DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: (Az elnök jelzésére:) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy olyan adótörvénycsomag van előttünk, amit most értékelnünk kell vagy értékelnünk lehet, ami egy kisebbségbe került, és ezért egy elbizonytalanodott kormány adótörvénycsomagja. Ezt akár kiinduló helyzetnek is tekinthetjük, ez valamelyest ellenzéki képviselőket is megértésre késztethet. Az más kérdés, hogy ami politikailag esetleg elfogadható az egyetlen kormánypártnak, az jó-e a magyar gazdaságnak. Ezt kívánom itt az én elemzésemben vagy megszólalásomban elemezni.
A kormánynak azt a törekvését, hogy a konvergenciaprogramban megfogalmazott és célul tűzött, egyre javuló egyensúlyi feltételeket tartani akarja, ezt üdvözöljük. Kovács Tibornak mondom, vezérszónoktársamnak (Kovács Tibor: A Fidesz nem mondta!), hogy nincs olyan ellenzéki képviselő, aki arra bírná a kormányt, hogy mondjuk, a hiánycél tartásában másként gondolkodjon, és újra növelje azt a hiányt. Az ország azért nyög, mert önök lehetetlen hiányt halmoztak fel az elmúlt években, és az egyensúlyőrzés érdekében kénytelenek voltak az elmúlt években - és teszik még ezt most is - megszorításokat tenni. Tehát mi nem bátorítjuk önöket arra, hogy a hiánycélt ne tartsák. Tartsák! A kérdés csak az, hogy a hiánycél tartása mellett képesek vagyunk-e 2009-ben bizonyos mozgásokat elindítani a költségvetésben és az azt megalapozó adótörvényekben.
Egy állami számvevőszéki anyagra hivatkozom, ami azt mondja, hogy 2009-ben azért már azt is vizsgálni kellene, hogy a hiánycél tartása mellett a gazdasági dinamizálása érdekében teszünk-e érdemi lépéseket. És akkor, amikor ezt az adócsomagot megítéljük, akkor azt gondolom, ezt a nézőpontot kell szem előtt tartanunk.
Mivel ismerjük már a beterjesztett költségvetés számait, még ha azt nem is kezdtük el tárgyalni, ezért nyilvánvalóan abból indulhatunk ki, hogy ezek az adótörvények, amelyek a költségvetés bevételi oldalát alapozzák meg, milyen makrogazdasági feltételrendszerben működnek. 2008-ban a kormány 2,4 százaléknyi gazdasági növekedéssel, GDP-növekedéssel kalkulál, és a beterjesztett költségvetés azzal kalkulál, hogy ez 2009-ben 3 százalékos növekedés lesz. Szakértők már most figyelmeztetnek arra, hogy ez egy nagyon merész, ambiciózus cél, a jelenlegi pénzügyi válsággal terhelt környezetben ez nagy valószínűséggel nem lesz tartható.
Még szomorúbbnak gondolom azt, és itt a konvergenciaprogram számaira utalok, hogy a kormány csak azzal kalkulál növekedés tekintetében, hogy 2012-re majd azért ér el legalább 4 százaléknyi gazdasági növekedést, mert a külső feltételek javulását várja. A külső feltételek pedig - középtávon legalábbis - az elkövetkezendő évben nagy valószínűséggel nemhogy javítanák a gazdasági növekedés esélyét, hanem sokkal inkább csökkenteni fogják, és ezzel a kormány még most sem számol.
Valamelyest kalkulál a kormány a hazai fogyasztás élénkülésével. Amint már említettem Kovács Tibornak, mi azzal egyetértünk, hogy a hiánycélt tartani akarja a kormány, a 2009-es büdzsé 3,2 hiánycélt szolgál, és ezt reményeink szerint a kormány tartani is fogja.
A másik kérdés, amiről beszélnünk kell, hogy ez a törvénycsomag, amit beterjesztett a kormány, milyen célokat szolgál, és ezeket a célokat, ezeknek a reális teljesítését a konkrét lépések során érvényesíti-e. Mert azzal a céllal, hogy a gazdaság versenyképességét növeljük, azzal nyilvánvalóan egyetértünk, én már most azt mondom, hogy az elemzésem további részében arra a végkövetkeztetésre jutok, hogy ehhez vajmi kevés fogódzót ad a beterjesztett adótörvénycsomag. Hogy az adórendszert egyszerűsítsük - és vannak ennek a törvénycsomagnak ilyen lépései -, ez persze egy kívánatos cél, mert ha ezt az egyszerűsítést végre elérnénk - most sem teszünk ehhez érdemi lépéseket -, akkor nyilvánvalóan önmagának az egyszerűsítésnek az lenne a következménye, hogy ez már versenyelőnyt jelentene, sőt egy egyszerűbb adórendszert hatékonyabban tudna az APEH és a kormány erre feljogosított szervezete ellenőrizni is.
(10.50)
A fehérítéssel vagy a feketegazdaság hatáskörének szűkítésével mint céllal is természetesen egyetértünk, de itt is azt gondolom, hogy a kormány nem teszi meg azokat az érdemi lépéseket, amivel szembe kellene néznie; majd erre kitérek.
Beszélt Veres János az expozéjában arról, hogy a munkavállalási hajlandóságot kellene növelni. Kétségtelen, hogy ez egy helyes törekvés. Tarthatatlan az a helyzet, hogy nincs 4 millió munkavállaló ma már Magyarországon, akinek 6 millió másik embert kellene eltartania. Ez az adótörvénycsomag ennek a helyzetnek a megváltoztatására, azt gondolom, érdemi lépéseket nem tesz, és az csekély vigasz, hogy majd elénk kerül egy törvény, amiről “út a munkához” szlogennel beszélnek a kormány képviselői, ami majd bizonyos foglalkoztatásösztönzési lépéseket tesz: a Start Régió kártyára gondolok, új munkaerő foglalkoztatása esetén esetleg háromévi járulékmentesség.
Ezek mind szükséges és jó javaslatok lesznek valószínűleg, ha elénk kerülnek, de alapvetően az adórendszernek kellene megalapoznia azt a gazdasági környezetet, ami esélyt adna a foglalkoztatás nagyobb mértékéhez ebben az országban.
A kormányzati irományokban, tudom, hogy ez a 167 milliárd forintnyi csökkentés, amit megcélzott a kormány, bevételkiesést jelent nyilvánvalóan a kormánynak. Ez a GDP 0,6 százalékával egyenlő. Kaptunk is egy táblát, hogy ez gyakorlatilag hogyan oszlik meg. Azt látjuk, hogy a béreket terhelő adók szerény mértékben csökkennek, ezért a költségvetésnek lenne összességében 177 millió forint kiadása, de a tőkét terhelő adók esetében már felemás módon jár el a kormány. Erről Varga Mihály képviselőtársam szólt, amikor megemlítette azt, hogy persze, a cégeket terhelő különadót eltörölnék, de megemelnék a társasági adót 2 százalékkal. Tegyük hozzá, hogy a társasági adó alapját is szélesítik, ezért azt mondhatjuk, hogy itt valójában nem történik más, mint az ideiglenesnek beharangozott különadó állandósítása zajlik a magyar adórendszerben, csak más címen fogják ezt megtenni.
A cégautóadónál - ami összességében itt vihart vert - a számadatokból kétségtelenül megállapítható, hogy a régi típusú adó eltörlése 40 millió forint költségvetési kiesést jelent, de attól, hogy a cégautót vagyoni típusú adóvá teszik, ettől egyben 50 milliárd forintnyi bevételt remélnek, tehát összességében ezen az egy tételen is 10 milliárd forinttal több adóbevétele lesz a költségvetésnek. Összességében ez a GDP 0,6 százalékát kitevő adókiesés 167 milliárd forintot jelent, amiből a vállalkozásokra 122 milliárdnyi könnyítés jut, a lakosságra pedig 45 milliárdnyi. Ez egy nagyon szerény átrendeződés, amit majd még érinteni fogok.
Év közben azon a nagyon sok gazdasági egyeztetésen, amin részt vettünk, láttuk a kormány törekvéseit év közben. Hogy csak egy tanulmányra utaljak, Munka és vállalkozás címén egy hatástanulmányt mutatott be a miniszterelnök úr itt a parlamentben. Ezt 2008 márciusában kaptuk meg, ott nagyon merész vállalkozásokról, nagyon sok elképzelésről szólt ez a hatástanulmány. Ebből megvalósulni nem látszik gyakorlatilag semmi.
Biztos vagyok benne, hogy a gazdaság szereplői elégedetlenek azzal, ami előttünk van. Érzékelhető volt a gazdaság szereplőinek egyöntetű nyomása a kormány irányában, hogy itt valamifajta átrendeződés történjen a költségvetésen belül. Az, ami megtörténik ezzel a 167 milliárd forintnyi tétellel, az minden várakozást alulmúl, tisztelt államtitkár úr, és valószínűleg érdemi hatása a magyar gazdaságra sajnos nem lesz.
Beszélnek önök arról, hogy ezek az adókönnyítések az adóéket 2 százalékkal csökkentik, ami bizonyára így is van. Az önök számításai valószínűleg helyesek. A kiegészítő anyag, amit kaptunk, azt is mutatja, hogy 170 ezer forint bruttó bérjövedelemnél ennek az adóéknek a csökkenése a legnagyobb - ez 3,3 százalék -, aztán a nagyobb jövedelemsávokban ez már valamelyest csökken. De azt azért hozzá kell tennünk, hogy amikor az adóék csökkenését értékeljük - és ez persze pozitív elmozdulás önmagában -, azt tudnunk kell, hogy abban a tíz kelet-, közép-kelet-európai országban - amely közül nyolc velünk együtt csatlakozott az Európai Unióhoz, kettő: Románia és Bulgária pedig azóta tagja ennek az elit klubnak -, ha tehát ennek a tíz országnak a statisztikáját nézzük csak az adóék szempontjából, akkor Magyarországon ez az adóék az 1995 és 2006 közötti időszakban - átlagszámot mondok - 25,35 százalék volt, messze a legnagyobb volt ebben a tíz országban. Úgyhogy ezen csökkenteni ilyen szerény mértékben valószínűleg nem jelent még versenyelőnyt ezekhez az országokhoz képest, márpedig nekünk mindig ezekhez az országokhoz képest kellene mérni magunkat.
Az a járulékcsökkenés, amit önök megcéloztak, és a minimálbér kétszeresénél, 138 ezer forintos havi bruttó jövedelemnél jelentene 5500 forint többletet, ha ezt a kis- és középvállalkozók szempontjából mérlegeljük, ahol mondjuk, 5-10 embert foglalkoztatnak, és akkor havi ennyi megtakarításuk van abból, hogy szerény mértékben csökkennek a járulékok, akkor látjuk, hogy mondjuk, egy 10 vagy 5 főt foglalkoztató vállalkozás esetében ez olyan minimális, olyan jelképértékű elmozdulás, ami érdemben nem segít ezen a vállalkozói világon. Holott ezeket a kis- és középvállalkozókat kellene tudni megmozgatni, mert csak az ő foglalkoztatásukon keresztül érhetnénk el, hogy ne 4 milliónál kevesebb magyar munkavállaló legyen kénytelen eltartani 6 millió másik embert Magyarországon. A költségvetés ennek érdekében semmit nem tesz.
Pozitívumként tüntetik föl, és valószínű, hogy itt a számok megint igazak, hogy azzal, hogy a személyi jövedelemadó sávhatárát 300 ezer forinttal eltolják, ez 1,7 millió magyar adózó számára és az összes adózó 40 százalékát érintően valamelyest kedvezményeket jelent.
Szembe kellene néznünk azzal az alapvető kérdéssel, hogy mi volt várható a kormánytól, vagy mit vártak a gazdaság szereplői ezen egyeztetések során a kormánytól, hogy milyen adótörvényt fog beterjeszteni.
A gazdaság szereplői abban bíztak, hogy nem egyszerre történik meg egy radikális lépés, de 2-4 év alatt radikális átcsoportosításokra kerül sor a költségvetésben. Elvárták volna azt, hogy a gazdaság növekedéséhez, a gazdaság dinamizálásához érdemi lépéseket tegyen a kormány. Elvárták volna azt, hogy olyan intézkedéseket hozzon, ami a foglalkoztatás érdemi bővülését jelenti, és azt is remélték volna, hogy a feketegazdaság visszaszorítása érdekében érdemi lépéseket tesz a kormány. Másként vizsgálva ezeket a kérdéseket, azt is feltehetjük magunknak, hogy milyen feltételeknek kellene megváltozniuk ahhoz, hogy egy versenyképesebb magyar gazdasági környezetet hozzunk létre.
Azok a számok, amiket elmondok, nyilvánvalóan a szakértői anyagok felhasználásával készülnek, amire Varga Mihály képviselőtársam is utalt. Az első, amit a vállalkozói kör vagy a szakértők megfogalmaztak, hogy a GDP-arányos adóterhelésen érdemben változtatni kellett volna. Ezek a szakértői anyagok azt mondják - és ez bizonyára vitathatatlan -, hogy nemzetközi összehasonításban is példátlanul magas a magyarországi adóterhelés. Ez a GDP 40 százalékát is eléri. Ha egy összehasonlító számot mondok megint közép-kelet-európai versenytársaink kapcsán, akkor azt mondhatjuk, hogy ez az adóterhelés GDP-arányosan Szlovákiában mindössze 29,3 százalék, és Lengyelországban is csak 34,9 százalék. A mi 40 százalék fölötti arányunk nyilvánvalóan óriási versenyhátrányt jelent.
A gazdaság szereplői elvárták volna, hogy a kormány legalább az első évben a GDP mintegy 1,5, a merészebbek azt várták volna, hogy 2,5 százalékának megfelelő mértékű adócsökkentést fog tervezni. Ezzel szemben a kormány, mint már említettem, a GDP mindössze 0,6 százaléknyi csökkentését merte felvállalni. Ez a minimálisan elvárt 1,5 százalékhoz képest még a felét sem éri el, ezért ez nagyon szerény kormányzati teljesítmény, amit a kormány fel mert vállalni.
(11.00)
A gazdaság szereplői azt várták volna, hogy négy év alatt a GDP 4,2 vagy esetleg 4,5 százalékát kitevő csökkentést fogunk elérni, ez az a bűvös 1000 vagy 1100 milliárdos tétel. Ezzel se történne csoda Magyarországon, mindössze megközelítenénk a lengyelországi adóterhelést. Első évben látva, hogy a kormány mit vállalt fel, és látva, hogy a kormány csak a nemzetközi környezet javulásában bízik, azt mondhatjuk, hogy itt érdemi lépések az elkövetkezendő időszakban se várhatók.
A költségvetési kiadások jelentős mérséklésére a kormány lehetőséget se lát, pedig ezek a szakértői anyagok azt mondják, hogy régiós összehasonlításban erre lenne lehetőség. Meg is fogalmaznak ilyen tételeket. Például azt mondják, hogy jelentős kiadáscsökkentés lenne elérhető akkor, ha a szociális kiadások célirányossága és hatékonysága vonatkozásában elmozdulások történnek. Nincs az országban olyan épeszű önkormányzati vezető, aki azt a szociális rendszert, amit önök működtetnének, helyeselnék, önök mégse mernek hozzányúlni ehhez a rendszerhez, pontosabban: nem akarnak hozzányúlni ehhez a rendszerhez, mert ez a rendszer úgy működik, hogy a Szocialista Párt szavazatszerző képességét erősítse.
Az államigazgatásban azt mondják a szakértők, hogy további bürokráciacsökkentésre lenne lehetőség. Nem kísérleteznek az adótörvények módosítása kapcsán semmi ilyennel. A feketegazdaság visszaszorítása kapcsán persze tesznek néhány formális lépést, de nem néznek szembe azzal az alapvető tétellel, amit szintén a gazdaság szereplői megfogalmaznak, és ezt mondjuk, kár lenne tagadni, hogy így van, hogy vannak az országban sajnos olyanok, akik nagyon alacsony jövedelemből élnek, de vannak olyanok is, akik csak alacsony jövedelemre vannak berendezkedve vagy bejelentve.
Ezen a helyzeten csak akkor lehetne változtatni - mondják a gazdaság szereplői -, hogyha az alacsony jövedelmeket jobban adóztatnánk, azzal, hogy akik tényleg nem tudnak megélni az alacsony jövedelmeikből, azok egy kompenzációt a szociális rendszerben kapnának. Így el lehetne érni azt, hogy azok, akik viszont jobban élnek, de kibújnak az adó alól azzal, hogy alacsony jövedelemre vannak bejelentve, viszont adóztathatók lennének. Ezek lennének az izgalmas kérdések, ezzel való szembenézés egy adótörvény módosítása kapcsán, de erre önök kísérletet sem tesznek.
Reméltük, sokan reméltük, hogy az egyszerűsítésnek az is része lesz, hogy a sok kis adót eltörlik. Sokáig úgy tűnt, hogy erre látnak önök lehetőséget. Most az adótörvényekben erre érdemi lépést nem tesznek.
Adóbevallás, nyilvántartás, benyújtás egyszerűsítésére is - mondják a gazdaság szereplői - több lehetőség lett volna, mint amit megcéloztak.
Ha egyes módosításokra akarnék kitérni - idő hiányában ezt nem teszem -, akkor csak újra ráerősítek arra a legálságosabb megoldásra, amit önök választottak a különadó eltörlése kapcsán, mert nem tettek mást, mint a különadót állandósítják a magyar adórendszerben. Ezt ki kell mondani, és ezt tudatosítani kell a magyar vállalkozói körrel, mert ugyan eltörlik a különadót, de ezzel együtt megemelik a társasági adót is, nemcsak megemelik 2 százalékkal a társasági adót, hanem a társasági adó alapját célzó bázist is növelik, és ezzel többé-kevésbé azt érik el, hogy állandósulni fog az a különadó, amit önök ideiglenesen akartak bevezetni a magyar adórendszerbe.
Milyen következtetéseket vonhatunk le a beterjesztett adótörvények kapcsán? Az első következtetésem az, hogy ez egy bátortalan és elbizonytalanodott kormánynak az adótörvénye. Igazán jó célokat tűz ki, de a jó célok megvalósítása érdekében nem mer felvállalni igazi döntéseket.
A következő következtetésem, amit levonhatok a beterjesztett adótörvényről, hogy nem hoz létre érdemi versenyképességet növelő helyzetet. Azt is mondhatnám, és ez a végkövetkeztetésem, hogy sajnos a versenyképességünk a közép-kelet-európai versenytársainkhoz képest továbbra is szerény, azt is mondhatnám, hogy a versenyhátrányunk, amit felhalmoztunk magunknak, állandósul.
A beterjesztett adótörvények ilyen szempontból nem támogathatók, mert nem hozzák azt az elvárt elmozdulást a magyar gazdaság érdekében, amit minimálisan elvártak volna a gazdaság szereplői, és amit felelősséggel, de elvártunk volna ellenzéki képviselők is. Ezért ezt a javaslatot támogatni nem tudjuk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiban.)
