DR. ORBÁN VIKTOR
DR. ORBÁN VIKTOR
DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel köszöntöm az újra összesereglett képviselő hölgyeket és urakat. A szokásoknak megfelelően azért kértem szót, hogy tájékoztassam a tisztelt Ház képviselőit arról, amit a polgári koalíció kormánya az elmúlt két hónap során tett, és arról, amit az előttünk álló napokban, hetekben, hónapokban tenni szándékozik.
Ugyanúgy kezdem most a mondandómat, ahogyan a kormány kezdte a munkáját: azonnal a tárgyra térek. Több dolog is megkönnyítette azt, hogy az első pillanattól kezdve dolgozhassunk. Az első, hogy a kormánynak van határozott programja. Másodszor: nemcsak programunk, hanem határozott cselekvési tervünk is van, amelyet még a választásokat megelőzően negyven pontban foglaltunk össze. És harmadszor: nem kértünk száz nap haladékot, mert úgy gondoltuk, azért választottak meg minket, hogy dolgozzunk, s nem azért - mint ahogy ez korábban történt -, hogy haladékokat kérjünk.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Egy szívemnek kedves író állítólag tizenöt évig készült arra, hogy megírja a legfontosabb könyvét. Elmondása szerint a legtöbb időt az első mondat megírására fordította; mert mindannyian tudhatjuk, hogy az első mondat a legfontosabb, az határozza meg a történet hangulatát, szerkezetét, de még a hosszát is. Mi sem kevesebb, mint tíz éven át készültünk arra, hogy azonnal munkához láthassunk, s mi is tisztában voltunk és tisztában vagyunk azzal, hogy az első lépések, az első ötven nap rendkívül jelentős.
(8.50)
Mindaz, amit eddig tettünk, és mindaz, amit tenni szándékozunk, összhangban van a kormányprogrammal, annak végrehajtása érdekében történt. Ezt a programot - amelyet önöknek a kormány megalakulását megelőzően bemutattunk - a polgárokkal együtt közösen alakítottuk ki, s az első ötven nap sikerei ezért közös sikerek.
Két hónapja ugyanezen a helyen Deák Ferencet idéztem, aki azt mondta, hogy tud ő küzdeni remény nélkül is. Erre akkor azt feleltük, hogy hogyne küzdenénk most, amikor jó okunk van a bizakodásra. Ezt ma még inkább így gondolom, és ebben megerősítenek azok a vélemények, amelyeket a választókkal találkozva hallhattam, tapasztalhattam.
A polgárok úgy gondolják, hogy a polgári koalíció kormánya a remény kormánya. (Zaj az ellenzék padsoraiban.) Mindenkinek megfelelni persze nem lehet. (Derültség. - Taps a kormánypártok padsoraiban.) Egy régi szilveszteri tévéműsorban Tabi László boldog új évet kívánt mindenkinek - a macskáknak is és az egereknek is. Ez sajnos kormányzás közben nem megy. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.) De nyugodtan elmondhatom: a kormányprogram a törvénytisztelő többség akaratával egyetértésben született meg és nekik kedvez. Akik eddig megtalálták a kiskapukat, akiknek - gazdasági hatalmukat vagy politikai kapcsolataikat kihasználva - sikerült kibújniuk a törvények hatálya alól, azok most nem örülnek; küzdenek eddigi kiváltságos helyzetükért. De vajon meg kell-e ijednünk ettől? Vajon meg kell-e emiatt hátrálnunk? Vagy éppen ez jelzi számunkra, hogy a kormány munkája eredményes?
Tisztelt Ház! Azt, hogy a gyógyítás a baj felismerésével kezdődik, már a régiek is tudták. S valóban, az építést nem lehet bontás nélkül kezdeni. Ehhez nekünk is be kellett néznünk a régi kulisszák mögé, és ott bizony különös dolgokat találtunk. Amit találtunk, a vártnál nehezebbé teszi a kormányprogramban foglaltak végrehajtását, s nehezebbé teszi ugyan, de korántsem teszi végrehajthatatlanná. Ennek érdekében, hogy a közpénzek elszivárgását megállítsuk, az első lépéseinket ezeknek a csatornáknak az elzárására kellett fordítanunk. Mindenki tudja, hogy abból a pénzből, ami egyszer már eltűnt, többet nem lehet bevásárolni. Éppen ezért úgy alakítottuk át első döntésünkkel a társadalombiztosítás vagyonának kezelését, hogy a felelősség egyértelmű legyen.
Új irányvonalat adtunk az első ötven nap során a kormány mellett működő intézményeknek, az ÁPV Rt.-nek és az adóhivatalnak. Az ÁPV Rt.-nél a továbbiakban nem az lesz a fő cél, hogy bármi áron megszabaduljunk az állami vagyontól, hanem hogy visszaállítsuk a gazdaságos és eredményes működést, illetve a további magánosítás tényleges, valóságos értéken történjen. Amikor az ÁPV Rt.-t és az adóhivatalt átszerveztük, valójában a közpénzeket, az állami vagyont óvtuk. Biztosítottuk az adóhivatal törvényes működésének kereteit (Derültség az ellenzék padsoraiban.), hiszen egészen eddig még megfelelő működési szabályzata sem volt.
A Postabank esetében nem egyszerűen egy gazdasági problémával találtuk magunkat szemben. Azzal is, nem is csekéllyel - hiszen egyelőre felmérhetetlen, hány tízmilliárdot fog felemészteni a gazdaságos és eredményes működés helyreállítása. De ha nem lépünk időben közbe, akkor a károk és a költségek akár a kétszeresére is növekedhettek volna. Ha időben, több évvel ezelőtt módunk lett volna arra, hogy elvégezzük ezeket az átalakításokat, biztos vagyok benne, hogy ezek a költségek nem jelentkeztek volna. Nagy kár - különösen ezekre a tízmilliárdokra gondolva -, hogy az előző kormány nem fogott hozzá, hogy valódi kereskedelmi bankká szervezze a Postabankot.
De mint említettem, a Postabank kérdése nemcsak gazdasági kérdés - lelki probléma is. Azzal szembesít bennünket, választópolgárokat, hogy vannak emberek és intézmények Magyarországon, akik fölötte állnak a törvényeknek, többet és mást engedhetnek meg maguknak, mint a többi polgár. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Simicska!) A Postabank ügye éppen ezért nagyon fontos üzenet volt a polgárok számára: azt jelentette, hogy a kormány ennek az állapotnak véget fog vetni.
Önök is ismerik azt a mesebeli történetet, ahol a király konyhájában azért nem lehetett kenyeret sütni, mert mire a liszt a főkincstáros kezéből eljutott a gyúrásra kijelölt kiskuktához, addigra annyi tapadt oda mindenkinek a tenyeréhez, hogy egy szem liszt sem maradt belőle. Örömmel jelenthetem: néhány tenyeret leporoltunk, Magyarország konyhájában összegyűlt a liszt, s máris jobb kedvvel foghatunk hozzá a költségvetés elkészítéséhez. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az első intézkedések azt célozták, hogy a pénz, a közpénz oda kerülhessen, ahol valóban szükség van arra - elsősorban a családokhoz. A kormány szomorúan szembesült azzal a ténnyel, hogy Magyarországon a fiatalok eggyel kevesebb gyermeket mernek vállalni, mint ahányat szeretnének. Szeretném itt is megerősíteni: a kormány sohasem fog belenyugodni abba, hogy a gyermekvállalás sokaknak a szegénység vállalását is jelentse. Eljött az idő - és a kormány működésének első ötven napja ezt világosan megmutatta -, amikor a családok tudhatják és érezhetik, hogy a kormányban őszinte szövetségesre leltek. Tudjuk, hogy a családok megtartó ereje nélkül magunk is, társadalmunk is sebezhetőbbé, kiszolgáltatottabbá válik. Ez a meggyőződés vezetett bennünket akkor, amikor az első helyre családpolitikai döntéseink meghozását helyeztük.
A polgári koalíció megalakulása óta a gyermek nemcsak a család, hanem a magyar állam számára is érték. Ezért mindenki számára hozzáférhetővé tettük a családi pótlékot és a gyest. A tandíjat már el is töröltük. Tettük ezt azért, mert tudjuk, hogy az embert ugyan sokfajta igazságtalanság érheti az életben, a legélesebben azonban nem azok az igazságtalanságok fájnak, amelyeket személyesen kell elszenvednünk, hanem azok, amelyeket a gyermekeinknek nem sikerül elkerülniük. Mindannyian tudjuk, hogy tehetség és szorgalom egyfelől, a vagyon másfelől nem azonos arányban osztattak szét közöttünk. A szegény családban, különösen az ország elmaradott településeinek szegény családjaiban született gyermekekkel szemben az a legnagyobb igazságtalanság, ha előrejutásukat nem képességük és szorgalmuk, hanem lakóhelyük vagy szüleik vagyoni helyzete határozza meg.
A kormány az elmúlt ötven napban is egy olyan jövő érdekében dolgozott, ahol a tanulás lehetősége a szorgalomhoz, a képességhez és nem a tehetősséghez kötődik. Ezért megtettük az első lépéseket egy olyan oktatási rendszer kialakításának irányában, amely mindenki számára biztosítja a tudás megszerzésének esélyét.
Amikor a kormány az első gazdaságpolitikai döntéseit meghozta, sokan voltak, akik azt mondták, hogy a legjobb talán az lenne, ha a kormány kiválasztana egy-két bizonyos társadalmi csoportot vagy csoportokat, s azokat részesítse látványos előnyben. Mi azonban meg vagyunk győződve arról, hogy a helyes út az, ha a család minden tagjának életkörülményeit javítani próbálja a kormány. Helyes, ha a fiatalok számára biztosítjuk a tanulás lehetőségét. Helyes, ha az állam egyúttal segítséget nyújt a gyermekvállalásban. Helyes, ha hathatós lépéseket teszünk a munkahelyek számának növelése érdekében. Helyes, ha segítünk az otthonteremtésben; és különösen helyes, ha nem feledkezünk el szüleinkről, nagyszüleinkről sem, hiszen köszönettel tartozunk nekik.
Éppen ezért a jövő évi költségvetés kialakítása során jelentősebb nyugdíjemelést határoztunk el, mint amit a kormányprogramban vállaltunk. A Fidesz-Magyar Polgári Párt programjában és így a kormányprogramban is az áll, hogy a nyugdíjak értékállóságát garantáljuk. Most ennél többet, mintegy 13-14 százalékos nyugdíjemelést határoztunk el. (Zaj az ellenzék padsoraiban.) Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjukból az idősebbek mindenképpen többet vásárolhatnak jövőre, mint tehették azt az idén. (Taps a kormánypártok soraiban. - Zaj az ellenzék padsoraiban.)
(9.00)
A kormány úgy gondolja, a nyugodt polgári élethez az szükséges, hogy mindig előre lássuk, mire számíthatunk. Ezért szakítottunk az eddigi gyakorlattal, hogy az állam polgárai, a munkát vállalók, a vállalkozók, a nagy nemzetközi vállalatok képviselői egyaránt azt találgassák, milyen váratlan gazdasági intézkedésekkel, milyen csomagokkal hozakodik elő a kormány; ehelyett folyamatos és kiszámítható a növekedés, amiből mindenki folyamatosan és kiszámíthatóan részesedhet.
A kormányt az a meggyőződés vezeti, hogy a dagály mindenkinek a hajóját emeli. A polgári koalíció kormánya ezzel a szemlélettel fogott hozzá gazdaságpolitikája kialakításához.
Hölgyeim és Uraim! A kormánynak az a meggyőződése, hogy az ország helyzete nem akkor tekinthető jónak, hogyha csinosak a makrogazdaság mutatói, hanem akkor, ha polgárai reális esélyt látnak terveik, vágyaik beteljesülésére. Mi az elvégzendő feladatokat is ilyen szemmel nézzük. Ezért a polgári koalíció kormánya nem rangokat és tisztségeket, hanem feladatokat osztott ki. Számos, a korábbi közigazgatásnak búcsút mondó szakembernek adtunk újra méltó feladatot, vagy tehetséges fiatalnak biztosítottunk gyorsabb előrejutást. (Moraj az MSZP padsoraiban.) Sokan jöttek át más területről, választottak új utat, mert kihívásnak érezték, hogy az új évezred kapujában az ország előtt álló történelmi lehetőségek megvalósításának részesei legyenek.
A közigazgatásra kulcsszerep hárul az európai uniós csatlakozásunkban, és mi lehetőségeket adunk az új, energikus, lendületes fiatal nemzedéknek is. Gondolom, önök is egyetértenek azzal, hogy aki eljutott odáig, hogy egy jelentős állami intézmény vezetője lett, annak van önálló elképzelése az adott intézmény működéséről, meghatározott szempontok szerint vezeti (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Tisztességes úton!) a rábízott bankot, céget, vállalatot.
Aki felkészült és komoly szakember, az megérti, hogy egy új kormány más szemlélettel, más gondolkodásmóddal akarja működtetni az országot és az egyes intézményeket is. Komoly szakemberektől nem kívánhatjuk, hogy elképzeléseiket feladva, alapvetően más elvárásokat teljesítve dolgozzanak tovább. Tiszteljük hozzáértésüket, tiszteljük azt, amit eddig elértek, és arra törekszünk, hogy ők is világosan értsék: nem személyük elleni támadásról van szó. Voltak olyanok közöttük, akik most önként felálltak és átadták a helyüket. Köszönjük, hogy volt erejük bölcs döntést hozni. Szaktudásuk bizonyára feljogosítja őket arra, hogy a magánszférában komoly feladatokat kapjanak. Voltak olyan korábban kinevezett tisztségviselők ugyanakkor, akikről nagy felelőtlenség lett volna lemondani, egyrészt mert eredményesek voltak, másrészt mert olyan szemlélettel dolgoztak, amely egybeesik a mostani kormány elképzeléseivel, és azzal, amit a polgárok elvárnak tőlünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Az elmúlt hetek izgalmas eseményei komoly változásokat idéztek elő Európa keleti felében. Az orosz rubelt le kellett értékelni, a varsói és a prágai tőzsdeindex zuhanása komoly leértékelésekkel párosult. Ennek ellenére Magyarország olyan helyzetben van, hogy bízhatunk abban, hogy ezeknek az eseményeknek a hatása gazdaságunkra csak átmenetinek tekinthető. Nem lehet garanciát vállalni arra, senki sem vállalhat garanciát arra, hogy a későbbiekben sem lesz az elmondottaknak súlyosabb hatása a magyar gazdaságra. De meggyőződésem szerint Magyarország most szakad le végleg a keleti tömbről. Önök is tudhatják, hogy ez a kiszakadás, ez a leszakadás több lépcsőben történt. Először el kellett válnunk a keleti tömbtől politikai értelemben, az első szabad és demokratikus választásokkal; másodszor: elszakadtunk katonai értelemben, amikor kiléptünk a varsói szerződésből; harmadszor: bekövetkezett a gazdaságpolitikai különválásunk, amikor kiléptünk a KGST-ből; negyedszer: a gazdaság mindennapjaiban is elszakadtunk, hiszen a magyar gazdaság külkereskedelmének ma több mint kétharmada már az Európai Unióhoz tartozó államok területére irányul. De utoljára és végleg ki kell szakadnunk a keleti tömbből a Magyarországot értékelő, ide befektető üzletemberek fejében is. Ez az utolsó, de talán legfontosabb lépés. Hiába csinálunk ugyanis bármit a gazdaságpolitikában, ha azt üzleti partnereink nem veszik vagy nem akarják észrevenni.
Azt a jó hírt is közölhetem önökkel, hogy az országban továbbra is jelentős nemzetközi cégek képviseltetik magukat, illetve újabb jelentős beruházásokra számíthatunk. A napokban több nagyvállalat is bejelentette, hogy több száz millió dolláros beruházásokat indít be, mint például a General Electric Ózdon. Ebben a városban 14 ezer munkanélküli van, ennek ellenére évek óta nem történik semmi a foglalkoztatási problémák megoldása érdekében. (Moraj az MSZP padsoraiban.) Örömmel jelenthetem, hogy az ott most létrejövő beruházás eredményeképpen néhány éven belül mintegy ezer embernek lesz biztos munkahelye. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
Szeretném még egyszer aláhúzni, hogy a kormány megítélése szerint gazdaságunk, gazdasági helyzetünk kilátásai jók. Ennek köszönhetően a kormány kormányprogramban meghatározott és eddigi működése során is követett eredményes gazdasági programjának következő állomásaként a Jegybanktanáccsal egyetértésben csökkentettük a forint csúszóleértékelését, vagyis a várakozásokhoz képest felértékeltük a forintot. Ez a lépés gazdaságpolitikánk szerves része, és elhatározott szándékunk, hogy ezen az úton haladunk tovább. Lépéseket teszünk annak érdekében, hogy megerősítsük a magyar nemzeti valutát, és növeljük annak értékét.
Bár, tisztelt hölgyeim és uraim, örvendetes, hogy újabb nagy nemzetközi beruházások történnek Magyarországon, tisztában kell lennünk azzal, hogy ezek a beruházások a foglalkoztatási gondokat nem oldják meg. Magyarország súlyos foglalkoztatási gondjait nem a nagyberuházások fogják megoldani, mert azok a beruházott tőkével nem arányosan adnak munkát az embereknek. Magyarországon éppúgy, mint minden nemzeti gazdaságban, a kis- és középvállalkozások bizonyulhatnak majd az igazi munkahelyteremtő erőnek. Éppen ezért tárgyalásokat kezdtünk az elmúlt ötven nap során a kis- és közepes vállalkozások szervezeteinek képviselőivel, hogy megbeszéljük, milyen módon tudnánk a leginkább támogatni a tevékenységüket. Megegyezésre törekszünk velük; ha meg tudunk egyezni abban, hogy milyen adójogszabályok lépjenek életbe, hogyan változzanak a társadalombiztosítás járulékai, akkor azok betarthatóak lesznek, és érdemes is lesz őket betartani.
Önök is tudják, a magyar vállalatok versenyképességét jelentősen csökkenti, hogy nagyon magas terhek sújtják a kifizetett béreket. Annak ellenére, hogy megoldatlan, mi több, siralmas az egészségügy helyzete, évről évre óriási hiányokat tapasztalunk a társadalombiztosítás területén, mégis a társadalombiztosítási járulék - az európai színvonalat figyelembe véve is - rendkívül magas hazánkban. Ebből a körből a kormány ki fog törni. 1999 januárjától szándékaink szerint jelentősen, mintegy 6 százalékponttal csökkentjük a munkáltatók társadalombiztosítási, és további 1 százalékponttal a Munkaerő-piaci Alaphoz történő hozzájárulási kötelezettségét. Mindez azt jelenti, hogy a korábbi évektől eltérően a jövő évben már tényleges munkáltatói járulékteher-csökkenés történik, ami várhatóan és reményeink szerint pozitív foglalkoztatási hatással jár majd. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
A kormány úgy érzi, hogy a reális mértékű járulékokat és adókat a vállalkozók és a bérből élők sem fogják méltánytalannak tartani. Ésszerű mértékű adó mellett nem érdemes energiát, időt fektetni abba, hogy a jövedelmeket eltitkolják. A középosztály így majd kevesebbet adózik, és a nagyobbaknak is érdemes lesz befizetni az alacsonyabb adókat és járulékokat. A több bevallott jövedelem meggyőződésünk és reményünk szerint összességében több bevételt hoz. Úgy hisszük, hogy ez a növekedés további forrásait szabadítja majd fel.
(9.10)
Természetesen mi is tudjuk, hogy ilyen adópolitikát csak olyan állam, csak olyan kormány gyakorolhat, amely megbízik a polgáraiban. De mint a kormányprogram vitájakor elmondtam, a polgári koalíció kormánya éppen a bizalomra építi elképzeléseit. Ennek értelmében az elmondottakon túl az előttünk álló hetekben, hónapokban módosítani szeretnénk a személyi jövedelemadó rendszerét oly módon, hogy az összességében mérsékelje a családok adóterheit. A jelenlegi hat adókulcsot háromra csökkentjük, így könnyebbé, átláthatóbbá, egyszerűbbé válik az adózás. A kormányprogrammal megegyezően, 1999 januárjától - ha ebben önök, tisztelt képviselő hölgyek és urak támogatnak bennünket - a gyermekek után jelentős adókedvezményeket vezetünk be; ezzel is kifejezésre szeretnénk juttatni, hogy az állam felelősséget érez minden egyes gyermekért. Számításaink szerint ennek hatására a gyermeket nevelő családok közül mindenki jobb helyzetbe kerül. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Határozott szándékunk, hogy ésszerű és korrekt adótörvényekkel mindent megtegyünk annak érdekében, hogy elérjük, mindenki úgy érezze: hazánkban adózó állampolgárnak lenni megtisztelő állapot, hiszen az állam csak csekély mértékben fordítja a saját maga működésére az adóforintokat. Nagyobb részét a polgárok életének jobbá tételére használja fel: utakat, hidakat, iskolákat és kórházakat épít.
Néhány szót szeretnék még önöknek szólni arról, hogy a kormány milyen lakásépítési támogatásokat tervez. Ez meglehetősen nehéz és érdekes feladat. Önök is emlékezhetnek arra, hogy a lakásépítések utáni áfa-visszaigénylés rendszere 1988-tól 1994-ig működött, ennek ellenére a felépülő új lakások száma erőteljesen csökkent. Úgy látjuk, ennek oka valószínűleg az volt, hogy az építkezési hajlandóságot nem növelte, hogy azok is élhettek ezzel a lehetőséggel, akik enélkül is építkezhettek volna. Később, az előző kormány idején ez a lehetőség megszűnt. Az állam szociális kedvezményt adott a lakást építeni akaróknak. Az intézkedések hatására a lakásépítések száma újra nőni kezdett. A mostani kormány meggyőződése azonban az, hogy ez a növekedés megsokszorozható és fellendüléssé erősíthető. Ezért a polgári koalíció kormánya a két rendszert - a szociális támogatás és az áfa-visszaigénylés rendszerét - megkísérli korszerű módon összeilleszteni. Ezért a szociális kedvezmény mellett rászorultsági alapon támogatjuk a lakásépítőket az áfa bizonyos százalékának visszaigénylési lehetőségével.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A polgári koalíció kormánya folyamatos munkával előkészítette azokat a törvényeket és törvénymódosításokat - szám szerint harminchármat -, amelyek megtárgyalása az önök ez évi feladata lesz majd. Ezek közé tartoznak az előbb említett adótörvények, de nem kevésbé fontos a költségvetés elfogadása sem. Amint az eddigiekből kitűnik, azon vagyunk, hogy a kezdetektől, a költségvetés alapjaitól kezdve újragondoljuk az ország gazdaságpolitikáját. Nem kétséges, hogy a költségvetés alapos kidolgozásához néhány hétnél hosszabb időre van szükség.
A kormány az alkotmány talaján áll, és semmiben sem akar törvénysértően eljárni. 1990-ben és '94-ben - a képviselőviselt barátaim emlékezhetnek erre - az újonnan választott kormányok - és ez az előző kormányra is igaz -, mivel nem tudták a törvény által meghatározott időpontig benyújtani a költségvetés tervezetét, arra kényszerültek, hogy egyszeri felmentést kérjenek a törvény hatálya alól. A legerősebb túlzással sem nevezhető ez elegáns megoldásnak.
Okos ember tanul a másik hibájából. Harmadszor kerültünk szembe ugyanazzal a problémával. Azt javaslom, tegyük végre egy polgári demokráciához méltóvá az eddigi felemás helyzetet. Betartható törvényekre van szükség, ezért szeretnénk, ha a tisztelt Ház támogatná az államháztartási törvény módosítását. Szeretném, ha az ellenzéki képviselők is belátnák, hogy nem úgy van az, hogy azt a tésztát, amit az előző kormány meggyúrt, a következő kormány csak úgy kiszaggatja. (Derültség az ellenzéki padsorokban.) Nincs az a kormány, amely az elődje által benyújtott költségvetési terv alapján szeretne dolgozni!
Még egyszer arra kérem tehát a képviselő urakat és hölgyeket, számolják fel a korábbi törvénysértő helyzetet, és tegyék lehetővé, hogy a kormány alapos kidolgozás mellett az új, módosított törvényi határidőknek megfelelően nyújthassa be a költségvetést. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Összefoglalóan, tisztelt Ház, hölgyeim és uraim, az elmúlt ötven napról és az előttünk álló tervekről azt mondhatom önöknek, hogy a kormányt az a meggyőződés vezette, hogy Magyarország polgárainak jólétét egy, a gazdasági növekedést ösztönző, annak előnyeit mindenkire kiterjesztő politika alapozhatja meg. Intézkedéseinkkel olyan gazdasági növekedést segítettünk elő és segítünk elő a jövőben is, amely egy szűk csoport helyett valamennyi polgár számára elérhetővé teszi a gyarapodást.
Gazdaságpolitikánk a polgárok gyarapodásának programja. Amit abban megfogalmaztunk, azt kötelességünk teljesíteni. Ezt tettük eddig, és ezt fogjuk tenni a jövőben is.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban. - Dr. Orbán Viktor lelép a szónoki emelvényről, majd elfoglalja a patkóban miniszterelnöki helyét.)
