SEBESTYÉN LÁSZLÓ
SEBESTYÉN LÁSZLÓ
SEBESTYÉN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A KDNP-s képviselőtársammal egyeztettem hasonló gondolkodásunk miatt, és úgy döntöttem, hogy én egy kicsit más oldalról próbálom megközelíteni ezt a törvényjavaslatot, és inkább az okát és azt, hogy mit szeretnénk elérni, arra próbálok kitérni.
A felnőttképzési törvényjavaslat meglátásom szerint támogatható, jó célt szolgál. Több százezer ember vesz részt évente iskolarendszeren kívüli képzésben, a megszerzett képesítésük valódi értéke azonban a jelenlegi rendszerben abszolút nem ellenőrizhető. Ma körülbelül 7500 akkreditált képzésű program működik Magyarországon, amelyről nem tudjuk, hogy valóban hasznos tudást adnak-e, és ami talán még ettől is fontosabb, azt sem tudjuk, hogy ezek a képesítések tartós, tényleges megélhetést biztosító állást vagy munkát eredményezhetnek-e.
A törvény általános indoklása megállapítja, hogy az utóbbi időben lefolytatott intézményi ellenőrzések során 163 intézményből mindössze 41 felelt meg maradéktalanul az előírt feltételeknek, az intézmények majdnem felénél az akkreditáció visszavonásra került. Az akkreditációval két probléma is van. Egyrészt nem tudja garantálni a képzések színvonalának folyamatosságát, másrészt viszont jelentős adminisztrációval jár, ami miatt az intézmények nem tudnak időben reagálni az újabb és újabb képzési igényekre. Muszáj kitérnem arra, hogy az iskolarendszeren kívüli képzések helyzete sajnos ismételten jó példa arra, hogy mi történik, ha egy érték- és tudásközpontú területen engedjük, hogy a piac szabályozzon. Az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben a piaci modell érvényesül, ami jól is van így, mert ha megnézzük a finanszírozási oldalt, akkor láthatjuk, hogy a képzésbe beiratkozó magánszemélyek és a vállalkozások, mint munkáltatók vállalják a legnagyobb részt. Az állam felelőssége viszont abban áll, hogy a piacot átláthatóvá tegye, kikényszerítse a minőségi követelményeket, megfelelően védje a képzésre jelentkezőket mint fogyasztókat, illetve finanszírozóként elsősorban a hátrányos helyzetű rétegek képzésében vállaljon szerepet.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Magyar Agrár-, Élelmiszer-gazdasági és Vidékfejlesztési Kamara bevonása a rendszerbe garantálja azt, hogy a gazdaság igényei megjelenjenek ebben a szektorban, hiszen a cél az, hogy ezek a képzések valódi, használható tudást adjanak, amivel a gazdaság szereplői mint munkáltatók, tudnak mit kezdeni. Ebből a szempontból ma a képzést nyújtó intézmények diktálnak. A felnőttképzésen belül az OKJ-s vizsgára felkészítő képzések a legkeresettebbek.
Vettem a fáradságot, és az interneten megnéztem több szakmát is, hogy azok elsajátítására milyen képzési kínálat van. Egy villanyszerelő tanfolyamnak például 5 hónaptól 10 hónapig terjed a képzés időtartama, költsége pedig 210 ezer forinttól úgy 310 ezer forintig terjed. Egy ruházati eladónak körülbelül 70 órát kell majd tanulnia, általában 70-80 ezer forintért, és találtam itt olyat, ahol 24 órás tanfolyamért kérnek 81 ezer forintot. A másik tapasztalatom az volt, hogy az óraszámok és az árak tekintetében is elég nehéz eligazodni. Van, aki teljesen pontosan megadja, hogy mennyi óraszámért mennyit kér, de több olyat is találtam, ahol az óraszám nem volt feltüntetve, vagy a vizsgadíj modulonként volt meghatározva, de hogy hány modulból áll a tanfolyam, az már nem volt megtalálható.
Meglátásom szerint egy fogyasztó számára összehasonlíthatatlanok az intézmények által kínált képzések.
(12.20)
Egy kezdő, aki most akar elsajátítani egy szakmát vagy egy nyelvet, nem tudja, hány órás tanfolyam az, ami megfelelő, és az árakat nézve sem tudja eldönteni, hogy jó-e ez az ajánlat.
Egy másik fontos részére is kitérnék a felnőttképzésnek, mégpedig arra a területre, ahol az állami részvételnek a legfontosabb szerepe van. Ez a hátrányos helyzetűek képzése és ezzel összefüggésben a foglalkoztatottsági szempontokból elmaradott régiók segítése. Az Állami Számvevőszék még 2009-ben készített egy tanulmányt a felnőttképzésről - elérhető a honlapjukon, mellesleg -, és megállapította, hogy Magyarországon a felnőtt korú népesség közel 16 százaléka úgynevezett funkcionális analfabéta, ami azt jelenti, hogy rendelkezik ugyan az iskolaköteles kor keretében megszerezhető iskolai végzettséggel, nem képes azonban az írás és olvasás alapvető készségét a mindennapi élete során ténylegesen használni. Az említett népesség több mint 30 százaléka alulképzett, ami olyan tudásbeli hiányokat jelent, amely akadálya annak, hogy egy válsághelyzetben ezek az emberek szakmát vagy munkahelyet tudjanak vállalni. A jelenlegi felnőttképzési törvény elsősorban a szakképzés elsőségét támogatja, lehetne azonban több általános célú képzést támogatni, amelyeknek pont az lenne a célja, hogy ezeknek az embereknek az alapképzettségbeli hiányosságait csökkentsük.
További probléma, szintén az ÁSZ tanulmányából, hogy az alacsony képzettségű célcsoportok a lakóhelyükön nem jutnak közvetlenül felzárkóztató képzéshez. A vállalkozások és a képzéseket szervező intézmények azokat a programokat támogatják, amelyek számukra hasznot jelentenek, és nem foglalkoznak azokkal a társadalmi csoportokkal, amelyek ezekbe a képzési formákba tudásbeli hiányaik folytán nem tudnak bekapcsolódni.
A fenntartható fejlődés bizottságának tagjaként engedjék meg nekem, tisztelt képviselőtársaim, hogy megemlítsem az elfogadás előtt álló nemzeti fenntartható fejlődés keretstratégia egyik legfontosabb megállapítását, amely szerint az emberi tőke gazdasági értéke már meghaladta a dologi tőke nagyságát, azaz közgazdasági mérések szerint is az ember a nemzet legfontosabb erőforrása. Nem engedhető meg, hogy a társadalom egy része leszakadjon, és így képességeik elvesszenek a társadalom számára.
Visszatérve a hátrányos helyzetű térségek támogatására: Miskolc képviselőjeként elmondhatom, hogy az észak-magyarországi régióban kiemelten fontos lenne egy jól működő képzési rendszer. A KSH 2011-es adatai szerint az általános iskola nyolc vagy ennél kevesebb osztályát végzett álláskeresők adják a munkanélküliek legnagyobb hányadát, 41 százalékot, de ez Északkelet-Magyarországon még magasabb, 47 százalék.
Meglátásom szerint két fontos célt kell magunk elé tűzni a felnőttképzés területén. Az első, hogy a felnőttképzésben azok vegyenek részt, akiknek erre a legnagyobb szükségük van, azaz akiknek az elhelyezkedési esélyeiket a leginkább növeli, ezen belül is a leghátrányosabb helyzetben lévőket kell támogatnunk. A másik pedig az, hogy olyan képzések induljanak, amelyek igazodnak a munkaerő-piaci igényekhez, vagyis a képzés befejezését követően minél nagyobb legyen az elhelyezkedés aránya.
Ezt a felszólalásomat majd logikai láncban a KDNP-s képviselőtársam mint vezérszónok folytatja. Én most köszönöm megtisztelő figyelmüket, és kérem, hogy támogassák a törvényjavaslatunkat. (Taps a Fidesz soraiban.)
