DR. SÓS TAMÁS
DR. SÓS TAMÁS
DR. SÓS TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az előző gondolatkört folytatva, valójában utaltam arra, hogy számos ellentmondás vetődik fel a felnőttképzési törvénytervezet kapcsán. Ha megnézzük, hogy az elmúlt két és fél, lassan három évben az oktatással kapcsolatban milyen intézkedések születtek - szakképzési, szakképzési hozzájárulási, köznevelési, felsőoktatási törvény -, azt kell mondjam, hogy ezek mind-mind ellene mentek különböző európai uniós elveknek, többek között az élethossziglani tanulásnak, és gyakorlatilag folyamatosan nagyságrendileg pénzkivonás történik.
Nem véletlen, hogy komoly aggodalom van különböző szakmai körökben e törvénytervezet kapcsán is. Valójában önök korlátozzák a felnőttek tanuláshoz való jogának biztosítását, és ha belemegyünk a részletekbe ezeknél az intézkedéseknél, azt látjuk, hogy ezek nem segítik a felnőttképzés minőségének, hozzáférhetőségének a javítását. Ma már a faluszéli házban született gyermeknek, fiatalnak felnőve nagyon nehéz eljutni magasabb iskolákba, és ez a felnőttképzési törvény sem segíti az élethossziglani tanulást. Nem beszélve arról, hogy ha belegondolnak, a szakképzés területén a nappalis képzés adja ma az egyharmadot, a felnőttképzés adja a kétharmadot. Vagy ha arra tetszenek gondolni, hogy van tennivalónk bőven, egy évre vetítve valójában nem éri el a 4 százalékot azok aránya, akik a felnőttképzésben vesznek részt, ha az EU-s tendenciát nézzük, ez körülbelül 10 százalék, az EU-s irányelv pedig 15 százalék. Ami ma itt megfogalmazódik, az ellene fog ennek menni. Ez komoly gond, komoly probléma.
Nagyon súlyos problémának tartom, és arra kérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy a részletes vita során a módosítóknál korrigáljuk ezt a problémát, hogy ez a felnőttképzési szabályozás a felnőttképzés egészére vonatkozzon. Ez az egyik, amit korrigálni kell ebben az előterjesztésben.
A másik, hogy a felnőttképzésben érdekelt állami, illetve piaci szereplőkre, intézményekre azonos elvek vonatkozzanak. Nagyon sok a kivétel, ami gyanakvásra ad okot. Mert miért kivétel külön az egészségügy, miért kivétel a különböző közigazgatási rendszerekben történő ilyen típusú képzés, miért kivétel a hatósági képzés? Úgy gondolom, jogosan vetjük fel, hogy fedje le a képzés egészét a felnőttképzési törvény. Mert valójában így ellenőrzés nélkül marad számos terület. Ha valaki figyelmesen elolvassa az Állami Számvevőszék imént kiosztott jelentését, azt látja, ott is azt kérik, hogy transzparens, átlátható rendszer legyen. Amit önök megfogalmaztak, az nem transzparens, nem átlátható. Ráadásul megtehetnék ezt, ugyanis a számadatok azt bizonyítják, hogy a cégek, a gazdálkodók, illetve a magánszemélyek fizetik a felnőttképzés nagyobbik részét, 63,5 százalékot, az állam adja a 36,5 százalékot, s ebben már benne van a költségvetési pénz, benne van a Munkaerő-piaci Alap, benne van a szakképzési hozzájárulás, ahonnan a múlt esztendőben 6-8 milliárdot kivontak, gyakorlatilag lekorlátozták a saját dolgozók képzését, és bizonyos területeken diszkrimináció van, hisz kisebb cégeknél a saját dolgozók képzésére nem fordíthatnak pénzt. De ebben vannak az európai uniós források is. Ez gyakorlatilag azt fogja eredményezni, hogy a lakosság számára, a tanulni vágyók számára ez a képzés sokkal többe fog kerülni.
Az OKJ, az országos képzési jegyzék átalakítása kapcsán is látszik, hogy itt is rendkívül komoly viták vannak. Ugyanúgy, mint az iskolarendszerű szakképzésnél, itt sem végezték el a szükséges, kellő elemzéseket, hogy milyen szakmát milyen időben kellene képezni, milyen formában, egy kalap alá vettek különböző képzéseket, és generálszabályokat alakítottak ki. Úgy gondolom, hogy sokkal körültekintőbben kellene eljárni. S mivel nincs leszabályozva az egész terület, ez sérti a jogbiztonságot, és úgy gondolom, hogy ez komoly problémákat vet fel. Ezáltal romolhat a képzés minősége és nőhet a felnőtt tanulók kiszolgáltatottsága is. Azt gondolom, fontos lenne önöknek ezeket végiggondolniuk. Alapvetően hibásnak tartjuk a régi törvény teljes negligálását, jól hasznosítható, működő elemeinek kiürítését a rendszerből, a differenciált szabályozás a túl sok kivétel miatt a rendszert átláthatatlanná teszi.
(12.30)
Az indokolatlanul növekvő adminisztráció a tartalmi munka rovására fog menni. Az átfogó nyilvántartási rendszer megszűnése a felnőttképzési rendszert átláthatatlanná fogja tenni. A felnőttképzés fogalmi tisztázatlansága pedig káoszt vetít előre, mert látszik, hogy új fogalmak is megjelennek, korábbi fogalmakat pedig kiürítenek.
Számos dilemma vetődik fel a törvénytervezet kapcsán, ezek közül szeretnék néhányat kiemelni. A felnőttképzési tevékenység tartalma, a felnőttképzés fogalma tisztázatlan. A szövegben egyszer tágabb értelmű, másszor csak támogatott képzésre vonatkozó megállapítások olvashatók. Az újonnan bevezetett tevékenység fogalma, terjedelme, tartalma nem értelmezhető, tehát ami új fogalmat az államtitkár úr is használt, nincs precízen leszabályozva ebben a törvényben. A törvény hatálya sem egyértelmű az előbbi tartalmi problémák miatt. Az irányítás diszfunkcionális jellege miatt több probléma vetődik fel. A többszintű akkreditáció vitatható; hogy a programkövetelmény-definíció mit takar, ez nem derül ki. A jelen érvényes pedagógiai terminológia a képzési program, a kerettanterv, a szakmai és vizsgakövetelmény fogalmát használja. Mi a különbség az újonnan bevezetendő tartalomfogalmak között? A kettős nyilvántartás káoszt, átfedést, a nyilvántartás használhatatlanságát vetíti előre, azzal együtt, hogy kettős, egymástól független szakértői kör működtetése fog kialakulni, ráadásul a december 29-én elfogadott kormányrendelet után érthetetlen is, hogy miért kerül ez így megfogalmazásra.
Az állami felnőttképző intézmények megszüntetése, a helyükön létrehozott területi igazgatóságok kizárólag felzárkóztatási feladatok végzésére kényszerítése az állami vagyonnal való visszaéléshez, a szellemi kapacitás pocsékolásához vezet. Az igaz, hogy a régebbi szakembergárda nagy része már megvált az intézményektől, helyettük szociális munkások, közösségfejlesztők alkalmazására került sor. A statisztikai kötelezettség megnő az új törvényben rögzített kötelezettség kapcsán, például a foglalkoztatásról készítendő különböző adatszolgáltatás kapcsán. A tartalmi szempontból célcsoportfüggő szakképzés az OKJ-rendszer átláthatatlanságához fog vezetni, például lesz egy szakmai előírás a szegregált környezetben élő, felzárkózási programban részt vevő, és egy, ugyanahhoz a szakképesítéshez vezető, gazdálkodó szervezet által kezdeményezett képzés esetén.
Még sorolhatnánk ezeket a problémákat, de egyet azért nem tudok kihagyni, és az államtitkár úrhoz szeretnék kapcsolódni, amikor ő az egyszerűsítéseket mondja. Én ajánlom az önök figyelmébe a 29. §-t, bár majd, úgy gondolom, a részletes vitában is belemegyünk ilyen kérdésekbe, ahol ellentmondás van, és kérem, hogy nézzék meg, és korrigáljuk ezt a problémát, mert így komoly zavar lesz a rendszerben. Nem tisztázott, hogy a mostani törvénytervezet elfogadása után mi történik, mondjuk, szeptember 1-jéig, egyáltalán mi lesz az átmeneti rendelkezéssel, hogyan történnek a hatályba léptetések. Nem lepődöm meg ezen, hisz a köznevelési törvényt úgy módosítottuk valójában fél évvel a törvény elfogadása után, hogy 41 paragrafust vettünk ki, vettek ki belőle, ami bevezetésre sem került, tehát ajánlom, hogy tanuljunk az előző időszak törvényhozási hibáiból, mert úgy tűnik, hogy önök ennél a törvénytervezetnél ismét ugyanazt a hibát fogják elkövetni, mint ahogy a köznevelési törvénytervezetnél történt.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
