok válaszának minőségétől függően igazi, érzelemmentes, szakmai párbeszéd alakult ki az elmúlt három évben.
Mit jelent tehát az ajánlás? Az ajánlás egy demokratikus értékek mentén kialakult, szakmai párbeszéden alapuló nyomásgyakorlás, és nem több. E nyomásgyakorlás felerősödhet, és fel is erősíthető a média által. Nagyon sokszor természetesen nem a szándékok szerint, mert a média függetlensége ebben az esetben önálló és önállóan érvényesül.
Ezek után engedjék meg, hogy rövid mérleget vonjak a '97-es tevékenységről. '97. december 31-éig, egy év alatt közel 8200 panaszt regisztráltunk, ami átlagosan 682 ügyet jelentett hivatalunkban. '98 első felében a panaszok száma némi csökkenést mutat, lementünk átlagosan havi 600-ra. Ez azonban nem jelent mást, csak azt, hogy az ügyek egyre bonyolultabbak egy oldalról, más oldalról pedig a polgárok egyre inkább értik, megtanulták, hogy ez a hivatal mire használható.
A 8200 panasz szakmai feldolgozásában tulajdonképpen arról számolhatok be, hogy 8200-at sikerült feldolgoznunk, annyit, amennyit kaptunk. A feldolgozás azonban nem azt jelenti, hogy minden '97-ben kapott panaszt sikerült feldolgoznunk, hanem annak csak 58 százalékát, a többi 42 százalék még '95-ből és '96-ból származik. Örömmel jelenthetem, hogy június 30-áig a 4000-es lemaradásunkat, ami sok-sok ügyet, sok-sok panaszt jelent, sikerült ledolgoznunk 2500-ra.
Itt álljunk meg egy szóra! Az európai ombudsmanok és az európai intézményesített jogvédő rendszerek azt állítják az ombudsmanokról a világ minden táján, hogy gyors, hatékony és olcsó jogvédő intézménye a parlamentnek.
(11.00)
Sajnos gyorsaságról nem tudunk beszámolni, és ez nem egészen rajtunk múlott. 8200 panaszt 44 magasan kvalifikált, szakképzett jogász kollégánk volt kénytelen elvégezni, ami fejenként 200 eljárást jelentett. Én most itt a karzaton ülőknek szeretném ezért e plénum előtt - a pillanat ünnepélyességét megragadva - kifejezni hálámat, mert ez emberfeletti teljesítményt jelentett.
Miért kerültünk ilyen helyzetbe? Azért, mert kezdettől fogva megoldatlan - és a mai pillanatig is az - az elhelyezésünk. Ha állampolgári jogi biztost küldenének az állampolgári jogok biztosának hivatalába, körülbelül ugyanolyan következtetésre jutna az emberi jogok, a munkafeltételek tekintetében, mint amit az állampolgári jogok biztosa megállapított a rendőrségi vizsgálata során.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának nem az a dolga, hogy panaszkodjon. Elnézést kérek, hogy most ezt mégis megtettem; de ez az egyetlen fórum, ahol én is panaszkodhatok. Kérek mindenkit, akinek lehetősége van arra, hogy problémánk megoldásában segíthet, tegye meg.
Visszatérek most tehát az érdemi beszámolóra. Talán érdekli önöket, hogy mire panaszkodik leginkább a magyar polgár; vagy mire panaszkodott '97-ben, és mit tapasztaltunk. Természetesen - és ez nem csodálatos - arra a hatóságra panaszkodik, amellyel a legtöbbet kerül kapcsolatba, így a polgármesteri hivatalokra, az önkormányzatokra, a nyugdíjbiztosítóra, az adóhatóságra, panaszai halmozódtak a kárpótlás- és földügyekben, a közüzemi szolgáltatókra. Külön kiemelném, hogy a hétköznapi kapcsolattartástól eltérő, átlagosan magasabb panaszarány jelentkezik a rendőrséggel szemben, és nagyon nagy a panaszarány - de nem vizsgálhatjuk - a bíróságokkal szemben, és nem azok érdemi döntését kifogásolják nálunk, hanem az ügyek elhúzódását. A panaszoknak ez több mint 10 százalékát tette ki.
Növekedett és jelentősen növekedett a szociális jellegű panaszok száma. Háromszorosára növekedett az egészségbiztosítással, a gyógyszerellátással és az egészségügyi ellátással kapcsolatos panaszok száma.
A beérkezett panaszok 84 százalékát kellett hatáskör hiánya miatt elutasítanunk. Ez az ombudsmanok gyakorlatában nem ritka. Nálunk azonban garanciális jellegű aktus az elutasítás - nem formanyomtatvány. Először is ismertetjük a tényállást, amelyet leszűrtünk a panaszból. Megpróbáljuk felvilágosítani a panaszost a jogi orvoslás lehetőségéről, vagy felvilágosítjuk arról, hogy a jog eszközei alkalmatlanok problémája orvoslására.
A garanciát erősíti az, hogy minden elutasítást az állampolgári jogok biztosa, annak helyettese és csak nagyon kivételes esetben a helyettes államtitkári rangú hivatalvezető ír alá.
Vizsgálati tapasztalatok: 1260 ügyet vizsgáltunk alkotmányos visszásság alapos gyanúja miatt. Ebben 70 százalék volt olyan, ami '95-96-ból származott, 30 százalék pedig '97-ből. Háromszorosára nőtt '97-ben a hivatalból indított vizsgálatok száma. Ezek egy része, jelentősebb része egyedi ügyekben indult, többsége - mármint több munkát igénylő többsége - átfogó vizsgálatokat jelentett.
Ilyen például a honvédelmi vizsgálat, a rendőri jogok vizsgálata, a földhivatali vizsgálat, a régi, tehát a '89 előtti OTP-adósok ügyének vizsgálata, az öngyilkossági kísérletet elkövetők emberi jogainak vizsgálata, vagy annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy hogyan lesz valaki magyar állampolgár.
Azt érzékeltük, hogy néhány körbe csoportosítható - és talán a politikusokat érdekli e néhány kérdéskör - a magyar állampolgár állampolgári jogok mentén lecsapódó közérzete. Mit kíván a magyar polgár a mi munkánk tükrében? Biztonságot, kiszámíthatóságot, amit mi a szociális biztonság, a közbiztonság és a jogbiztonság területén tapasztaltunk. Mit érzékeltünk a panaszokból még? Érzékeltük a piac és a polgár konfliktusát.
(A jegyzői széket dr. Juhászné Lévai Katalin foglalja el.)
A magyar polgárok többsége felnőtt, olyan adófizető, aki számon akarja kérni az őt szolgáló államtól és hatóságoktól, hogy az adófizetők pénzén mit és hogyan szolgáltat számára. Ennek következtében vizsgálnunk kellett a biztonságos ingatlanforgalmat, a monopolhelyzetben lévő szolgáltatókat, a biztonságos és kiszámítható adózási eljárást, de néhány, az állampolgárok jogait érintő - közvetlenül érintő - privatizációs anomáliát is.
Az átmeneti társadalomból származó konfliktusok közül kiemelném - mint harmadik problémakörből - a kárpótlási és földügyeket, a hadiárvák ügyét és a menekültügyet.
Érzékeltük - és nagyon komolyan érzékeltük a panaszok számából és súlyából illetően - a válságba jutott intézmények problémáját, különösen az iskolabezárási problémákat és a kórházbezárási problémákat, de ugyanilyen jelentőséggel azoknak az állampolgári csoportoknak a panaszát, amelyeknek gyógyszerellátása máról holnapra került veszélybe. Ezekben a kérdésekben az állampolgári jogok biztosának korlátozott és csak preventív beavatkozási lehetősége van. Olyan esetben lép tehát fel csak, ha sokakat súlyosan érintő olyan kérdésről van szó, ahol ha megvárjuk a jogerőre emelkedést, visszavonhatatlanul súlyos károk keletkeznek.
Tapasztaltuk - és ez az ötödik problémakör - a környezetvédelemmel kapcsolatos panaszok átalakuló jellegét. Korábban, eleinte, '95-ben ezek a környezetvédelmi panaszok szomszédsági panaszok voltak. Ma a polgárok alapvetően kifogásolják a környezetükre ártalmat jelentő ipari tevékenységet, a nagyberuházásokat, a bevásárlóközpontok, a benzinkutak telepítését, és nekünk ezekkel ilyen szempontból - mármint állampolgári jogi szempontból - foglalkozni kell.
(A jegyzői széket dr. Szabó Erika foglalja el.)
A biztos, ha jól végzi a dolgát - és ezt minden kollégám tanúsítja - alkalmanként - hosszabb vagy rövid távon - konfliktusba kerül a hatalommal, annak bizonyos területeivel, annak bizonyos csoportjaival. De a parlamentnek meg kell értenie, hogy e konfliktusok, ha a polgár problémáinak megoldásában előbbre visznek, hosszú távon konfliktuslevezető szerepet kell hogy játsszanak.
Ha megvonom a vizsgálatok egyszerű mérlegét, a következő következtetések adódnak: 1260 vizsgálatból 529 esetben tudtuk azt megállapítani, hogy a hatóság ártatlan, vagy a gyanú nem igazolható be. 496 olyan eset volt, amikor az alkotmányos visszásság gyanúja beigazolódott, és ajánlásokat kellett tennünk. A többi 235 ügyben, vagyis vizsgálati jelentésben rögzítettük az alkotmányos visszásságot, de a hatóság az első megkeresés alkalmával ajánlás nélkül orvosolta a problémát. Ilyen módon az ügy vizsgálati jelentés nélkül zárult, tudomásul véve, hogy az alkotmányos visszásság a hatóság jóvoltából megszűnt.
A 496 eljárásban 676 ajánlást tettünk. Talán érdekes az, hogy mi lett ezeknek az ajánlásoknak a sorsa, hiszen az állampolgári jogok biztosa gyenge jogintézmény, nincs jogereje annak, amit mond. Jelentem, hogy a 468 ajánlásból tulajdonképpen 15-öt utasítottak vissza, és az egyedi ajánlásaink közül az elfogadottság 84 százalékra tehető.
(11.10)
Külön sorsa van azoknak az ajánlásoknak, amelyek jogszabályokra vonatkoztak. Ez 180 esetben fordult elő. A közép-európai volt szocialista országok gyakorlatában a 180 jogszabály módosítására, jogszabály alkotására vagy eltörlésére vonatkozó indítvány nem sok, hiszen átmeneti társadalomban vagyunk, régi és új törvények ütköznek egymással, és különösen ütközhetnek az alkotmányos emberi jogi értékekkel. Ezekben a jogszabályok változtatására vonatkozó ajánlásokban 61 százalékos sikert értünk el. Ezt azonban tudomásul kell vennünk, hiszen a mindenkori jogalkotó - különösen ha az helyi önkormányzat vagy Országgyűlés - szuverén, több jó megoldás is létezik az emberi jogok értéke mentén, ha azonban a kompromisszumos tárgyalás nem vezet eredményre, akkor az állampolgári jogok biztosának plénum elé kell fordulnia, és a nyomásgyakorlást meg kell valósítania akár az Országgyűlés plénuma előtt is. Ez történik most is - majd visszatérek még rá.
62 törvényre tettünk indítványt, 29 kormányrendeletre, 41 miniszteri rendeletre és 20 települési önkormányzati rendeletre. Ezen kívül 23 fegyelmi eljárást, egy ügyészi óvást és két büntetőeljárást kezdeményeztünk, kétszer fordultunk az Alkotmánybírósághoz.
Expozém végére érve - talán még időben vagyok - időkímélés okán fel szeretném hívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét arra, hogy a terjedelmes jelentésünk VIII. fejezete másfél oldal terjedelemben ajánlásokat tartalmaz az Országgyűlés számára részben jogalkotásra, részben megoldandó kérdésekre. Ezeknek egy része adóssága az előző parlamentnek, más része vadonatúj, '97-ből származik. Nyomatékkal kérem az Országgyűlést, hogy fogadja be a VIII. fejezetben foglalt indítványokat és kérelmeket, foglalkozzon vele részletesen, és térjünk rá vissza olyan gyakorisággal, ahogy ezt az előző parlamentben tettük, hiszen negyedévenként vissza-visszatért a házbizottság arra, hogy a befogadott, tárgyalásra, vizsgálatra szánt kérdések megoldása hol tart. Én ezt az előző parlament vezetőinek megköszönöm, és köszönöm azt a munkát is, amelyet végeztünk az alkotmányügyi és az emberi jogi bizottságban; a sűrűség szempontjából az emberi jogi bizottsággal találkoztunk többet, érdemi munka, jogszabályok előkészítése tekintetében pedig az alkotmányügyi bizottsággal.
Ha ezt a munkastílust meg tudjuk őrizni, akkor ez mindkettőnk, mármint mindkét intézmény hasznára válik. Ajánljuk tehát segítségünket, szaktudásunkat, érvanyagunkat és a rendelkezésre álló vizsgálati hátteret ahhoz, hogy az általunk sokakat érintőnek vélt súlyos alkotmányos problémák minél hamarabb megoldásra kerüljenek. Ezekre a VIII. fejezetben foglalt kérdésekre és az egész beszámolóra vonatkozó kérdéseiket, hozzászólásaikat tisztelettel várom és kérem.
Köszönöm, hogy türelemmel meghallgattak. (Taps.)
