LIPŐK SÁNDOR
LIPŐK SÁNDOR
LIPŐK SÁNDOR (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A dohányzás következményeként 19 percenként meghal egy ember Magyarországon, naponta mintegy 70, évente pedig 28 ezer ember hal meg, akiknek halála összefüggésbe hozható a dohányzással. Ez körülbelül kétszer több, mint ahányan alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás, baleset, erőszakos halál, öngyilkosság és AIDS miatt összesen meghalnak.
Ma Magyarországon szinte minden sarkon hozzáférhetőek a dohánytermékek. Az is tény, hogy bár törvény tiltja, de dohánytermékekkel a fiatalkorúakat kiszolgálják, ennek betartása a folyamatos és hangsúlyos állami fogyasztóvédelmi ellenőrzések ellenére is nehézkes. A fiatalkorúak gyakorlatilag érdemi korlátozás nélkül hozzáférhetnek a dohánytermékekhez. Efelől a dohányzásra vonatkozó statisztikai adatok nem hagynak kétségeket.
Egy 2006-ban a GKI Gazdaságkutató Zrt. által végzett kutatás szerint 2004-ben Magyarországon körülbelül 23 ezer 35 év feletti állampolgár halt meg a dohányzás következtében. Majdnem minden harmadik 35 év feletti férfi dohányzás miatt hal meg. A költségek körülbelül fele-fele arányban közvetlen és közvetett költségek, jelentős részben a gyógyszerkiadás, a rokkantnyugdíj és a fekvőbeteg-ellátás költsége, valamint a betegség miatti jövedelemkiesés. Ez azt jelenti, hogy 2004-ben Magyarország nemzeti össztermékének 1,7 százaléka veszett el dohányzás miatt. A passzív dohányzás 2004-ben 2300 halálesetet okozott a 35 év feletti korcsoportban, és bár a költségei csak a GDP 0,1 százalékát teszik ki, a 17 milliárd forintos okozott kár szintén jelentős. 2004-ben az aktív és passzív dohányzás konzervatív becslés alapján 379-397 milliárd forint kiadást okozott a költségvetésnek. Ugyanabban az évben az állam a dohánytermékek jövedéki adójából 183,9 milliárd és áfájából 73,9 milliárd, összesen 257,8 milliárd forint bevételre tett szert, azaz több mint 120 milliárddal kevesebbre, mint amennyit állampolgárai dohányzása miatt elköltött. Sajnos a dohányzásprevalencia 2010-ben lényegében nem változott, így ezek az arányok igazak a 2010. évre is.
A Világbank és a WHO különböző kutatásai egyaránt kimutatták, hogy a világ országainak 2,8-szer annyiba kerül a dohányzás, mint amennyi bevételt jövedéki adó, áfa formájában hoz. Ezekkel a tényekkel 2002 és 2010 között Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon is tisztában voltak, ám nem tettek semmit, inkább engedtek az igen erőteljes dohánylobbinak, és az egészségmegőrzés, a megelőzés helyett inkább vizitdíjat és kórházi napidíjat akasztottak volna az emberek nyakába. Nekünk volt bátorságunk ahhoz, hogy a dohánylobbival folytatott nehéz küzdelemben elérjük, hogy a dohány-kiskereskedelem állami monopólium legyen. Népegészségügyi szempontból tehát mindenképp indokolt, hogy Magyarországon 2013. július 1-jével bevezetésre kerülő új dohány-kiskereskedelmi rendszer célja az európai céloknak megfeleljen: a fiatalkorúak dohányzásának minél hatékonyabb visszaszorítása, egészségük hatékony védelme.
A rend kedvéért szeretném felidézni azokat a jogszabályokat, amelyek során kikristályosodott a július 1-jétől induló rendszer. Az Országgyűlés 2012. szeptember 24-én fogadta el a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló CXXXIV. törvényt, amely célul tűzte ki a 18 év alattiak védelmét, és ennek jegyében állami tulajdonba vette a dohány kiskereskedelmének jogát, amelyet koncesszióba ad ki. A jogszabályon kisebb módosításokat hajtott végre a 2012. december 11-én elfogadott 2013. évi I. törvény, amelyben pontosították a dohányboltok külső megjelenésére vonatkozó, a koncessziós pályázatról szóló szabályokat, és bővítették a forgalmazható termékek körét: szerencsejáték és dohánykiegészítő termékek. A 2013. évi I. törvény további módosításaként lehetővé tette, hogy a dohány-kiskereskedelmi tevékenység fedezetének biztosítása érdekében szeszes italt, kávét, energiaitalt, újságot, ásványvizet és üdítőt is forgalmazhassanak a dohányboltok.
Szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy az eredeti törvény ezen módosításai mind a dohány-kiskereskedelmi szakma, a magyar kis- és középvállalkozók észrevételeinek megfelelően született meg. Máskor az a kritika tárgya, hogy nem egyeztetünk az érintettekkel, amikor pedig ez megtörténik, akkor pedig azért kritizálnak minket, de ezt a baloldaltól már megszokhattuk, mint ahogyan a mostani pályázati eredményekkel kapcsolatos és a közeledő választásoktól nyilván nem független hangulatkeltés sem lep meg minket. Mindenképp mulatságos látni, hogy a baloldalon gyülekező fél tucat párt a korábban ördögnek kikiáltott Jobbikkal karöltve hogyan próbál belekapaszkodni és politikai tőkét kovácsolni a botránykeltésből, közben pedig nem veszik észre, vagy rosszabb esetben pontosan tudják, hogy ezzel csak és kizárólag a dohánylobbi szekerét tolják - mert ugyan kinek lenne érdeke az, hogy megakadályozza a dohányboltok rendben történő elindulását? Természetesen a külföldi dohánymultiknak.
(18.50)
Ám felhívnám az ellenzéki képviselőtársaim figyelmét, hogy a zavarkeltéssel nem a Fidesznek ártanak, hanem azoknak a fiatalkorúaknak, akiknek szüksége lenne a védelemre, és azoknak a magyar kisvállalkozásoknak, akik a mostani rendszerrel lehetőséghez jutnának. (Göndör István: Önkormányzati képviselők.) Nem tudjuk garantálni, hogy a trafikpályázat minden nyertese MSZP-szavazó, ahogy nyilvánvalóan azt sem lehet kizárni, hogy vannak olyanok a nyertesek között, akik korábban a Fideszre szavaztak, de ez a legkevésbé sem volt része az elbírálásnak. Önök most korrupciót és mutyit emlegetnek, de még ha lenne is valóságalapja az önök vádjainak, az eltörpülne azon korrupciós szálak között, amelyek az MSZP-t az alvilággal fűzik össze. Tisztelt MSZP-s Képviselőtársaim! Szeretném javasolni, hogy ha tisztában akarnak lenni a hazai dohánypiac anomáliáival, információért forduljanak Portik Tamáshoz, biztos vagyok benne, hogy e téren is vannak összeköttetései.
Ezek után most megragadnám a lehetőséget, hogy a törvényjavaslat érdemi tartalmáról is tájékoztassam önöket. A javaslat célja olyan további, az alkalmazhatóságot segítő pontosító szabályok lefektetése és az uniós jogfejlődésből fakadó kihívások kezelése, amelyek a legutóbbi módosítás óta szükségessé váltak. A legfontosabb változás, hogy a javaslat reagál azokra a kiskereskedők részéről érkezett észrevételekre, amelyek szerint a dohánybolt működőképessége érdekében szükség van a minimális kereskedelmi árrés törvényi garantálására. Az árrést ennek megfelelően 10 százalékban állapítja meg a tervezet, ilyen mértékű árrés mellett a kiegészítő termékek forgalmazásával együtt a kisebb forgalmú településeken is biztosítható lesz a szerény jövedelmezőség.
A javaslat pontosítja a dohánykereskedelmi koncessziók pályázatának szabályait, és rendelkezik arról, hogy az első, majd legalább egy megismételt eljárást követően 36 hónapig nem szükséges új pályázatot kiírni. Lehetőség lesz arra, hogy az állam mozgóboltok útján is gyakorolhassa a dohánykereskedelmi tevékenységét. A tervezet szigorítja a vámhatósági engedélyezést, eszerint nem adható engedély abban az esetben, ha a kérelmezőnek 30 napon túli lejáratú köztartozása vagy adótartozása van.
A jogszabály-tervezet módosítja a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvényt, külön rendelkezéseket állapít meg a dohány-kiskereskedelmi koncessziók pályázati szabályaira. A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosítása egyfelől - feloldva a korábbi korlátozást - lehetővé teszi a kiskereskedő részére, hogy az adómérték-változást követő 15 napon túl is értékesíthesse a már nagykereskedőtől megvásárolt termékét. Ez esetükben nem jár a készletezés veszélyével. A nagykereskedők esetében azonban már fennáll ilyen veszély, ezért esetükben a törvényjavaslat tovább szigorít ezen a feltételen.
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosítása a dohánytermékekre is kiterjeszti azt a lehetőséget, hogy adóalapjuk megállapításakor az olyan áruk után, amelyek értékesítése után a belföldi értékesítés nettó árbevételét számolják el, csökkentse a nettó árbevétel összegét.
A javaslat a fentieken túl tovább pontosítja a fiatalkorúak védelmére vonatkozó szabályokat, és egyértelművé teszi, hogy a fiatalkorú dohányboltba nem léphet be, vagy ha be is lépett, ki kell onnét utasítani, és addig semmilyen értékesítési tevékenységet nem lehet folytatni. A javaslat rendelkezéseiből egyértelművé válik, hogy nem cél, hogy a fiatalkorúak a dohánytermékeken kívül egyéb termékeket a dohányboltban vásároljanak meg. Csak a nem fiatalkorú fogyasztó lehet a dohánybolt célközönsége bármely általa forgalmazott termék esetében.
Összességében tehát a törvényjavaslattal az elsődleges célunk, hogy minden szempontból működőképessé tegyük a dohányboltok rendszerét, azokét a dohányboltokét, amelyekbe mostantól 18 éven aluli fiatal nem teheti be a lábát, és azokét a dohányboltokét, amelyeket nem külföldi multik, hanem magyar kisvállalkozások fognak tulajdonolni. Mindenkinek el kell tehát dönteni, hogy melyik oldalon áll: a lobbizó külföldi dohánymultik vagy a fiatalok és a magyar kisvállalkozók oldalán.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
