BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A törvényjavaslatot nyilvánvalóan abból a szemszögből kell vizsgálni, hogy az általa szabályozott oktatási rendszer mennyiben segíti majd a munkavállalók szakmai tudásának folyamatos megújulását, az egész életen át tartó tanulást, és mindezt függetlenül a társadalmi helyzettől.
Azt is le kell szögezni, hogy a képzés minősége alapvetően nem a piaci mechanizmusoktól, nem a jogi szabályozástól vagy az akkreditációtól, hanem kizárólag a képzőtől és a résztvevőtől függ. A képzések szervezettségének növelését, tartalmuk minőségének erősítését ma az akadályozza a legjobban, hogy a résztvevők sokszor nem a valós tudás érdekében vesznek részt egy ilyen képzésben, hanem a papírra van szükségük. Ezért valójában önmagát rontja le a rendszer, hiszen ilyen motivációval nyilvánvalóan a leggyengébb intézményt választják, tehát először ezen kellene alapjaiban változtatni.
A fenti alapvető társadalmi és piaci szemléleti problémán túl magával a jelenlegi felnőttképzési rendszerrel is vannak azért gondok, ez pedig a törvény és az egyéb szabályozó rendeletek végrehajtásának hiánya és az ellenőrzés hiánya. Hiába van tehát szigorú előírás például az akkreditációra vonatkozóan, ha annak a betartását érdemben nem ellenőrzik.
Az összes felnőttképző intézmény számához képest szinte jelképes számú ellenőrzés történik évente, és azok zöme is csupán annak köszönhető, hogy az akkreditációt négyévente meg kell hosszabbítani, és ilyenkor jogszabályi előírás, hogy ellenőrzést kell végrehajtani az intézménynél, csakhogy ezek is ilyen tessék-lássék színvonaltalan ellenőrzések. Az akkreditáció tehát gyakorlatilag azt jelenti, hogy az intézmény 400 ezer forintért megveszi a jogot arra, hogy államilag támogatott képzéseket indítson, illetve néhány egyéb kedvezményre jogosult legyen, azzal pedig, hogy valóban megfelel-e a jogszabályi előírásoknak, nagyon gálánsan bánik a hatóság. Igazából azok a cégek hasalnak el ezeken az ellenőrzéseken, akik ügyetlenül papíroznak, a valós mögöttes tartalmat pedig nem vizsgálja a hatóság.
Félreértés ne essék, szigorításra szükség van a felnőttképzés területén, csak ezzel a javaslattal az még nincs garantálva, hogy megfelelően fog működni az új rendszer. Ha nem biztosítanak ehhez a jelenlegi tervezethez valódi, hatékony ellenőrző rendszert, akkor hiába alkotnak újat, esetleg szigorúbb szabályozást, a rendszer nem fog jobban működni, sőt ha innen nézzük, akkor kifejezetten hátrányos, hiszen ellenőrzés nélkül bevezetni egy szigorúbb és teljesen új rendszert, felforgatni a mostani jogszabályokat, ezzel gyakorlatilag a jogkövető, minőségi képzést nyújtó intézményeket hozzák hátrányba, és tetézik a terheiket még a jogszabályváltozásokkal is.
Általánosan elmondható, hogy a szigorú szabályozás megfelelő ellenőrzés nélkül mindig csak a tisztességes, jogkövető embereket vagy intézményeket, cégeket hozza versenyhátrányba azokkal szemben, akik gátlástalanul megszegik a jogszabályokat, és ellenőrzés hiányában mindezt következmények nélkül meg is tehetik. Értem én, hogy a tervezetben elő van írva az, hogy kétévente le kell majd ellenőrizni minden képző intézményt, de az nem derül ki a tervezetből, hogy azt logisztikailag, infrastrukturálisan hogyan fogják megoldani úgy, hogy jelenleg azt sem tudja megoldani a rendszer, hogy négyévente legalább az akkreditált cégeket leellenőrizzék. Még egyszer hangsúlyozom tehát, hogy bár szigorítani akarják a szabályozást, és megígérték, hogy a megszűnő akkreditáció helyett is lesz majd másik minősítő rendszer, de mindez csak akkor ér valamit, ha ehhez megfelelő végrehajtás és ellenőrzés is társul, anélkül többet árt, mint használ.
Magának a tervezett felnőttképzési rendszernek a megítélését jelentősen nehezíti, hogy ez valójában egy kerettörvény, és egyfajta biankó csekket kívánnak velünk aláíratni és megszavaztatni, mert ki tudja, hogy mik szerepelnek majd azokban a kormányrendeletekben, amikben a részleteket kívánják szabályozni, amikbe viszont parlamenti erőként az ellenzéknek nincsen beleszólási joga.
Itt van például a vagyoni biztosíték kérdése. A jelen tervezetben az áll, hogy akkor végezhet valaki felnőttképzési tevékenységet, ha a kormányrendeletben meghatározott biztosítékkal rendelkezik. Igen ám, de hogy ez mennyi lesz és milyen összegű, elbírható-e vagy nem bírható el, jogos-e vagy jogtalan, azt nem lehet tudni. Akár még jogos is lenne ez a felvetés és ez a feltételszabás, csak a kisördög mindig a részletekben bújik meg, és ha mi ezt majd később felhánytorgatjuk, hogy ellehetetlenítik a képző cégeket, akkor adott esetben majd visszaválaszolják, hogy mi is megszavaztuk a kerettörvényt, akkor most miért panaszkodunk.
Számos más probléma is van azonban a javaslattal, amire szóban a bizottsági ülésen valamiféle választ kaptunk, de be kell látni, hogy szavazni mégiscsak arról kell majd, ami le van írva, nem pedig arról, amit adott esetben minisztériumi főosztályvezető elmond egy bizottsági ülésen.
Akkor nézzük a problémákat, kérdéseket sorban! Itt van rögtön annak a kérdése, hogy rendelkezni kell-e a képzéshez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel, vagy elég csak biztosítani őket. A bizottsági ülésen azt mondta el helyettes államtitkár úr, hogy elég csak biztosítani, de leírva az van, hogy rendelkezni kell vele. Ez máris egy komoly probléma. Komoly gondot okoznak továbbá a 19. § és az általános indoklás egyes részei, mert ezek alapján felmerül a kérdés, hogy ezentúl majd nem lehet személyre szabott képzéseket indítani, akár nyelvi képzéseket, akár egyéb vezetői képzéseket, amilyenekre mostanság különösen igény van a piacon. Ezek alapján a szabályozási leírások alapján ez ezentúl nem lehetséges, hanem csak az állami képzést lehet nyújtani. Ezzel megölik például a legális intézményi nyelvoktatást.
Fontos megemlíteni a kamarák és a szakmai szervezetek közötti különbséget is. Az csak a probléma egyik része, hogy helyenként kavarog az, hogy mi a hatóság és a kamara feladata, tehát ez időnként összekeveredik, időnként nem különül el egyértelműen egymástól.
(13.00)
A nagyobb probléma az, hogy a tervezetben szinte kizárólag a kamaráknak kívánnak szakmai felügyeleti jogosultságot adni. Ebben igazából a kormányzat tulajdonképpen következetes, mert ez a szakképzési törvény kapcsán is felmerült, az pedig már egy másik kérdés, hogy ez nem feltétlenül jó, hiszen vannak olyan területek, például pedagógiai területek, vizsgáztatás, bizonyos oktatási, módszertani kérdések, ahol nem feltétlenül a kamaráknak kellene felügyeletet gyakorolni. Erre megfelelő állami intézmények jogosultságát kellene továbbra is fenntartani. Nem feltétlenül lehet azzal sem egyetérteni, hogy a gazdasági élet szereplői határozzák meg egyre jobban a hagyományosan állami feladatokból adódó és állami felelősségvállaláshoz kapcsolódó, jelen esetben például oktatásügyi kötelezettségek végrehajtásának és ellenőrzésének legfőbb jellemzőit. A kamara hatáskörébe fog tartozni a felnőttképzési szakmai programkövetelmények, a felnőttképzési nyelvi programkövetelmények kapcsán szinte minden felügyeleti, ellenőrzési és engedélyezési jog. A gond az, hogy a valódi szakmai képviselet nem a kamaráknál van jelenleg. Leginkább az országos szakmai szervezetek képesek az érintett képzések szakmai tartalmát megfelelően elbírálni és megítélni, a kamarák legfeljebb a gazdaság igényeinek szükségességét közvetítik. Tehát a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara nem szakmai szervezet, még a nevében sem az, mert a kereskedelem és az ipar nem szakma, hanem gazdasági ágazat. Ha a kamara köztestület, akkor már nem is lehet szakmai szervezet. Ez nyilvánvaló. Szakmákat képviselő szakemberek tömörülnek kamarába, szakmai szervezetbe, és ezeknek a szakembereknek a cégei azok, akik a kamarákban tagok, ott regisztrálnak. Tehát a kamara nem szakmai szervezet.
Nagyon fontos a szakértők kérdése. Úgy tűnik, hogy Magyarországon ez lesz az új sikerágazat, mintha ezzel kívánnának egymillió új munkahelyet teremteni, mert nélkülük ezentúl a felnőttképzésben semmit nem lehet majd csinálni. De kérdezem, hogy kik, mi alapján minősítenek majd szakértőnek valakit. Az általános indoklás szerint a szükséges hatósági döntéseket az erre felhatalmazással és hozzáértéssel rendelkező szervezet hozza, megfelelően felkészült és felelős szakértők javaslata alapján. Jelenleg nem ismertek a felkészült és felelős szakértők. Senki nem ellenőrizte az ilyen célú adatbázisok tartalmát, a listákon szereplőktől elvárható szakmai munka minőségét, illetve hogy végzettségük igazolásán kívül milyen kiválasztási rendszer alapján kerültek ezekre a listákra vagy kerülnek nyilvántartásba a szakértők, és a jövőbeli tervekhez is megfelelő referenciák szükségeltettek-e nekik ehhez.
A tervezet elvei szerint ki kell emelni, hogy nem lehet olyan valaki felnőttképzési programszakértő, aki maga még egyetlen programot sem állított össze, hiszen akkor szakmailag nem lehet kompetens egy nála képzettebb szakértő munkájának elbírálásában. A jelenlegi szakértői listákban viszont alig-alig vannak olyan szakembernek, akik megfelelnek ezeknek a javaslatban megfogalmazott, illetve nagyrészt sugallt követelményeknek. Tehát a jelenlegi szakértői listákat először ki kellene adni a szakmák elismert szervezetei részére véleményezésre, mielőtt bárki bármiféle megbízást kapna az új javaslat szerint. Az lehet, hogy a bizottsági ülésen elhangzottaknak megfelelően kérik majd a kamarákat, hogy gyűjtsék be a szakmai szervezeteket maguk alá. De - megint elmondom - jelenleg arról szavazunk, ami le van írva, tehát hogy a kamarák mostani szervezettsége és szakmai tartalmassága vagy inkább tartalmatlansága alapján kívánjuk-e jog szerint kizárólag nekik adni a szakmai felügyeletet.
A tervezet szerint gyakorlatilag az egyszerű nyilvántartásba vétel és az akkreditáció összeolvad. Akkor indíthat egy cég bármilyen képzést vagy OKJ-s képzést, ha felnőttképző intézményként nyilvántartásba veteti magát, ami innentől gyakorlatilag megfelel az eddigi akkreditációnak, függetlenül attól, hogy akar-e állami támogatást vagy sem. A regisztráció feltételei innentől kezdve legalább olyan nehézkesek, időigényesek és költségesek lesznek, mint a hatályos akkreditáció. Tehát ezentúl mindenkinek kell majd ilyen terhet cipelni, de nem jár érte pluszjogosítvány. Itt felmerül a kérdés, hogy akik érvényes akkreditációval rendelkeznek, és mondjuk, 2012-ben ezért a négyszázezer forintért mindezt megszerezték, akkor ezzel együtt, hogy kiváltságosok legyenek, áfamentesek és állami forrásokból szervezhetnek képzéseket, ezt ki fogja nekik kompenzálni. Tehát az új minősítő rendszer figyelembe veszi-e a már meglévő akkreditációt?
Mindezek következményeként az önök által ajánlott rendszer egyben azt is jelenti, hogy az OKJ-s képzést, általános nyelvi képzést finanszírozástól függetlenül csak azok a cégek indíthatnak majd, akik a felnőttképzési szakértőt, a felnőttképzési programszakértőt és a regisztrációs eljárás díját is tudják finanszírozni, és megfelelő biztosítékkal rendelkeznek. Erről még egyikről sem tudjuk, hogy mindez összesen mennyi pénzbe fog kerülni. A javaslat indoklási részében nem ezt sugallják, de valójában erről van szó, amivel nem is lenne gond, ha Magyarországon olyan piaci viszonyok, finanszírozási lehetőségek lennének, hogy egy kevés tőkével rendelkező vállalkozás, ahol a tudás és hozzáértés megvan, csak a tőke hiányzik, annak van hova fordulni, és például van olyan bank, ahonnan finanszírozást és forrást tud kapni. De jelenleg nem ez a helyzet. Tehát ezen érdemes elgondolkodni, hogy milyen lehetőséget hagynak az ilyen vállalkozásoknak, hogy nem lenne-e jobb a hangsúlyt a szakmaiságra, a hozzáértésre és ezek szigorú ellenőrzésére helyezni, a különböző ilyen-olyan fizetett szakértői díjak és biztosítékok, programdíjak helyett.
Talán nem a tőkeerő az, ami meghatározza feltétlenül egy induló vagy a mai gazdasági viszonyok között már akár egy működő intézménynek a színvonalát. Kicsit úgy tűnik, mintha biztosítani akarnák, hogy a már piacon lévő nagy, országos cégek erősödhessenek, illetve csökkenjen a konkurenciájuk. Vagy a kérdés az, hogy ki által minősített szakértőknek, szakértő cégeknek és szakértői bizottságoknak biztosítanak pénzkereseti lehetőséget. A tervezetből ez elég komolyan kiolvasható. S ehhez még egy gáláns ajánlat: bárki számára lehetőség nyílik kidolgozott programkövetelményre vonatkozó javaslat benyújtására, hiszen erre csak olyan intézmények, szervezetek fognak vállalkozni, amelyek érdekeltek az adott képzések megvalósulásában. Lehet, hogy bárki számára lehetőség nyílik, de kinek lesz érdeke, hogy a szellemi termékét más hasznosítsa? Lesz-e ennek a képzési programnak, mondjuk, szerzője és szerzői joga? Mert ha nem, akkor a legjobb szakemberek nyilván nem fognak együttműködni, és tovább fog romlani a helyzet. És ki fogja eldönteni, hogy egy adott szakma tartalma mi? Ez nem egy kamarának, hanem az adott szakmai kamarával együttműködő szakmai szervezetnek kellene hogy a feladata legyen.
Véleményünk szerint egy jól működő felnőttképzési rendszer eleget tesz néhány alapvető követelménynek. Kellően szigorú akkreditációs vagy minősítő rendszer alapján működik, amely törvényi szinten szabályozott. Tehát nem rendeletben, hanem törvényi szinten; igenis hozzuk be ide a követelményeket, és vitassuk meg, az oktatás és vizsgáztatás személyi, tárgyi és adminisztratív feltételeinek szigorú meghatározásával és ellenőrzésével együtt. Független és csak a minisztériumnak alárendelt szakembergárda kerüljön összeszervezésre és foglalkoztatásra. A szakmai szervezeteknek feladatul lehetne tenni a képzés tematikájának kidolgozását, adott esetben a kamara közreműködésével, úgy, hogy az alkalmazkodjon az aktuális munkaerő-piaci igényekhez és gazdasági igényekhez. Továbbá szintén a szakmai szervezetek kell hogy segítséget nyújtsanak a megfelelő szakemberek kiválasztásában, vizsgabizottságokba történő delegálásában.
Egy jól működő felnőttképzési rendszer nem engedi, hogy a képző intézmény egyben vizsgajogosultságot is szerezhessen. A jelen tervezet szerint a vizsgaszervezés ugyan nem felnőttképzési tevékenység, de nincs másik jogszabály, amely kizárná, és leírná, hogy nem szerezhetnek ilyet. Fontos lenne az is, hogy a vizsgaszervező intézményt ne a képző intézmény jelölje ki, hanem, ahogy a bizottság elnökét is, a minisztérium. Továbbá ha a vizsgaeredmények egy bizonyos szint alá kerülnek, akkor bizony a felnőttképzési tevékenységre szóló jogosultságot vissza kellene vonni. Tehát mi egy ilyen keretrendszerű és ilyen elvek alapján működő felnőttképző rendszert, törvényjavaslatot tudnánk támogatni jó szívvel.
Zárásként engedjenek meg egy megjegyzést. A törvényjavaslat bevezetőjében ez olvasható: “a hazánkban élő személyek meg tudjanak felelni…”, és nem folytatom, ugyanis a lényeg a “hazánkban élő személyek”. Értem én, hogy az Európai Unió tagja vagyunk, értem én, hogy schengeni határok és szabad munkaerő-áramlás, de azért ennyire nem kellene félni attól, hogy leírják azt, hogy magyar. Valahogy azért mégiscsak be lehetne vinni ezt a magyar nemzettudatot. Ha már egyszer Magyarországon vagyunk és itt alkotunk törvényt, akkor kérem szépen, hogy időnként próbálják meg ezt is belevenni a törvényekbe. Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
