DR. KISS SÁNDOR
DR. KISS SÁNDOR
DR. KISS SÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Az 1-6. ajánlási pontok közül mindegyikhez hozzá szeretnék szólni, tekintettel arra, hogy személyem és Gyenes Géza képviselőtársam nyújtottuk be mindahányat.
Az 1. ajánlási pontban arra tettünk javaslatot, hogy az előterjesztés során, valószínű, hogy véletlen folytán, de az előterjesztő nem rendelkezett arról az adatvagyonról, amely a kórházak kezelésében, vagy mondhatnám, lehet, hogy tulajdonában van, és arra tettünk javaslatot, hogy erről is mindenképpen egy rendelkezés szóljon. A bizottsági ülés során a helyettes államtitkár úr ígéretet tett arra, hogy bizottsági módosító javaslattal ezt majd rendezni fogják.
A 2. ajánlási pont, mondhatnánk azt, hogy nem egy lényeges kérdésről szól, de úgy gondolom, lehet, hogy lesz olyan munkavállaló, akit ez érinthet. Itt arról lenne szó, hogy olyan munkavállalóval, aki most valamelyik fekvőbeteg-intézményben dolgozik, akit kizár a Kjt. abból, hogy közalkalmazotti jogviszonyt létesíthessen, azt nem veszi át a befogadó intézmény. Ha ezt alaposabban megnézzük, itt egy olyan eset fordulhat elő, hogy netalán valaki büntetett előéletű. Egyetértek azzal, hogy büntetett előéletű ne lehessen közalkalmazott, csak gondoljunk bele abba, hogy ki lehet büntetett előéletű. Netalán még az is lehet, aki egy egyszerű pénzbüntetést kapott, csak még anyagi ok folytán nem tudta ezt a pénzbüntetését megfizetni, és akkor ő ezen joghátrányok hatálya alatt áll, vagy esetleg van egy felfüggesztett börtönbüntetése, ami soknak tűnik, de egy közlekedési balesetből vagy bármilyen okból előfordulhat ez. Sajnos ezek a személyek, ha vannak ilyenek, nagyon kellemetlen helyzetbe kerülnek, mert a törvény erejénél fogva elveszítik a munkájukat. Nem hiszem, hogy ez helyes dolog, lehet, hogy csak egy-két emberről van szó, de annak az egy-két embernek a mostani viszonyok közepette, én úgy gondolom, hogy ez nagyon - mondhatnám azt - méltánytalan hátrány.
(16.50)
Arra tettünk javaslatot, hogy ezt oldjuk meg valamilyen módon. A helyettes államtitkár úr azt mondta, hogy ezt nagyon nehéz lenne megoldani, mert komolyabb törvénymódosítást igényelne. Így e módosító javaslatunk befogadásától teljes mértékben elzárkózott.
A 3. ajánlási pontban lévő javaslatunk nem alapvetően egészségügyi kérdés, de úgy gondoltuk, ha van egy átadás-átvétel, akkor ott kell lenni egy átadó és egy átvevő személynek. Az előterjesztés egy személyt nevez meg, aki felelős az átadás-átvételért. Mi ezt egyszerűen nem értjük. Tényleg józan belátással, ha van felelős, akkor kell lenni egy felelősnek, aki felel azért, hogy mit adtam át, és kell lenni egy felelősnek, hogy én azt átvettem. Mi arra tettünk javaslatot, hogy ne egy személy legyen a felelős, hanem kettőt nevezzünk meg. Államtitkár úr megint arra tett javaslatot, hogy bizottsági módosító javaslatban ez az észrevételünk érdemben jelenjen meg.
A 4. ajánlási pontban, én úgy gondoltam, hogy a leltárt meg kell említeni. Egy átadás-átvételnek az alapja a leltár. Amennyiben nincs egy mindenre kiterjedő vagyonleltár, akkor képzeljük el azt a szituációt, hogy valami kimarad a leltárból, amit átvesz majd az illető vezető személy, tehát átveszi a leltárt, és abból valami kimarad. Ha megnézzük a 8. § (4) bekezdését, ott azt látjuk, hogy egyéves jogvesztő hatályon belül lehet valamilyen módon kártérítésre vagy felelősségre vonni az átvevő személyt. Ha valami kimarad a leltárból, mert nem veszik észre, netalántán valami nagyobb értékű gép, amire valamiért nincs szükség vagy valamiért elkerüli az átvevő figyelmét, akkor egy év múlva egyszerűen nincs meg ez az eszköz. Ezért hívtam fel az előterjesztő figyelmét, hogy a leltárra komolyabb odafigyelés legyen. Azt mondta a helyettes államtitkár úr, ők úgy gondolják, hogy a tények, okiratok, dokumentumokban a leltár megjelenik, én elfogadom az ő véleményét, csak mindenképpen szeretnénk, hogy ez nyomatékosabban jelenjen meg a törvényjavaslatban.
Az 5. és 6. pont tulajdonképpen ugyanaz. Itt az átadó és átvevő személy felelősségéről értekezünk, hogy vele szemben kártérítési igényt meddig lehessen benyújtani. Az előterjesztő ezt egy évben határozza meg, de mi úgy gondoljuk, hogy ez kevés. Az egyikben három, a másikban öt évet javasolunk. A törvényben kimondani azt, hogy aki az egész átadás-átvételt lebonyolítja, hogy egy év után ővele szemben kártérítési igényt ne lehessen megfogalmazni, nem tartjuk elfogadhatónak. Egy év nagyon hamar eltelik. Utalok itt a leltárra: ha valamit nem vesznek észre egy éven belül, utána mondhatja az átadásra kijelölt vezető tisztségviselő, hogy utánam a vízözön. Mi nem tartjuk helyesnek azt, hogy ne lehessen visszanyúlni akár még öt évre is azzal kapcsolatban, hogy a gazdálkodásban vagy a vagyonok vonatkozásában valamilyen hiány merül fel. Az előterjesztő képviseletében a helyettes államtitkár úr úgy gondolta, hogy szerintük az egy év helyes. Mi ezzel nem értünk egyet, de hát ez van.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
