JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt azzal kell kezdjem, remélve, hogy nem ártok nekik, egyet kell hogy értsek az előttem felszólaló ellenzéki képviselőtársakkal, az ő szakmai álláspontjukat minden tekintetben osztom. Ez az egyezőség nem egy politikai összeborulás, hanem azt gondolom, hogy a tények és a mostani helyzet pontos ismeretén alapul, és annak kritikai megközelítésén, hogy mit várunk el a magyar rendvédelmi kartól.
Alapvetően a kormány szándéka a létrehozáskor az volt, hogy hogyan lehetne az egyébként nagyon sok tekintetben megosztott, de bizonyos értelemben erőt felmutató szakszervezetek egy részét gyengíteni, hogyan lehetne a munkáltatói érdekképviselet egyes jogosítványait egy olyan rendszerbe áthelyezni, amely közvetlenül a kormány felügyelete alatt áll, és biztosítja annak a politikai akaratnak a végrehajtását, amelyet a kormány megfogalmaz. Gyakorlatilag a kar létrehozásának motivációját ebben láttuk akkor is, és ez az álláspont az elmúlt időszakban mit sem változott, sőt a mostani módosító javaslatokkal csak megerősödött.
Borzasztó nagy problémának tartjuk, hogy a kormányzat a fegyveresekre, a rendőrökre nem úgy tekint, mint egyenruhás állampolgárokra, hanem úgy tekint, mint olyan alattvalókra, akiknek a parancs mindenféle tekintetben, mindenféle formában a legfőbb vezérlő elv, és nem ad nekik lehetőséget arra, hogy egyébként munkavállalóként, egyébként polgárként, egyébként a parancs tisztelete mellett bizonyos jogosítványokat érvényesítsenek. Nagy baj, ha úgy tekintünk a rendőrökre, hogy csak és kizárólag a közrend, közvédelem, közbiztonság témakörével kell foglalkozniuk, és el kell feledkezzenek arról, hogy ők maguk teljesen természetesen családfenntartók, el kell feledjék azt, hogy nekik is vannak személyes munkavállalói gondjaik. A kar megjelenése az elmúlt időszakban azt jelentette, hogy a szakszervezetek bizonyos jogosítványaikat nem tudták alkalmazni. Ennek a törvényjavaslatnak az esetleges elfogadása azt jelenti, hogy még inkább kiszolgáltatottá válik majd a kormánynak a kar, részint azért, mert maga döntheti el, hogy mikor és milyen formában támogatja - erről képviselőtársaim beszéltek -, ami teljességgel elfogadhatatlan, mert egy kliens szervezet létrehozásának törvényi feltételeit teremti meg.
Ha az az elvi álláspontja a kormánynak a karral kapcsolatosan, hogy ez egy független szerv, akkor egészen bizonyosan vagy normatív módon, szabályozottan kapja a támogatását, vagy nem kapja a támogatását, és még az is jobb, mint az a megoldás, ha valaki a kénye és kedve szerint, vagy éppen pillanatnyi politikai motivációi alapján dönti el, hogy most adok, máskor nem adok. Ez teljesen természetesen szervilis rendszert hoz létre, amely egészen bizonyosan nem fogja szolgálni azokat az egyébként deklarált célokat, amelyeket korábban megfogalmaztak. Mi is adtunk be erre vonatkozóan módosító javaslatot, és azt reméljük, hogy ebben megtaláljuk azt a legkisebb közös többszöröst, amely a kormány számára is elfogadható, és az ellenzék számára is biztosítja majd azt a fajta független státust, amit mi egy ilyen szervezettől mindenféleképpen elvárunk.
A másik, amely kérdéssel már képviselőtársaim szintén foglalkoztak, de itt és most el kell mondani, hogy a bevezetés módja és formája nagyon furcsa, mert mintha minősítené a jelenlegi rendszert. Az imént Staudt képviselő úr is említette, hogy míg az elnök esetében bizonyos változások másképpen történnek, mint a főtitkár esetében, ez azt sugallja, mintha a kormányzatnak a jelenlegi elnökkel és főtitkárral kapcsolatosan más-más lenne a véleménye, és az egyiket mint hogyha jutalmazni akarná, a másikat mintha büntetni akarná. Azt gondoljuk, és erre vonatkozóan is adunk be módosító javaslatot, hogy a kettőt egységesen kellene kezelni, és egészen bizonyosan egy olyan megoldást volna illő megtalálni, amely ezt a fajta distanciát nem teszi, és nem sejtet hamisan olyan dolgot, ami talán nincs is a rendszerben.
A következő kérdés, amelyet mindenféleképpen szeretnék kiemelni a törvénytervezet kapcsán, az az, hogy a személyes adatok védelme minden rendszernek egy nagyon fontos működési eleme. Az a tény, hogy a rendészeti kar megkapja majd az összes adatot - kivéve a nemzetbiztonsági szolgálatoknál, titkosszolgálatoknál dolgozó emberekét -, a munkavállaló összes adatát, ez igencsak aggályos. Igencsak aggályos, mert nem vagyok biztos abban, hogy a kar működéséhez elengedhetetlenül szükséges az, hogy tudja valamelyik tagjának a gyermeke pontos nevét, életkorát, vagy éppen tudja azt, hogy előtte mit és hogyan végzett. Ha a személyes adatokkal nagyon lazán és könnyelműen bánunk, akkor az azzal való visszaélés gyakorlatilag adódik, és mivel a rendőrségnek, a Belügyminisztériumnak és valamennyi szervezetnek nagyon pontos kimutatása kell legyen a saját tagjainak legfontosabb adatairól, azt vélelmezzük, hogy ez a fajta duplikáció semmiféleképpen nem indokolt, vagy ha már valami szakmai oka van, amit mi ebben a pillanatban nem ismerünk, akkor ezeknek az adatoknak a védelmére kellene valamilyen garanciális szabályt egészen biztosan bevezetni.
(Göndör István elfoglalja helyét a jegyzői székben.)
A következő pont, amelyet érinteni szeretnék, a pályakezdők bérezésére vonatkozik. Államtitkár úr az expozéjában már említést tett erről, ezzel együtt is méltánytalannak és elfogadhatatlannak tartjuk azt, hogy a pályakezdők minimálbérét sem képes a rendszer garantálni, nem akarja. Pontosan értem a szakképesítéssel kapcsolatos álláspontját, megjegyzem, akkor nem kell szolgálati viszonyba venni, ha nincs meg a szakképesítése, de az a megoldás, hogy folyton-folyvást tágítjuk azokat a lehetőségeket, amelyekkel a munkaadók, legyenek azok államiak vagy magánok, folyamatosan sanyargathatják a munkavállalóikat, folyamatosan elvonhatják a lehetőségeiket, korlátozhatják egyébként más törvényben megszabott jogosultságaikat, az nem vezet jó irányba. Éppen ezért ennek megfontolását javasoljuk, hogy érdemes-e, szabad-e, lehet-e ezt a fajta korlátozást bevezetni. Mi azt gondoljuk, hogy nem, és erre vonatkozóan is nyújtottunk be módosító javaslatot.
(13.50)
Legeslegvégül, tisztelt képviselőtársaim, oda szeretnék visszajutni, ahonnan indultam, hogy tudniillik a kar létrehozásának körülményei és formái, az, hogy a következő napirend éppen a köztisztviselői kar hasonló szabályozására vonatkozik, azt jelzi, hogy önmagában van egy nagyon erős kormányzati szándék arra vonatkozóan, hogy mit csinálnak ezekkel a szervezetekkel. Nem állja meg a helyét az az érvelés, hogy azért kell itt módosítani, merthogy a köztisztviselőinél is módosítani fogjuk, merthogy az is ugyanígy itt van az asztalon, arról is ugyanilyen módon vitázunk. Arról van egészen pontosan szó, hogy sikerült egy olyan politikai természetű döntést hozni, amelyben a kormányzat szándéka az, hogy még jobban, még nagyobb kontroll mellett, még nagyobb ellenőrzés mellett kell tartani mindazokat a szervezeteket, amelyek valamilyen formában érdeket akarnak érvényesíteni, vagy legalábbis a munkavállalók véleményét, álláspontját, élethelyzetét próbálják valamilyen formában megjelenítve képviselni.
Nem jó ez a magatartás, tudniillik azt gondoljuk, hogy ebben a szituációban az elnyomott indulatok, a feszülő problémák a későbbiekben sokkal nagyobb problémát okoznak, semmint hogy érdemes volna bevállalni újabb és újabb szorongatását a rendszernek. Meg kell elégedni azzal, hogy ma meggyőződésem szerint a magyar rendőrség, a magyar egyenruhások, az egyenruhás polgárok és az egyenruhába nem bújt köztisztviselők ugyanúgy lojálisak a kormányhoz, mint ahogy az egyébként elvárható tőlük, egyszerűen azért, mert ez az alaptörvényben és minden más törvényben meghatározott kötelezettségük. Nekünk meg meghatározott feladatunk az, hogy az ő munkavállalói jogaikat, érdekérvényesítő képességeiket ne korlátozzuk, sőt mi több, segítsük azok érvényre jutását, azok megjelenítését. Ezért csak módosító javaslatokkal és azok elfogadásával lehet a jelen törvényjavaslatot elfogadni.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
