DR. POLT PÉTER
DR. POLT PÉTER
DR. POLT PÉTER, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az országgyűlési biztosokról szóló 1993. évi LIX. törvény alapján az éves jelentés elengedhetetlen részét képezi az alkotmányos jogok hatósági eljárásokkal kapcsolatos védelme helyzetének bemutatása. A beszámoló IV. fejezete ennek a kötelezettségnek tesz eleget, és engedjék meg, hogy ehhez fűzzek rövid szóbeli kiegészítést.
Az éves jelentés e fejezete alkotmányos jogonként mutatja be vizsgálataink eredményét. Az így megállapított visszásságok megoszlása a következőképpen alakult: a jogállam, jogbiztonság elvét érintette az összes visszásság mintegy 35 százaléka; a szociális biztonsághoz, ellátáshoz való jogot 13 százaléka; a diszkrimináció tilalmát mintegy 10 százaléka; a jogorvoslathoz való jogot mintegy 8 százaléka; a tulajdonhoz való jogot 5 százaléka; az élethez, emberi méltósághoz való jogot 4 százaléka; és ugyancsak 4 százaléka a legmagasabb szintű testi-lelki egészséghez való jogot.
Tartalmi összegzésként a következőket állapítottuk meg:
Az egyes alkotmányos jogok tekintetében változatlanul fellelhetők a hatóságok munkájában kedvezőtlen jelenségek. A sérelmek minősége és száma következtében szükséges mindenképpen nagyobb figyelmet fordítani az emberi méltóság, a jogorvoslati jogosultság, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, valamint a jogbiztonság elvének következetesebb érvényesítésére. Mindemellett azonban - és ezt hangsúlyozni szeretném - olyan jelenséget nem tapasztaltunk, amely a jogállami berendezkedést vagy a demokráciát alapjaiban veszélyeztette volna. A jogállami demokrácia az ombudsman szempontjából szilárd, az alkotmányos jogok összességükben érvényesültek.
Nincs idő rá, és úgy gondolom, nem is szükséges a jelentés IV. fejezetében kifejtettek részletesebb ismertetése. Ehelyett arra szeretnék most rámutatni, hogy mik azok a sajátos szempontok, amelyek az országgyűlési biztosokat annak eldöntésében vezérelték, hogy valamely hatóság munkáját visszásnak minősítsék. Erre annál inkább szükség lehet, mivel az alkotmány és az országgyűlési biztosokról szóló törvény nem mondja ki, mi az alkotmányos jogokkal összefüggő visszásság fogalma, annak kidolgozását a jogszabályi keretek között az országgyűlési biztosok gyakorlatára bízta. Működésünk kezdete óta immár eltelt több mint három év, és az ez alatt felhalmozódott tapasztalataink már elegendőnek mutatkoznak arra, hogy egységes és következetes gyakorlatot folytassunk egy állandó, felállított szempontrendszer alapján. Ezáltal a mi munkánk is kiszámíthatóvá válik mind az állampolgárok, mind pedig a hatóságok részéről, és így az országgyűlési biztosok is eleget tudnak tenni a jogbiztonság alkotmányos követelményének.
Melyek ezek a szempontok tehát? Az alkotmány 77. §-a szerint maga az alkotmány és az alkotmányos jogszabályok a társadalom valamennyi szervezetére, minden állami szervre és az állampolgárokra egyaránt kötelezőek. Általában visszásságot okozott ezért a hatóságok döntése, eljárása vagy mulasztása, ha az jogszabálysértő volt. Felhívnám azonban a figyelmet arra, hogy nem volt megállapítható a visszásság, ha a formális jogszabálysértés nem érintette a polgár alkotmányba foglalt alanyi jogait vagy jogos érdekeit. Természetesen ilyenkor is felhívtuk az adott hatóságok figyelmét a jogszabálysértésre, ajánlást viszont a törvény alapján nem tehettünk és nem is tettünk.
Az alkotmány szerint ugyanakkor az állam elsőrendű kötelezettsége az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogainak védelme. Ezt az előírást kellett az országgyűlési biztosoknak szem előtt tartani, amikor olyan esetekben állapítottuk meg az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot, amikor a hatóságok eljárása formálisan jogkövető volt, azonban tartalmilag valamilyen alkotmányos alanyi jogot érintő rendelkezésbe ütközött. Ez az a szürke zóna, amely más szerv törvényességi felügyeleti jogkörével vagy akár bírósági eljárással sem fedhető le, hiszen ezek a szervek mindig a konkrét, közvetlen törvényeket és egyéb jogszabályokat kötelesek szem előtt tartani, alapjogi szempontból nem értékelhetik a hatóságok tevékenységét vagy mulasztását. Ezek voltak azok az esetek, amikor sokszor kezdeményeztünk jogszabály-módosítást, annak kiadását vagy hatályon kívül helyezését.
(11.20)
Az alkotmányból következik, hogy alkotmányos jog csak alkotmányos célból és a célnak megfelelően, arányosan korlátozható. Ha ezek a feltételek nem teljesültek, a visszásság még akkor is fennállott, ha a döntést az adott hatóság mérlegelési jogkörében hozta, figyelemmel arra, hogy az egységes európai ombudsman-gyakorlat szerint a mérlegelési jogkörnek is vannak, lehetnek alkotmányos korlátai. Ugyanakkor az érdemi döntéstől függetlenül maga a hatósági eljárás is okozhatott olyan sérelmet, amely közvetlen kapcsolatba volt hozható az alkotmányos jogokkal. Ez történt akkor, ha a hatóság nem járt el méltányosan, pártatlanul, diszkriminációmentesen, ésszerű határidőn belül, önkényesség nélkül vagy egyszerűen csak szakszerűen.
Vizsgálataink során alapvető különbségeket tettünk az úgynevezett első, második és harmadik generációs alapjogok között. A második és harmadik generációs jogok esetén - mint például a szociális biztonsághoz, a munkához vagy az egészséges környezethez való jogoknál, amelyek az alkotmányban nagyobbrészt nem kikényszeríthető alanyi jogként, hanem államcélként jelennek meg - akkor állapítottuk meg a visszásságot, ha a hatóság egyben más alanyi jogot vagy az alkotmányból következő jogos érdeket sértett.
Különbséget tettünk ugyanakkor az egyes alkotmányos elvek és jogok között más szempontok szerint is. Feltűnő talán önöknek, hogy a jogbiztonság sérelme kiemelkedő arányban szerepel a jelentésben. A jogbiztonságot azonban nem önálló jognak tekintettük, hanem olyan alkotmányos alapelvnek fogtuk fel, amellyel összefüggésben a visszásságot csak akkor lehetett megállapítani, ha az egyben valamely alkotmányos alanyi jog vagy jogos érdek sérelmével vagy veszélyeztetésével jár. Ehhez hasonlóan a diszkrimináció tilalmát sem önmagában értelmeztük, hanem mindig valamilyen más joggal, például a munkához vagy az emberi méltósághoz való joggal vetettük össze.
Különösképpen nagy figyelmet fordítottunk azokra a jogokra, amelyek biztosítása az állam sokkal aktívabb közreműködését igényli. Ezek között kell megemlíteni a gyermekek jogait, annál is inkább, mert e jogok védelmét a tavaly november 1-jén hatályba lépett új gyermekvédelmi törvény a biztosok külön kötelességévé tette. Azt kell mondanom, hogy ezen a téren még igen sok mindannyiunk teendője.
Az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság feltárása megkövetelte az alkotmány értelmezését. Ez sokszor nem volt könnyű feladat, hiszen az alkotmány nem egyszerűen tételes jogi norma, hanem meghatározott elvek chartája. Ezért nem véletlen, hogy értelmezésünk során - ahol lehetett - messzemenően támaszkodtunk a mindenkire, így az országgyűlési biztosokra is kötelező alkotmánybírósági határozatokra. Természetesen az országgyűlési biztosok nem absztrakt normakontrollt végeznek, hanem alapvetően egyedi hatósági eljárásokat vizsgálnak, ami egyben eltérő feladatokat is jelent, de ugyanakkor biztosítja azt, hogy ne jöhessen létre tartalmi összeütközés az Alkotmánybíróság határozatai és az ombudsmanok döntései között. Hozzá kell tennem: további és nagyon lényeges érdemi különbség, hogy az ombudsman határozatai nem kötelezőek, ezek elfogadhatók, de vissza is utasíthatók.
Az alkotmánybírósági határozatokon túl támaszkodtunk az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlatára, figyelemmel arra a körülményre, hogy Magyarország részese az Európai Emberi Jogi Konvenciónak, és a bíróság gyakorlata fontos útmutatóul szolgál a konvencióban és a magyar alkotmányban egyaránt megtalálható alapjogok értelmezésében. E döntések figyelembevételét azért is tartottuk fontosnak, mert ilyen módon orvosolni lehet olyan sérelmeket, amelyek miatt a bíróság a későbbiekben esetleg a magyar államot marasztalná el.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A felsorolt szempontok alapján 1997-ben 933 alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot állapítottunk meg. Ezek orvoslására összesen 676 ajánlást tettünk. E kezdeményezéseknek kettős célja volt: érvényesíteni a polgárok alkotmányos jogait, valamint elősegíteni a jó közigazgatást. Azt reméljük, hogy emellett munkánk hozzájárul az alattvalóból polgárrá válás folyamatához is. Amennyiben ezt önök is így értékelik, akkor ehhez kérjük a tisztelt Országgyűlés további támogatását. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps.)
