DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! El- elmegyünk évről évre felemelni tekintetünket Hertelendy János márványkőbe vésett nevére a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem aulájában. Közülünk való bizonysága és mártírja lett ő 1944-ben a magyar nemzeti függetlenség eszményét megélő nemzedéknek, akik hittek abban, hogy “másképpen lesz holnap, másképpen lesz végre” - a költőt idézem. Aztán tovább: “a gyáva szemérmetlenség kurjongató vak éjjelén, becsületére jól vigyázzon minden nemes szegénylegény … mert … örök, amit akarunk, ha úgy akarja a muszájság, jól van jól van, hát meghalunk, de az a mi gyönyörűségünk, hogyha minden reped-szakad, becsületes szegénylegények pihennek a romok alatt.” - Eddig a költő.
Hertelendy Jánost a romok maguk alá temették. A hitlerista német és a sztálinista szovjet imperializmus nagy csatája rommá tette Magyarországot, különös romhalmazzá a fővárost, Budapestet. Amikor ennek a borzadálynak sötét felhői már a láthatárunkon gomolyogtak 1944-ben, akkor mi, egyetemi hallgatók ellenállási mozgalmakba formálódtunk, hogy megkíséreljük menteni, ami menthető, így a Szabad Élet Diákmozgalom csoportjai Kiss Sándor vezetésével megpróbáltuk késleltetni és megelőzni a német háborús rombolást, egyebekkel együtt a Duna-hidak felrobbantását. Ezzel a szándékkal hoztuk létre a Görgey Zászlóaljat is, hogy a németeket arra kényszerítsük, hogy minél előbb elhagyják Budapestet.
Meg akartuk menteni az értékeket, féltő aggodalommal a több tízezer emberéletet is, akik áldozatul estek, polgárok és katonák, hogy Hitler ne Budapesten erőltesse Berlint és omladozó birodalmát megvédeni. Hogy a mi ellenállásunknak volt stratégiai realitása, azt bizonyítják más fővárosok, ahol nem volt gyilkos, pusztító ostrom, mert ott a harctér átfutott; példák Bécs és Prága vagy itthon Debrecen és Szeged.
Amikor 1944 őszén mi hazafias egyetemi hallgatók így éreztünk és cselekedtünk, akkor már a Bajcsy-Zsilinszky Endre irányította Magyar Nemzeti Függetlenségi Fronttal, valamint Horthy Miklós kormányzó hadparancsával a nemzet kívánságait vállaltuk, hogy vége legyen az ostoba megpróbáltatásoknak és a gonosz terrornak. Ebben a küzdelemben lett áldozat Hertelendy János diáktársunk, így ő is hozzátartozik Kiss János altábornagy, Nagy Jenő ezredes, Tarcsay Vilmos százados és száz meg ezer megdicsőült hősi halottunk drága emlékéhez.
Mi, Hertelendy János barátai, akik azokat az időket túléltük, tovább védtük a nemzeti függetlenséget. A hitlerista náci megszállást követően a sztálinista megszállás egyaránt ellenséget látott bennünk. Akiket ország-világ a magyar nemzeti függetlenség elkötelezett védőinek ismert, azoktól a szovjet katonai puccs révén 1947-ben hatalomra került kommunista diktatúra. Kivétel nélkül meghurcolták Hertelendy János bajtársait az elkövetkezendő terror során. Sorsuk lett a börtön, a halálos megkínzások, sokaké Recsk, majdnem mindenkié az örökös zaklatás. Magyar sors: két pogány közt egy hazáért. Farkas esz meg, medve esz meg? Német farkas vagy orosz medve?
Mostanság, amikor 60 esztendő után emlékezünk az elmúlt zord évszázad gyalázataira és próbatételeire, mára már megmarad a kristálytisztán ragyogó történelmi hagyaték. Rákóczi, Széchenyi, Kossuth nyomdokaiban a XX. század patriótái! A nagy magyar összefogások erőt adó inspirációja! Ki ne tudná manapság, hogy erre olyan szükségünk van, mint a tiszta levegőre vagy egy falat kenyérre!
Amilyen tempóban a jelen, a 2005. esztendő huzavonáktól terhes magyar nemzedéke okul, hogy tanulhasson Hertelendy János életéből és áldozatából, olyan bizonysággal járhatjuk mostantól mi magunk is és majdan maradékaink is a megteremthető szebb jövő útját.
Köszönöm, elnök úr. (Endre Sándor tapsol.)
