JOSÉ MANUEL BARROSO
JOSÉ MANUEL BARROSO
JOSÉ MANUEL BARROSO, az Európai Bizottság elnökének felszólalása a Magyar Országgyűlésben: * Az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda Zrt. által hitelesített angol nyelvű szöveg hiteles magyar fordítása.
Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Képviselő Asszonyok és Urak! Nagykövetek, tisztelt Vendégek! Hölgyeim és Uraim!
Megtiszteltetés számomra, hogy a magyar demokrácia bölcsője, a Magyar Országgyűlés előtt szólhatok. Ez a mostani a második látogatásom a Magyar Országgyűlésben. 2006-ban jártam itt először, az 1956-os magyar forradalom, az önkényuralom elleni felkelés megünneplésekor, amely történelmi pillanat volt az Önök szabadságharcában.
Örömmel és hálával tölt el, hogy részt vehetek az Európáról szóló vitában Magyarországon, és szeretnék tisztelegni Magyarország előtt a 2004-es csatlakozása óta az Európai Unióban betöltött szerepéért. Mindenki számára, aki közvetlenül foglalkozik az európai politikával világos, hogy Magyarország visszatért Európa központjához. Az a tény, hogy Magyarország volt az első tagállam, s Önök az első parlament, amely ratifikálta a Lisszaboni Szerződést, ékesen bizonyítja Magyarország európai elkötelezettségét.
A Lisszaboni Szerződés az első olyan uniós szerződés, amelyet 27 tagállam tárgyalt és írt alá – tehát azok az államok is, amelyeknek nem volt lehetőségük részt venni a korábbi szerződések tárgyalásában, a Római Szerződéstől a Nizzai Szerződésig. Ezért logikus, hogy mindazon országok, amelyek lelkesen pártolták a legutóbbi bővítést, teljes mértékben támogatják a Lisszaboni Szerződést. A Magyar Országgyűlés világosan érzékeli ezt az összefüggést, és nagyon örülök, hogy ezt tapasztalom.
Mától Magyarország ad otthont az Európai Innovációs és Technológiai Intézetnek. Részt vettem a délelőtti nyitóünnepségen, s hadd mondjam el, hogy igen nagyra értékelem a Magyarországon tapasztalható nemzeti konszenzust az európai tudományos haladás előmozdítására felállított intézet jelentőségét illetően. Mint tudják, szívügyemnek tekintettem az Intézet létrehozását. A Bizottság is kiemelt fontosságot tulajdonított az Intézetnek, és nagyon büszke vagyok arra, hogy még a mandátumunk lejárta előtt sikerült tető alá hozni. Az innováció ugyanis kulcskérdés Európa jövője számára, s az Intézet központi szerepet játszik majd egy innovatívabb Európa formálásában.
Az a tény, hogy éppen Budapestre települt az Intézet, egyben tisztelgés a magyar tudományos hagyományok előtt. Legutóbb nem kevesebb, mint 18 magyar születésű, vagy magyar anyanyelvű Nobel-díjas tudóst számoltam össze. Nem sok ország mondhatja ezt el magáról, és talán nincs még egy olyan, népességét tekintve Magyarországhoz hasonló méretű ország, amely ilyen rendkívüli teljesítménnyel büszkélkedhet.
Tisztelt Elnök Asszony, Hölgyeim és Uraim!
A parlamenti dimenzió az Európai Uniós demokrácia központi eleme. Azonban az európai parlamenti dimenzió nem csak az Európai Parlamentet, hanem a nemzeti parlamenteket is jelenti, hiszen ezek fontos szerepet játszanak az Európai Unió politikájában.
2006-ban jelentettem be a Bizottság nevében azon szándékunkat, hogy minden új javaslatot és konzultációs dokumentumot közvetlenül eljuttatunk az egyes nemzeti parlamenteknek, hogy reakciójukkal járuljanak hozzá az uniós politikaalkotási folyamathoz. Ily módon egyfajta permanens párbeszéd jön létre a nemzeti parlamentekkel, amelyek lehetőséget kapnak, hogy aktívabban vegyenek részt az uniós politikák előkészítésében és alakításában. Ezzel is közelebb kerülünk az európai polgárokhoz. Természetesen – mint Önök is tudják – brüsszeli napi tevékenységünk során az Európai Parlamentnek tartozunk beszámolási felelősséggel, de úgy gondolom, ha közelebb akarjuk vinni Európát az európai polgárokhoz, fontos, hogy a nemzeti parlamentek vállaljanak aktívabb szerepet az európai politikában. Ezt nemcsak udvariasságból mondom, mert épp egy parlament előtt beszélek, hanem mély meggyőződésből. Ha megengednek egy személyes megjegyzést, 29 éves voltam, amikor először választottak meg portugál parlamenti képviselőnek, talán megértik tehát, hogy valóban mély a meggyőződésem a demokrácia és a polgárokhoz való közelség iránt. Ugyanis Európa nem lehet bürokratikus vagy technokratikus – demokratikus Európát akarunk.
2006 szeptemberében kezdődött a politikai párbeszéd a nemzeti parlamentekkel, és azóta a parlamentek összesen 263 véleményt juttattak el a Bizottsághoz. Igen pozitívnak értékeljük ezt az eredményt, bár természetesen még tovább is erősíthető az együttműködés. A nemzeti parlamentek három szempontból találják hasznosnak ezt a mechanizmust: ezáltal proaktívabb hozzáállást tanúsíthatnak az európai kérdésekhez; erősíti az információhoz való jogukat; valamint lehetővé teszi számukra, hogy erősítsék a saját kormányuk fölötti ellenőrzést.
Az, hogy az egyes nemzeti parlamentek ilyen érdeklődést mutatnak az új mechanizmus iránt, szintén bizonyítja az Európai Unió iránti elkötelezettségüket.
A Bizottság valóban kiemelt fontosságot tulajdonít a nemzeti parlamentekkel való kapcsolatnak. A párbeszéd-mechanizmuson kívül 21 tagállam parlamentjét volt szerencsém meglátogatni. A Bizottság tagjai összesen több mint 400 alkalommal találkoztak nemzeti parlamentekkel és parlamenti bizottságokkal. Az európai integráció történetében nem volt még egy ilyen Európai Bizottság, amely ennyiszer tartott volna beszédet nemzeti parlamentek előtt.
Az elkövetkező időszakban tovább erősödik a nemzeti parlamentek ellenőrzési joga európai ügyekben, uniós szinten még inkább hallathatják majd szavukat, legfőképp a szubszidiaritás elvének betartására létesített új mechanizmusokon keresztül. Erről szól a Lisszaboni Szerződés, és a magam részéről üdvözlöm a parlamentek hatalmának erősödését a közös európai projektben.
Emellett azonban szeretném hangsúlyozni, hogy a szubszidiaritás elve az Európai Unió hatékonyságát is erősíti, mégpedig az intézményes partnerség hatékonyságának javítása révén. A szubszidiaritás nem jelent ürügyet intézményes akadályok emelésére, vagy az európai integráció bármiféle regressziójára.
Hölgyeim és Uraim, hadd folytassam a legutóbbi bővítés hozta európai újraegyesítés pozitív hatásával. Az európai bővítés alapelveit ezzel a három szóval foglalnám össze: béke, szabadság, szolidaritás.
Most, amikor a hatalmas európai kontinens városaiba ismét tankok gördültek, az emberek pedig menekülnek a katonai összecsapások elől, minden eddiginél helyénvalóbb, hogy felidézzük, mit is jelent az európai projekt. Mindenek előtt békét jelent. A történelem során először egyesült újra békésen Európa, a 2004-es és a 2007-es bővítés során. Ám az “európai béke” nem csak azt jelenti, hogy nincs háború. Az európai politikai rendeződés és szerveződés új módját is jelenti: olyan politikai rendet, amelyben az intézmények, a szabályok és a tárgyalás lép az erőszak és a háborúk helyébe. Sokkal jobb, ha a parlamentben folytatunk élénk politikai vitát, mintha teret engednénk az erőszaknak. Ez a demokratikus politizálás.
De a bővítés a szabadságról – a politikai szabadságról is szólt. Alig több mint fél évszázaddal ezelőtt a magyar nép Budapest utcáin tett tanúságot szabadságszeretetéről, a demokrácia iránti óhajáról, és az Európához való visszatérés szándékáról. A szabadságharcot, az igazság iránti küzdelmet rövid távon eltiporta a szovjet katonai hatalom. Ám a szabadságharcos szellemet soha nem tudta megtörni, a szellem tovább élt.
1989-ben Magyarország végre a szabad világ része lett – az Európai Unió, e szabad országok által létrehozott önkéntes közösség tagállama. Az Európai Unió a szabadságukért oly sokáig küzdő közép-európai országok természetes célpontja.
Ha megengedik, ismét személyes példához nyúlnék. A szabadság, a demokrácia és az európai integráció közötti kapcsolat az én személyes és politikai tapasztalatomnak is része. Olyan országban nőttem fel Európa délnyugati részében, ahol akkor nekünk sem jutott osztályrészül a politikai szabadság. Ma is emlékszem, hogy 18 éves koromig nem olvashattam el minden könyvet, amit pedig el akartam olvasni, és az én generációm sem azt a politikai életet kapta, amelyre vágyott. A portugál nép is Európa, az Európai Közösség felé törekedett, mi is ebben láttuk a szabadság és a demokrácia garanciáját. Sok délnyugat-európai országban az Európai Unió jelenti a mi generációnk számára a demokráciát és a szabadságot. Ez a történelmi tapasztalat két meggyőződést szilárdított meg bennem – ezeket szeretném Önökkel is megosztani.
Az Európai Unió bővítése az európai történelem egyik legnagyobb sikere. Az európai építkezés pedig mindenekelőtt a szabadságról és a szolidaritásról szól.
A bővítés harmadik alapelve éppen a szolidaritás. A Bizottság álláspontja szerint a szociális és gazdasági kohézió az Európai Unió egyik alapvető sarokköve és az marad a jövőben is. Úgy gondolom, Európán belül nem volna szabad “gazdag” és “szegény”, “régi” és “új”, “kis” és “nagy” országokat megkülönböztetni. Valamennyi európai országnak ugyanolyan méltóság jár. Az igazság az, hogy amikor az alapító atyák a II. világháború után elindították az európai projektet, voltaképpen minden európai ország egyaránt szegény volt. Egyes szerencsésebb országoknak módjuk volt megtenni az európai integrációhoz vezető első lépéseket. Másoknak a rossz oldalon állók tragikus sorsa jutott. Az európai kohézió és konvergencia az az eszköz, amelynek segítségével felszámolhatjuk ezt a történelmi igazságtalanságot.
A 2007-2013-as uniós költségvetési időszak magyarországi régiókat is érintő előirányzatai, a közlekedés, a környezetvédelem, a kutatás, az innováció, a vállalkozásfejlesztés és a szociális infrastruktúra területére irányuló befektetések jelentős javulást fognak hozni a magyar polgárok gazdasági és szociális viszonyaiban. Ám a hatékonyság érdekében alapvetően fontos, hogy létrejöjjenek és működjenek a megfelelő monitorozási és ellenőrzési rendszerek.
A kohéziós politikával kapcsolatban két további dolgot szeretnék említeni. Először is szeretném hangsúlyozni, hogy szoros kapcsolat áll fenn a kohéziós politikák és a rugalmasabb, versenyképesebb, nyitottabb gazdaság között. Alapvetően fontos, hogy a kohézió innovációval párosuljon. Időnként azt hallom, hogy a kohézió a múlt politikája, a jövő pedig a versenyképességről szól. Én ezzel nem értek egyet. Ellenkezőleg – épp arra van szükség, hogy összekapcsoljuk a két célt: erősítsük a kohéziót, de oly módon, hogy egyben ösztönözzük a tagállamok, a régiók versenyképességét, hogy Európa sikeresen állja az erősödő külső nyomást a világviszonylatban is egyre élesedő versenyben. Tehát kohézió, innovációval együtt, de nem hanyagolhatjuk el a hátrányos helyzetben lévőket sem, különösen a legelmaradottabb régiókat. A kohéziót és a gazdasági konvergenciát erősítő politikáknak figyelembe kell venniük a társadalmi, gazdasági és regionális egyenlőtlenségeket. Épp ezért van szükség a szolidaritásra. Márpedig a bővítés a békéről, a szabadságról és a szolidaritásról is szól.
Tisztelt Elnök Asszony, tisztelt Képviselők!
A két legutóbbi bővítésnek volt egy igen fontos tanulsága: az Európai Unió az igazságosságot és stabilitást is képviseli. E téren azonban kihívással kerülünk szembe: az Unió európai igazságosságot és stabilitást erősítő képessége túl kell, hogy mutasson a bővítés keretein. Olyan mechanizmusokra van szükség, amelyek segítségével azok az államok is megszilárdíthatják politikai és gazdasági rendszerüket és növelhetik biztonságukat, stabilitásukat, amelyek nincsenek abban a helyzetben, hogy csatlakozhassanak az Európai Unióhoz. Ezért a jövőben az európai általános politikai és biztonságpolitikai helyzet szempontjából felértékelődik az Európai Unió és Kelet-Európa közötti partnerség jelentősége. A Bizottság felgyorsította a kelet-európai partnerségre vonatkozó javaslat előkészítésének munkálatait. A javaslatot ez év vége előtt terjesztjük be.
Az Európai Unió rendszerének alapelveit és értékeit szomszédainkra is ki kell terjeszteni. A szomszédos régióknak is szükségük van az uniós módszerre, amely segítségével egységbe foglalhatják a különféle nemzeti tapasztalatokat; szükségük van a nyitott társadalom és a nyitott gazdaság európai alapelvére, a multilaterális államközi együttműködés európai modelljére, a politikai konfliktusmegoldás békés eszközeire.
Az úgynevezett “új” tagállamoknak központi szerepet kell játszaniuk ebben az erőfeszítésben. Ezek a tagállamok maguk is megküzdöttek a demokráciáért, a szabadságért és a szolidaritásért; nekik kell tehát élen járniuk, amikor más országokat segítünk ugyanezekért az értékekért folytatott harcukban. Tudom, hogy Magyarország szilárdan támogatja a szomszédos keleti régiók stabilizálására irányuló uniós erőfeszítéseket, és üdvözlöm ezt a hozzáállást. Mint ahogy igen hálás vagyok azért a lankadatlan támogatásért, amelyet Magyarország az Európai Unió bővítéséhez nyújtott.
Tisztelt Elnök Asszony, tisztelt Képviselők, Hölgyeim és Uraim!
Le kell szűrnünk a mostani kaukázusi válság tanulságait. Az első és legfontosabb tanulság, hogy tekintettel az energiaszállítási útvonalakra, valamint a stabilitás hiányára bizonyos szomszédos térségekben, Európának minden eddiginél nagyobb szüksége van a közös energia-politikára – olyan energia-politikára, amely a külső energiafüggőség helyett biztosítja az energia-ellátás diverzifikálását és növeli az európai energia-biztonságot. Ez egyben rávilágít arra is, hogy újfajta környezetvédelmi politikákra is szükség van. Ám felelősségünknek, hogy megfékezzük a klímaváltozást és megóvjuk Földünket a jövő generációk érdekében, van egy biztonsági dimenziója is: a klímabarát társadalom egyben biztonságunkat és stabilitásunkat is erősíti.
Az uniós energiaügyi és klímaváltozási jogalkotási csomag választ ad ezekre a gondokra, és azt célozza, hogy valamennyi tagállam méltányos erőfeszítést tegyen. A méltányosság a csomag központi alapelve. Tisztában vagyunk vele, hogy Magyarország sajátos problémákkal szembesül, és folyamatos megbeszéléseket folytatunk a magyar szervekkel a konstruktív megoldás érdekében, de azt is tudjuk, hogy Magyarország teljes mértékben támogatja az energiacsomagot, és számítunk is az Önök aktív részvételére és kötelezettség-vállalására.
Környezetvédelmi egyensúlyunk, biztonságunk, nemzetközi hírnevünk és vezető szerepünk a tét, létfontosságúak lesznek tehát az elkövetkező hónapok. A Bizottság csomagja jobb Európához, az európai polgárok számára nagyobb biztonsághoz fog vezetni.
Az elmúlt egy hónap eseményeiből leszűrhető másik tanulság az, hogy az Európai Uniónak erősítenie kell külpolitikai kapacitását. A kaukázusi válság kapcsán tapasztalhattuk, hogy az Európai Unió volt az egyetlen külső szereplő, amely valamiféle javaslatot tudott tenni a békés megoldásra. Láthatjuk, hogy amennyiben a tagállamok megtalálják a közös platformot, az Európai Unió politikailag és katonailag érzékeny helyzetekben is igen fontos és aktív tényező lehet a béke előmozdítása érdekében. Ehhez a tagállamok elkötelezettsége, egységes cselekvési szándéka szükséges. De megfelelő eszközökre is szükség van, amelyek birtokában határozottan léphetünk fel egy olyan világban, amely egyre ingatagabb, kiszámíthatatlanabb, sőt néha egyre veszélyesebb is. A Lisszaboni Szerződés ez az eszköz, és ez még egy okkal több, hogy sikeresen zárjuk le a ratifikációs folyamatot. Meggyőződésem, hogy Európa és az európai értékek nem csak az Európai Unió számára fontosak, hanem a szomszédos régiók, sőt az egész világ számára is. Ha pedig sikerül megerősíteni egységes cselekvési képességünket, mi, az Európai Unió, nagyon fontos erőtényező leszünk nemcsak az európai kontinensen, hanem világviszonylatban is.
Tisztelt Elnök Asszony, tisztelt Képviselők, Hölgyeim és Uraim!
Végezetül hadd utaljak ismét Magyarország legújabb kori történelmére. Az Európához való visszatérés a demokráciát, a szabadságot, a békét jelenti Magyarország számára. Miközben ezekért az értékekért küzdöttek, Önök is leszűrték múltjuk tanulságait: elutasítják az önkényuralmat, a katonai megszállást, a háborút, a szegénységet és a gazdasági kizsákmányolást.
A legutóbbi bővítés tehát az Unió megújulását is jelentette a bennünket meghatározó értékekkel és alapítói elvekkel együtt; tisztán látjuk, mi az, amit képviselünk és mi az, amit elutasítunk. Ennek fényében a kibővült Európai Unió egyben egy megifjodott, erőteljesebb Unió is. Bízom benne, hogy Magyarország központi szerepet fog játszani ebben az Unióban.
[Azt kívánom a magyar népnek és vezetőinek, hogy az európai család megbecsült tagjaként legyenek sikeresek demokráciájuk fejlesztésében, gazdaságuk felvirágoztatásában, a társadalmi szolidaritás erősítésében; és járuljanak hozzá a jövőben is közös európai céljainkhoz.
Köszönöm.]
