ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy a kormánypárti képviselők visszaléptek a hozzászólástól, és a délelőtti nap folyamán a vezérszónoki kör elhangzott, a Szülőföld Alap 2005-2006. évi tevékenységéről szóló beszámolóval kapcsolatban én nem kívánom megismételni azokat az érveket, amelyeket az ellenzéki képviselőtársaim a délelőtt folyamán felsoroltak ezzel kapcsolatban, én inkább egy-két dologra szeretném felhívni a figyelmet.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a Szülőföld Alap program bekerült a magyar parlament elé, nagyon sok aggályt fogalmaztunk meg. Egyrészt az aggályaink, hogy hány határon túli szervezet fog kikerülni abból a támogatotti körből, amely adott esetben a magyar költségvetésből egyfajta támogatási rendszeren keresztül a továbbélési lehetőségét tudja erősíteni. Az elmúlt két év tapasztalata az, hogy sajnos ezek bekövetkeztek, ráadásul a kétévi költségvetés alapján a támogatási összeg nagyságrendje is csökkent. Sőt, ha az ez évi adatokat és a döntési mechanizmust vesszük figyelembe: a múlt héten döntött a kormány arról, hogy 637 millió forintot szán a határon túl élő szervezetek számára mint egyfajta pályázati alap elosztása, és ez is túlságosan késő. Hisz egy költségvetési év év elején indul, és amikor a költségvetés elfogadásra kerül, akkor célszerű lenne arányosan, negyedévi felosztásban a határon túli szervezetek számára a megfelelő támogatást nyújtani és biztosítani. Ebből adódóan számos határon túli szervezet forráshiány miatt és a pályázatok késői kiírása végett tulajdonképpen nem jutott forráshoz, és saját maga is nagyon kellemetlen helyzetbe került.
Én itt nem az egyetemeket és más dolgokat szeretnék kiemelni, hanem azt, hogy múlt héten történt meg az oktatási tárca részéről is 15 millió forint szétosztása különböző határon túli intézmények számára. Ez is túlságosan késő. Ez olyan dolog, hogy mire ebből szerződés lesz, mire ebből folyósítás lesz, addig december 31-éhez érünk, és az ez évre beígért támogatási összeg nem tud teljesülni, mert annak a felhasználása, végrehajtása elhúzódik, és át fog kerülni a jövő évre.
Nagyon sokszor kihangsúlyoztuk - államtitkár akkor még nem volt itt, de elmondtuk -, hogy az ország akkor tenne helyesen, ha egy olyan támogatási rendszert alakítana ki, ami részben kissé önös érdek is, hisz az európai uniós csatlakozással tulajdonképpen a határok légiesülnek. Mikor tesz jót egy nemzet saját maga számára? Ha a gazdasági határait próbálja meg kitolni, és úgy kiterjeszteni, olyan támogatási rendszert kialakítani, amivel pontosan… - hisz önmagunkkal vagyunk határosak, ha így fogalmazunk, hisz a határon túl is magyar polgárok élnek. Ebből adódóan célszerű lenne, és célszerű lett volna olyan támogatási rendszert kialakítani, amivel valóban Magyarország, az anyaország a gazdasági határait úgy tudja kitolni, és úgy tudja segíteni az ott lévő állampolgárokat, gazdasági társaságokat, hogy azok meg tudjanak erősödni.
Nem tudom, államtitkár úr mikor járt Erdélyben vagy a Vajdaságban. Számos területen tapasztalható, hogy nem mi, hanem a nyugati féltekén lévő országok vásárolnak ingatlanokat, földterületeket, és célozzák meg… (Közbeszólás.) El kell menni Székelyföldre, és akkor ön is tapasztalni fogja, hogy milyen kivásárlások történnek ott, és milyen óvintézkedéseket próbálnak meg a saját maguk részéről a határon túli magyarok eszközölni. De források nélkül, önmagukban csekély és kicsi lépést tudnak tenni, és adott esetben, ha egy nagyberuházó, nagybefektető jön, vele szemben nem tudnak lépést tenni.
Szeretném egy dologra fölhívni a figyelmet, és ez talán a jövő. A múlt héten a két külügyminiszter találkozott egymással. A következő időszakban, novemberben lesz a harmadik közös kormányülés, november 14-ére van betervezve. Ami meglepetés számunkra és számomra is - én magam is elég sokat foglalkoztam az autonómia kérdésével, a régiók kérdésével, a határon túli állampolgárok helyzetével -, hogy a külügyminiszteri találkozón a felek megállapodtak abban, hogy a két tárca együttműködési megállapodást köt egymással. De szó esett a kisebbségi törvényről - ez már az első kormányülésen is szóba került, sajnos az akkori parlamenti mechanizmusban tulajdonképpen maga a kisebbségi törvény nem tudott keresztülmenni -, a Sapientia finanszírozásáról, valamint a magyar karok létrehozásáról a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen. Azt hiszem, a Babeş-Bolyai kérdése már az Európa Tanácsnál és az Európai Uniónál is ott van. Én úgy érzem, hogy karok létrehozásával lehet stabilizálni a Babeş-Bolyai helyzetét, és ezzel együtt egy támogatási rendszer kialakítását; bízom benne - hisz maga a külügyminiszter is úgy jelezte -, hogy itt további lépéseket tudnak eszközölni a saját maguk részéről. Ezt mindenképpen a magyar kormánynak ki kellene használni.
Érdekes, a román külügyminiszter kijelentette, hogy kormánya fontosnak tartja a kisebbségi törvény elfogadását, és konkrét lépéseket tettek a romániai magyar egyházakat érintő ingatlanok visszaszolgáltatása terén is. Államtitkár úr, ugyan a Szülőföld Alaphoz annyira nem tartozik, de ha jól emlékszem rá, 2003. november 6-án Gedei Jóska képviselőtársammal együtt az Európa Tanácsban kérdeztük meg Năstase akkori kormányfőt, hogy hogyan áll jelenleg Romániában az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása. Akkor azt ígérte, hogy ugyan még keveset léptek ebben a kérdésben, de föl fogják gyorsítani. Azóta is gyorsítják. Tehát én kérem mindenképpen, hogy a kormányülésen ez a kérdés kerüljön úgy napirendre, hogy valóban ebben a lépések megfelelőképpen tudjanak továbbmenni.
Ugyanúgy Sólyom László köztársasági elnökkel is tárgyalt a külügyminiszter, és kiemelték a kisebbségi törvény szükségességét, a magyar nyelvű egyetemi oktatás fejlesztését, de olyan témákat is érintettek, mint az '56-os elítéltek rehabilitációja, Székelyföld fejlesztése, a verespataki bányanyitás felfüggesztése. Ebben már a környezetvédelmi miniszter is megerősítette, hogy Románia a bányanyitás esélyét tulajdonképpen csökkenteni kívánja. Ami számomra meglepő - és itt nagy kérdés, hogy a magyar kormány majd november 14-én hogyan áll ki ebben a kérdésben -, hogy a külügyminiszter kijelentése szerint a román fél nem zárkózik el az autonómia kérdésének megvitatásától sem, ha a magyar fél igényli, felveszik a napirendi pontok közé. “Pontosan meg kell határozni az autonómia értelmezését, egyeztetni kell a különféle koncepciókat” - hangsúlyozta a román külügyi tárca vezetője. Ez egy román lapban jelent meg.
Én szeretném, ha a Szülőföld Alap és az anyaország ezekhez a lehetőségekhez, amiket maga a külügyminiszter is kijelentett, úgy állna hozzá, hogy valóban ez a folyamat nem állna meg, hanem ebben a kérdésben határozott előrelépés történne. Hisz az Európa Tanácson belül is folyik az európai régiók kérdése, és itt megpróbálják a régió - ott, ahol a nemzeti kisebbségek élnek - és az autonómia kérdését kissé közelebb hozni, hisz az autonómia területén többféle lehetőség van. Az Európa Tanács is ebben a kérdésben úgy kíván nyitni, hogy adott esetben a nemzeti kisebbségek tekintetében ott, ahol nagyobb számban élnek - mint Székelyföld esetében -, ez minden további nélkül lehetségessé váljon.
A Szülőföld Alap programnál éjszakába nyúlóan vitatkoztunk erről a kérdésről, és az általunk felvetett, jelzett problémák sorra kezdenek beérni, hisz kevesebb támogatást kapnak, kevesebb szervezet kap támogatást. Önmagában a határon túli területeken az ott élő magyarság körében a felhígulás megindult. Ezt a Vajdaságban nagyon jól lehet érzékelni. Ha most Koszovó esete is végleges rendezésre kerül, ott is mintegy 150 ezer szerb él, és azoknak a mozgása, valószínűsíthetően, mint ahogy idáig is, a Vajdaság irányába történik meg, tehát a további hígulás folyamata sajnos érzékelhető lesz. Ha itt nem találjuk meg a megfelelő támogatási rendszert, hogy az oktatás, a kultúra kérdése esetében, az idegenforgalmi kérdés esetében tudjuk a határon túl élő magyarok helyzetét stabilizálni, akkor a felhígulásból adódóan rohamosan egyre fogy azon kultúra, idegenforgalom vagy adott esetben nyelvi kötődés, identitás, amelyek idáig a magyarságot a határon túl nagymértékben jellemezték. Ez a folyamat egyébként a Felvidéken is tapasztalható.
(18.20)
Úgy érzem, a Szülőföld Alap programját a parlamenti pártoknak nemcsak a 2005-2006-os tapasztalatok, hanem az elmúlt tizenhét év tapasztalatai alapján is érdemes lenne újragondolni, és a gazdasági erősödés, a határon túl élő magyarság nyelvének és identitásának megőrzése érdekében újfajta taktikát kellene kialakítani. Én már nagyon sokszor fogalmaztam úgy a parlamentben, nem biztos, hogy szerencsés, hogy a médián keresztül túllicitáljuk egymást, hanem az lenne a célszerű, ha az öt parlamenti párt szépen, csendben leülne, az alapértékekben megegyezne, és nagyon gyorsan, az éjszakában, kevesebb hangzavarral, kevesebb üzengetéssel lehetne olyan törvényt alkotni, amely a határon túli élő magyarság helyzetén igenis keményen és stabilan javítani tud. Nem akarom a román példát felhozni, de amikor az európai uniós csatlakozás időpontját megtudták, abban a pillanatban a más országokban élő románoknak az állampolgárságot szépen, csendben, fű alatt megadták, és ezzel stabilizálták a határon túl élő románok helyzetét. Nekünk is ezt kellene átgondolni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
