VINCZE LÁSZLÓ
VINCZE LÁSZLÓ
VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): …egy picit más megvilágításból szeretném közelíteni. Mit jelent nekünk, magyaroknak, mit jelent a nemzetnek, a gyermekeknek, az ifjúságnak a birkózás? És most eszembe jut az az időszak, amikor a 80-as évek vége felé, második harmadában dr. Hegedüs Csaba volt vendége a csongrádi Széchenyi István Általános Iskolának. Én magam ott tanító tanárként, de elsősorban a gyermekeket kell említenem, szinte óriási kíváncsisággal és nagy-nagy várakozással vártuk a tuskirályt. A szőnyegek föl voltak terítve az iskola pályájának bitumenjén. Ő megtartotta a bemutatót.
Mire volt ez jó? Nem másra, mint akkor egy olyan műfaj indult el, tömegesítési műfaj az országban, aminek egyik kitalálója Hegedüs Csaba volt, az úgynevezett grundbirkózás. Diákolimpiákon küzdöttek a gyermekeink, tíz fő volt a csapat, nem akarom részletezni, ezt a részét már én is tudtam vinni mint más területen dolgozó testnevelő. Csepelig eljutottunk. A “Pályán maradni” keretében a tévében birkóztunk, és így tovább.
De ez nem a reklám helye, hanem azt is jelentette, hogy az addigi tradicionális helyek, mint Kiskunfélegyháza meg Szeged mellett följött Szentes, följött Csongrád, és most már a szőnyegen is végzik a gyermekek a munkát. Megtanultak ezek a kisfiúk küzdeni. Nem is lett mindegyikből birkózó, de ha most a csongrádi futballcsapat legnagyobb gólvágóját - nem mondom ki a nevét, nem a reklám helye -, a megye I. gólkirálya nevét említem, most már, ha elesik a pályán, nem fetreng, mert gyerekkorában Laci bácsi mellett megtanulta, hogy ott nem lehet elesni (Az elnök csenget.), ott talpon kell maradni.
És támogassuk, össznemzeti dolog! Én azt gondolom, hogy azt nézzük ebben, ami összeköt, kicsik, nagyok, felnőttek; óriási értéke van, sportértéke és erkölcsi, küzdelmi értéke ennek a sportágnak.
Köszönöm szépen az előterjesztőknek, a minisztériumnak, és önöknek a türelmet. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)
