DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Alkotmánybíróság az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi törvény rendelkezéseit először 1994-ben vizsgálta meg. Határozatában kifejtette: "Az alkotmányban biztosított információs önrendelkezési jog tartalma az, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról." Tehát mindazon személyeknek, akikről az elmúlt rendszer állambiztonsági szervezetei adatokat gyűjtöttek, vagy azoknak, akik szerepelnek a jelentésben, alkotmányos joguk van ahhoz, hogy adatukat megismerjék és rendelkezzenek fölöttük.
Ezen alkotmányos jog biztosítására az Alkotmánybíróság ekkor jogalkotási kötelezettséget írt elő az Országgyűlés számára, amelynek eleget téve a tisztelt Országgyűlés 1996 nyarán a Történeti Hivatal felállításáról rendelkező törvényt fogadott el. A törvény értelmében a Történeti Hivatal biztosítja az érintettek számára a róluk nyilvántartott adatok megismeréséhez való joguk gyakorlását, gondoskodik az úgynevezett átvilágítóbírák eljárásának lefolytatásához szükséges adatok és iratok szolgáltatásáról, valamint biztosítja a kutatási tevékenység folytatását, illetve maga is részt vállal ezen iratanyag publikálásában. A Történeti Hivatal 1997-ben megkezdte a munkáját.
Tisztelt Ház! A hatályos törvény értelmében a Történeti Hivatal elnöke köteles a hivatal tevékenységéről évente beszámolni az Országgyűlésnek. Ezen kötelezettségének eleget téve jelentést nyújtott be az elnök úr a hivatal 1997. és '98. évi tevékenységéről, amelyet a tisztelt Ház 2000 februárjában meggyőző többséggel el is fogadott. A beszámoló elfogadásakor az Országgyűlés hozott egy határozatot, amelynek 3. pontjában felkérte a kormányt, hogy a beszámolóban jelzett, a hivatal működése során felmerült jogi problémákat vizsgálja meg, és a megoldásuk érdekében a szükséges törvénymódosító javaslatokat dolgozza ki és terjessze a tisztelt Ház elé. A jelen törvényjavaslattal, amely önök előtt fekszik, a kormány ezen jogalkotási feladatának tesz eleget, amikor önök elé bocsátja ezt az előterjesztést.
Tisztelt Ház! A Történeti Hivatal akkori beszámolójában jelzett problémák sorában első helyen említendő a szabályozás differenciálatlan volta. A hatályos szabályozás, az 1996-ban elfogadott törvény ugyanis nem tesz különbséget a megfigyeltek és a megfigyelők között. Jelenleg érintett minden olyan személy, akinek személyes adata a törvény hatálya alá tartozó iratokban bármilyen jogcímen szerepel.
Az információs önrendelkezési jog gyakorlását biztosító szabályok többségében más országokban megítélésem szerint nagyon helyesen különbséget tesznek az áldozat és az állambiztonsági szolgálatban állt személyek jogai között. A hatályos magyar szabályozással a jogalkotó 1996-ban olyan helyzetet teremtett, amely hátrányt eredményez a megfigyeltek számára, hiszen a titkosszolgálatokkal együttműködő személyek olyan ismeretek birtokában voltak, amivel a megfigyelt személy nem rendelkezett, a törvény azonban azonos jogokat biztosított mindkét csoport számára.
A tisztelt Ház előtt lévő törvénytervezet az iratokban szereplő személyek differenciálásával, a megfigyelt és a harmadik személy, valamint a hivatásos alkalmazott és a hálózati személy fogalmának, továbbá az egyes csoportokba tartozók jogainak a meghatározásával ezt a visszásságot megszünteti. Ehhez kapcsolódó fontos rendelkezés, hogy az érintettek jogállását minden adatnál külön kell megvizsgálni, hiszen a volt állambiztonsági szervek gyakorlata alapján például a hálózati személy volta nem zárta ki azt, hogy az érintett egyben megfigyelt személy is volt.
(15.30)
Tisztelt Ház! A jelenleg hatályos törvény szerint a Történeti Hivatalban kezelt iratokban szereplő, mint említettem, úgynevezett érintett személy a rá vonatkozó adatokat megismerheti, a bemutatott iratokon a más személy azonosítására alkalmas adatokat azonban felismerhetetlenné kell tenni. Ennek a törvényhelynek a szó szerinti értelmezése egészen abszurd helyzeteket is eredményez, és eredményezett is, mivel az ítéletből például ki kellene húzni a vádlott-társ, a bíró nevét, vagy például egy telefonlehallgatási jegyzőkönyvből ki kellene húzni annak a személynek a nevét, akinek az érintett telefonált, és minden más olyan adatot is, amelyből rá lehetne jönni, hogy kivel is beszélgetett. A Történeti Hivatal a munkája során jelenleg csak nagyon bonyolult jogértelmezéssel tudja ezt a furcsa helyzetet elkerülni. A jelenleg önök előtt fekvő módosítás elfogadása esetén ez a visszásság is megszűnik.
A törvény alkalmazása során nagyon sok gondot okoz a személyes adatokat tartalmazó iratoknak a kutathatósága. Az alapvető problémát az jelenti, hogy a törvény nem az adatok minősége alapján határozza meg a kutatási feltételeket, hanem azon az alapon, hogy azokat a titkos információgyűjtés eszközeivel szerezték vagy sem. Ugyanakkor az adatok érdemi különbsége nem abban jelentkezik, hogy milyen eszközökkel szerezték, hanem abban, hogy ezen eszközök segítségével be tudtak hatolni az emberek legintimebb szférájába is, vagyis az adatok a legbelsőbb magánügyekre is vonatkozhatnak. A törvénytervezet a kutathatóság esetén az elhatárolási szempontot az adat minőségében, tehát abban kívánja meghatározni, hogy az érintett személy magánéletére vagy pedig nyilvános közszereplésére, közéleti tevékenységére vonatkozik-e.
Lényeges áttörést jelent meglátásunk szerint, hogy a különleges adatok esetében is megteremtődik a kutatás lehetősége, ha az a történeti események megismeréséhez elengedhetetlenül szükséges. A hatályos szabályozás értelmében ugyanis a büntetett előéletre vonatkozó adatok kivételével a törvény hatálybalépését követő 90 évig csak az érintett, illetve halálát követően az örököse vagy a hozzátartozója engedélyével kutathatók ezek az úgynevezett különleges adatok. Ezen adatok közé pedig a politikai véleményre vagy a pártállásra, a vallásos vagy más meggyőződésre, illetve az egészségi állapotra vonatkozó személyes adatok is beletartoznak. Ennek a szabálynak a szigorú betartása azt jelentené, hogy nem lenne megismerhető például az, hogy az 1950-es évek első felében az ÁVH-s kihallgatások során milyen súlyosan bántalmaztak bizonyos személyeket, hiszen az az egészségi állapotra vonatkozó adat. De nem kutatható ennek alapján például a Kádár-rendszer ellenzékének a tevékenysége sem, mivel az azzal kapcsolatos adatok az érintettek politikai véleményét tartalmazzák értelemszerűen. Ezen adatok azonban egyértelműen szükségesek a közelmúlt történéseinek a megismeréséhez, ezért a javaslat ezt az állapotot is megszüntetni célozza.
A hatályos törvény nem szabályozza az iratokban szereplő, de már elhunyt személyek hozzátartozóinak az iratmegismerési jogát sem. A Történeti Hivatal feladata a megfigyeltek információs önrendelkezési jogának a biztosítása, ám az állambiztonsági szolgálatok áldozatainak halálát követően ez a jog meg kell hogy illesse azt is, aki hozzátartozóként osztozott az adott személy sorsában; eddig erre nem volt lehetőség, a tervezet ezt a hiányosságot is pótolja.
Tisztelt Ház! A jelenleg hatályos jogszabályok értelmében a Történeti Hivatal őrzi és kezeli a III/III-as csoportfőnökség és elődei iratait, továbbá a volt Belügyminisztérium III-as főcsoportfőnökség többi csoportfőnökségének azon iratait, amelyek a nemzetbiztonsági szolgálatok jogállami feladatainak ellátásához az abban lévő adatok miatt nem használhatók fel, vagy azok a feladatok ellátásához nem szükségesek. Ezen iratok teljes körű átadása 2000. február végén megtörtént.
A nemzetbiztonsági szolgálatok irattárában tehát csak olyan iratok találhatók, amelyek vagy a nemzetbiztonsági feladatok ellátása során, tehát 1990. március 1-jét követően keletkeztek, vagy olyanok, amelyek ezt megelőzően keletkeztek ugyan, de a szolgálatok jogállami feladataihoz kapcsolódó adatokat tartalmaznak, és a feladataik ellátásához szükségesek. Ezekre az iratokra, akárcsak más állami szervek kezelésében lévő iratokra, a levéltári törvény szabályai vonatkoznak. Ennek megfelelően ezen iratok maradandó értéket képviselő része a levéltári törvényben meghatározott módon és rendben az általános illetékességű levéltár, jelenleg a Magyar Országos Levéltár kezelésébe kerül. Az Országos Levéltár feladata ezt követően a kutathatóságnak a biztosítása.
Az elmondottakból is kitűnik, hogy a volt állambiztonsági, illetve a jelenlegi nemzetbiztonsági iratok történeti értékkel bíró része jelenleg két helyen nyer elhelyezést. Ezzel szemben véleményünk szerint ezeket az iratokat célszerű hosszú távon egy szaklevéltárként működő intézményben, az önök előtt lévő előterjesztésben javasoltak szerint a Történeti Hivatalban őrizni. Ez a megoldás tudja véleményünk szerint biztosítani az egységes eljárást a kezelés és a betekintés tekintetében, és nem mellékes módon jelentősen könnyíti a tudományos kutatók munkáját is azáltal, hogy az iratok egy helyen lelhetők fel. Ezek az indokok teszik szükségessé a Történeti Hivatalnak a levéltári jogállás biztosítását. Természetesen a szaklevéltári státus nem valamilyen közjogi újdonság, a levéltári törvény már ma is ismer szaklevéltárakat, amelyek sorába tartozik például a Hadtörténelmi Levéltár, a Központi Statisztikai Hivatal levéltára, vagy a Vízügyi Levéltár is.
Tisztelt Ház! Kérem önöket, hogy a Történeti Hivatal tevékenységére vonatkozó, a szabályozást az elmondottak szerint javító törvénymódosítást megvitatni, a jobbító szándékú javaslataikat megtenni, és ezt követően azt elfogadni szíveskedjenek, mert a kormány előterjesztett javaslatának az elfogadásával a tisztelt Ház a polgárokat megillető információs önrendelkezési jog kiterjesztését, a kutatás szabadságának a biztosítását, és múltunk minél teljesebb megismerését szolgáló törvényt fogad el, és ezt segíti elő.
Kérem a tisztelt támogatásukat, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
